Az Európai Parlament november 13-án megszavazta a 2040-es 90 százalékos kibocsátáscsökkentési célról szóló klímarendeletet, amely egyik fontos eszközét a lakossági fűtésre-hűtésre, közlekedésre, valamint mezőgazdasági tevékenységre bevezetendő, 2028-ban induló kibocsátáskereskedelmi rendszer jelentené. Az eszköz lényegét tekintve egy karbonadó, amely a fogyasztás visszafogása érdekében, mesterségesen megemelné az üzemanyagárakat, illetve a háztartások és a gazdák energiaköltségeit.
A lépés észérvekkel nehezen indokolható. Az EU mindössze a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 6 százalékáért felelős, ugyanakkor a polgárai már most is jóval többet fizetnek a rezsiért, illetve az üzemanyagért, mint a más nagyrégiókban élők.
Lakossági áram- és gázárak az EU-ban és az USA-ban
A tavalyi évben a háztartásiáram-tarifák 60 százalékkal, a gáztarifák pedig 125 százalékkal voltak magasabbak az Unióban, mint az USA-ban. Hasonló mértékű különbség tapasztalható a benzin árában is: idén januárban egy liter üzemanyagért az EU-ban kétszer annyit kellett fizetni, mint az USA-ban, és 65 százalékkal többet, mint Kínában. Ezzel Európa a világon az egyik legdrágább kontinensnek minősül, ami a szállítási költségeken keresztül szinte valamennyi termék árában megjelenik.
Benzinárak 2025 januárjában (USD/liter)
A magas energiaárak súlyos társadalmi problémákat idéznek elő: 2024-ben az uniós polgárok 22 százaléka fűtési, 26 százaléka pedig díjfizetési nehézségekről számolt be. Az országok közötti különbségek leginkább a tarifaszabályozásban tapasztalható eltérésekkel magyarázhatók. Magyarország például azért volt képes a legalacsonyabban tartani az érintettek arányát az Unióban, mert a rezsicsökkentési program keretében a közösség legszigorúbb tarifaszabályozását alkalmazza.
A brüsszeli karbonadó lakossági kiterjesztése azonban katasztrofális következményekkel járna. A kvótakereskedelmi rendszer bevezetésének technikai feltétele a hatósági árszabályok felszámolása, ami a piaci árakat azonnal a magyar háztartásokra zúdítaná, a szén-dioxid-kibocsátások elvárt mértékű csökkenéséhez pedig jelentős további drágulásra lenne szükség uniós szinten, ami ugyancsak begyűrűzne a lakossági tarifákba. Az intézkedés annál drasztikusabb mértékben érintene egy országot, minél nagyobb hatósági védelmet nyújt az jelenleg a lakosságnak: azaz a legradikálisabb változás a magyar tarifákban lenne tapasztalható.
A Századvég becslése alapján, a rezsicsökkentési program megszüntetésének és a karbonadó bevezetésének következményeképpen a magyarok áram- és gáztarifái a jelenlegi 3,9-szeresére növekednének, ami egy átlagos háztartásra nézve évente 575 ezer forint többletkiadást jelentene. Brüsszel radikális klímacéljainak eléréséhez az intézkedés bevezetésének évében csaknem 50 százalékkal kellene emelkednie az üzemanyagáraknak, így Magyarországon a benzin új egyensúlyi árszintje literenként 872 forintra, a gázolajé pedig 886 forintra növekedne.
A háztartások közlekedési, illetve a vállalatok szállítási kiadásainak drasztikus növekedése mellett, a karbonadó a mezőgazdasági munkálatok költségeit is megemelné, amely kiegészülne a gazdák egyéb tevékenységére is kiterjedő karbonköltségekkel. Az új terhek egyrészt visszavetnék a helyi agrárvállalkozások versenyképességét, másrészt begyűrűznének az élelmiszerárakba, ami – az üzemanyagpiaci folyamatokkal együtt – fokozott inflációs nyomást idéznének elő. A kibocsátáscsökkentési elvárások ráadásul folyamatosan szigorodnak, ezért a karbonadó mértéke – és így az energia- és üzemanyagárak is – évről évre tovább növekednének.
A klímamodellek alapján ez 2040-ig – az érintett szektorokra kitűzött 90 százalékos kibocsátáscsökkentés elérése esetén – legfeljebb 0,019 Celsius-fokkal foghatja vissza a globális átlaghőmérséklet emelkedését. Kijelenthető tehát, hogy Brüsszel karbonadója súlyos társadalmi károkat okozna, elhanyagolható mértékű éghajlatvédelmi haszonért.
A rezsiköltségek kiszámításához 388 forintos euróárfolyamot, 2025. novemberi piaci áramár adatokat és a 2025. évi átlagos gázdíjakat használtunk fel. A 2040-es 90 százalékos cél eléréséhez átlagosan 9,6 százalékkal kell zsugorodnia a kibocsátásnak 2025-2028 között. A karbonadó bevezetésének évében elérendő kibocsátási célhoz szükséges áremelkedés mértékét a 2024-es átlagos uniós lakossági tarifákból kiindulva, egy empirikus árrugalmassági tényező alapján kalkuláltuk. Mivel a rendszer bevezetése feltételezi a hatósági árszabályozás kivezetését, kiszámoltuk, hogy mennyire emelkednének Magyarországon a lakossági tarifák a rezsicsökkentési program nélkül, majd ehhez az összeghez hozzáadtuk az európai uniós átlagokból számolt karbonfelárat. Ennek fényében a mostani átlagos havi 9.780 forintos gázszámla 38.508 forintra nőne 2028-ra, ez 3,94-szeres növekedést jelent. Az áramnál a jelenlegi havi számla, ami 6.673 forint, 25.832 forintra emelkedne.
Az üzemanyag keresleti árrugalmasságának meghatározásához egy, az EKB által modellezett, árrugalmassági becslést követtünk. Ez alapján 1 százalékos relatív keresletnövekedés hozzávetőlegesen 3,57 százalékos árnövekedéssel jár. Azonos árreakciót feltételeztünk a dízel és a benzin esetében is, míg a kiindulási árszintnek a 2025 első tíz hónapjának átlagos üzemanyagárát vettük alapnak. Átlagosan éves 6 százalékos kibocsátáscsökkenést feltételezve, 2028-ra a benzin ára 594,1 forintról 872,02 forintra, míg a dízel ára 604,1 forintról 886,69 forintra emelkedik. Az évenkénti árnövekedést megkapjuk, ha a kibocsátáscsökkenéssel összeszorozzuk az árrugalmasság multiplikátorát.
Ahhoz, hogy kiszámíthassuk a karbonadó kibocsátásra gyakorolt hatását, meg kell határozni a szén-dioxid-kibocsátás hőmérsékletre gyakorolt hatását. Az IPCC átfogó tanulmánya alapján 1000 GtCO2-nek megfelelő kibocsátás átlagosan 0,45°C-kal emeli a bolygó átlaghőmérsékletét. A francia SDES adatai alapján az EU 1990-es kibocsátása 4,8 GtCO2-volt. Figyelembe véve, hogy 2040-re a célkitűzés értelmében az 1990 bázisévhez képest 90 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást, ez 0,48 GtCO2 lenne. Ezt az 50 éves időszakra vetítve és kivonva az 1990-es szint szerinti kumulált kibocsátásból (mintha nem változott volna az éves érték) 108,98 GtCO2 ekvivalens értéket kapunk. A teljes kibocsátásnak az érintett szektorok hozzávetőlegesen 39 százalékát adják, így ezen szektorok csökkenése összességében 0,0191°C-kal csökkentené a Föld átlaghőmérsékletének növekedését az 50 éves periódus alatt.
