A 2010-es kormányváltással járó gazdaság- és társadalompolitikai fordulat Magyarország energiapolitikájára is erős hatást gyakorolt. A 2008-as válság következtében felszínre kerülő strukturális energiapiaci problémák erős társadalmi elégedetlenséget váltottak ki, így indokolttá tették a szektor működésébe történő mélyebb beavatkozásokat. Az energiapolitikai modellváltás óta eltelt tíz év lehetőséget nyújt az új rendszer teljesítményének értékelésére, valamint a jövőre vonatkozó kihívások azonosítására. Az energiaszektorban lezajló kései – a kilencvenes évek második felétől induló – privatizáció során az ország ellátásáért felelős, vertikálisan integrált trösztvállalatok vagyonának és tevékenységének egy része (esetenként szintén állami tulajdonú) külföldi cégekhez került. Mivel a privatizáció megelőzte a piaci liberalizációt, bizonyos tevékenységek esetében az újonnan belépő vállalatoknak az állam hosszú távú szerződésekben garantálta, hogy a szabályozott értékesítési áraik fedezzék az elvárt megtérülést. A gáz- és villamosenergia-piac liberalizációjára két fázisban került sor: az ezredfordulót követően egy hibrid rendszer alakult ki, amelyben a liberalizált és államilag kontrollált struktúra párhuzamosan működött, majd a 2007. évi villamosenergia- és 2008. évi gáztörvény hatására a teljes piac liberalizálttá vált. Szabályozói szempontból a folyamat kiemelt rendezőelve az Európai Unió energiacsomagjaiban megjelenő cél; a tagállamok piacainak integrációja és az ehhez szükséges egységes, liberalizált struktúra kialakítása volt.
A tanulmány a Magyarország 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
