A mesterséges intelligencia (MI vagy Artificial Intelligence – AI) a feladatok szerkezetét alapjaiban formálja át: a korábbi ipari forradalmakhoz hasonlóan ma is inkább
a feladatok automatizálása zajlik, nem pedig a munkahelyek egyszerű megszűnése.
Mértékadó elemzések szerint 2030-ra az EU-ban és az Egyesült Államokban a jelenlegi munkaórák akár 30 százaléka automatizálható lesz, amit főként a generatív AI gyorsíthat fel. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ez a folyamat nem egyenlő és nem egyforma mértékben érinti a munkavállalókat: a magas hozzáadott értékű, specializált szakmák (pl. STEM-területek, egészségügy, kutatás-fejlesztés) iránti kereslet várhatóan tovább nő, míg a monoton, adminisztratív és rutinszerű feladatokat végző foglalkozások (irodai adminisztráció, ügyfélszolgálat) visszaszorulnak.
Egy félmilliárd álláshirdetést vizsgáló, 15 országra kiterjedő jelentés kiemeli, hogy az MI-nek jobban kitett ágazatok
majdnem ötszörös termelékenységnövekedést tapasztalnak,
míg az MI-készségeket igénylő pozíciók akár 25 százalékos bértöbbletet is kínálnak a munkavállalóknak. Az MI hatása gyorsul, különösen a tudásalapú munkát végző szektorokban, ami a munkavállalóktól és a vállalatoktól is új készségek megszerzését és a készségalapú toborzást teszi szükségessé a versenyképesség megőrzéséhez.
A Századvég reprezentatív kutatása alapján megállapítható, hogy
a 18-29 évesek több mint fele (55,6 százalék) használ mesterséges intelligenciával támogatott megoldásokat munkája vagy tanulmányai során.
Ez közel 10 százalékponttal magasabb érték, mint a 30-39 évesek körében, 20 százalékponttal magasabb, mint a 40-49 évesek körében és közel háromszorosa az 50-59 évesek körében mért értéknek. A felhasználók leggyakrabban a ChatGPT-re támaszkodnak, illetve a böngészőkbe épített AI-megoldásokat alkalmazzák.
A teljes képet vizsgálva megállapítható, hogy
a munkahelyek több mint felében (55 százalék) engedélyezett az MI-használat, azonban ez jellemzően nem szabályozott módon történik.
A felsőfokú végzettségűek közel kétharmada (63 százalék) használ munkája során valamilyen mesterséges intelligenciával támogatott megoldást, ez az arány a középiskolai végzettség esetén már csak 35 százalék, míg szakmunkások és nyolc általánost végzettek körében 20 százalék alatti.
Akik azonban kiemelkednek a mezőnyből, azok a tanulók: kutatásunk alapján négyből három tanuló használ mesterséges intelligenciával támogatott megoldásokat,
miközben a jelenleg teljes munkaidős állásban lévőknek csupán 35 százaléka. A legnagyobb időmegtakarítási potenciált is a fiatal munkavállalók (18-29 évesek) és a tanulók látják a mesterséges intelligencia használatában. Nem meglepő ezért, hogy az MI használata leginkább az iskolákban szabályozott, hiszen míg a tanulók 57 százaléka állítja, hogy iskolájában van erre szabályozás, addig a teljes munkaidős munkavállalóknak csak 35 százaléka.
Figyelembe véve a fenti eredményeket,
jelentős termelékenységnövekedést valószínűsítünk az új munkavállalók fokozatos belépésével a munkaerőpiacra.
Az MI által generált termelékenységnövekedés potenciálisan jelentős GDP-többletet eredményezhet, ennek pontos mértéke azonban számos tényezőtől függ, mint például az MI alkalmazásának sebessége, a gazdaság szerkezete és az új technológiákhoz való alkalmazkodás képessége.
A hazai GDP-hatás becslése előtt érdemes áttekinteni a témában készült nemzetközi kutatásokat. Az Egyesült Államokban az MI által vezérelt termelékenységnövekedés 2033-ig 2,5 százalékkal bővítheti a GDP-t, ami évi 0,25 százalékpontos növekedést jelent. Ami Európát illeti, az Európai Központi Bank szerint a mesterséges intelligencia gazdaságra gyakorolt hatásának mértéke nehezen számszerűsíthető, mivel jelentős bizonytalanság övezi az automatizálható feladatok körét, azok automatizálhatóságának mértékét, valamint az ezekből származó termelékenységi nyereséget. A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint az MI-ből származó termelékenységnövekedés valószínűleg csak mérsékelt lesz Európában az Egyesült Államokhoz képest, elsősorban a túlszabályozás miatt.
A becslések tehát széles skálán mozognak, ami tükrözi a konszenzus hiányát az automatizáció lehetőségeiről és hatékonyságáról. Megvizsgáltuk a nemzetközi szakirodalom, gazdasági előrejelzések és a saját felmérésünk alapján, hogy a mesterséges intelligencia a munkatermelékenység növelésén keresztül mennyivel képes növelni a hazai GDP-t.
Elemzésünkben a GDP alakulását a foglalkoztatottak számának és az egy főre jutó termelékenységnek a szorzataként modelleztük. A foglalkoztatás jövőbeli pályáját az elmúlt évek munkaerőpiaci és demográfiai trendjei alapján határoztuk meg. A GDP várható éves növekedési ütemét saját makrogazdasági előrejelzésünk, illetve további banki és nemzetközi szervezetek előrejelzéseit figyelembe véve készítettük el 2030-ig, ezt követően, 2035-ig éves fix, átlagos bővülési ütemmel számoltunk.
A mesterséges intelligencia hatását elemzésünkben elsősorban a munkatermelékenység növekedésén keresztül valószínűsítjük. Számításunk során figyelembe vettük az MI-használók arányát korcsoportonként, a munkaerőpiaci résztvevők korcsoport szerinti megoszlását, a potenciális időmegtakarítást. Két szcenáriót vizsgáltunk, egy konzervatív és egy optimista pályát.
Konzervatív becslésünk szerint a mesterséges intelligencia által generált termelékenységnövekedés évi, akár 0,2 százalékponttal járulhat hozzá a gazdasági növekedéshez, míg az optimista forgatókönyv szerint ez akár 0,3 százalékpontos éves növekedési többlet is lehet.
Jól látható, hogy bár a nemzetközi szakirodalom jelenleg megosztott a mesterséges intelligencia használatából eredő gazdasági hatások becslését illetően, a jövő munkavállalói egyre nagyobb mértékben támaszkodnak az ilyen megoldásokra, és ebből jól számszerűsíthető termelékenységnövekedés következik. Ez alapján a várható gazdasági és munkaerőpiaci hatás is jelentős, ami további célzott kutatásokat és aktív szakpolitikai tervezést, valamint beavatkozást tesz szükségessé.
