Cikkek

A magyarok nagy többsége elfogadhatatlannak tartja, hogy az ukrán vezetés politikai okokból szabotálja a Barátság vezeték újraindítását és ezzel akadályozza hazánk olajellátását. Csaknem kétharmaduk nem ért egyet az orosz energia kitiltására vonatkozó brüsszeli törekvéssel sem.

Az Európa Projekt 2026-os felmérése – a korábbi évekhez hasonlóan – a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti témákkal kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezését tűzte ki célul. A legfrissebb vizsgálat az aktuális kérdések széles körén túl kiemelten foglalkozik az európai és a nemzeti identitás megítélésével, az európaiak megélhetési kihívásaival, valamint a világrendszerváltás nyomán kibontakozó társadalmi és politikai folyamatok átrendeződésével. E folyamatok katalizátorai között egyaránt megjelenik az orosz–ukrán háború hatása, az uniós vezetés teljesítményének megítélése, valamint Európa nagyhatalmakkal fennálló viszonyrendszerének átalakulása.

A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. 2026. februári felmérése alapján a lakosság gazdasági várakozása (+1,4 indexpont) javult, míg a vállalatok gazdasági közérzete (+0,1 indexpont) enyhe pozitív irányú elmozdulást mutatott az előző hónapban mért értékhez képest. Így a −100 és +100 közötti skálán értelmezett lakossági index −5,4-re, a vállalati mutató értéke pedig −9,8 indexpontra erősödött. Ennél kedvezőbb lakossági konjunktúraindex-értéket legutóbb 47 hónapja mértünk.

2026. február 17-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban került megrendezésre a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány „Mi a helyzet? – Nyugati világ és politika a liberalizmus után” című konferenciája, amely a liberalizmus jelenlegi helyzetét és a nyugati politikai berendezkedés jövőjét állította középpontba.

Az orosz-ukrán konfliktus által Magyarországnak okozott közvetlen gazdasági károk 2025 végére átlépték a 10 ezer milliárd forintot. A legnagyobb költséget (6524 milliárd forintot) a megnövekedett energiaszámla okozta, amely kiegészül a kamatkiadások változásából (2840 milliárd) és a kieső exportpiacokból (1012 milliárd) fakadó veszteségekkel. Háztartásokra vetítve a kár átlagosan 2,5 millió, egy négyfős család esetében 4,3 millió forint volt.

A magyarok többsége különbséget lát a hazai politikai szereplők között abban, hogy mennyire tudnának ellenállni a brüsszeli elvárásoknak. A válaszadók szerint csak Orbán Viktor képes nemet mondani a brüsszeli nyomásra – derül ki a Századvég friss felméréséből.

Szíriában az elmúlt hetekben az új szunnita arab kormány csapatai elfoglalták a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők (SDF) által korábban ellenőrzött területek nagy részét az ország északi és északkeleti részén. A szíriai kurdok elleni hadműveletekre válaszul, január közepén szíriai arabok és kurdok európai utcákon csaptak össze Németországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban. Ezek az összecsapások voltak az elsők, amelyek egyértelműen az új szíriai erőviszonyok kapcsán robbantak ki, és megzavarták a közrendet Európában. A közelmúltig a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) radikális programja mobilizálta az európai kurdokat, jelenleg viszont a legutóbbi szíriai hadművelet korbácsolja az indulatokat. Ebben a tanulmányban ismertetjük ezeknek az összecsapásoknak a hátterét, hatását az európai migrációs dinamikára, valamint az integrációra jelentett kockázatokat és kihívásokat.

Az uniós polgárok több mint kétharmada szerint a közösség globális versenyképessége romlik. A mélyrepülés a háztartások mindennapi megélhetését is befolyásolja: az európaiak harmada nehezen jön ki a jövedelméből.

Makromonitor – 2026. január

Melyik politikus nem engedi háborúba sodródni Magyarországot és ki az, aki meg tudja őrizni a békét? A Századvég februári kutatása ezekre a kérdésekre keresett választ. A többség (52 százalék) szerint Orbán Viktor nem engedné háborúba sodródni az országot, és ő meg tudná őrizni a békét. Magyar Péterről ezt csak 36 százalék feltételezi. Arra a kérdésre, hogy a miniszterelnök és kihívója közül melyik politikust tartják a magyarok kockázatos választásnak, és kinél nem tudják, hogy mi történne, ha ő vezetné az országot, szintén egyértelmű válasz érkezett. A magyarok 54 százaléka Magyar Pétert kockázatos választásnak tartja és nem tudják, milyen irányba vezetné az országot. Orbán Viktornál csak 39 százalék látja kockázatosnak a politikai irányt.

A nukleáris erőműveket elutasítók aránya harmadára csökkent, a támogatóké pedig több, mint kétszeresére növekedett tíz év alatt az Európai Unióban. A leginkább atomenergia-párti tagállam Magyarország, ahol 75 százalék támogatja, 22 százalék elfogadja és mindössze 3 százalék ellenzi a technológiát.

Brüsszel elhibázott szankciói és magas karbonadói megemelték a piaci energiaárakat, amelyek a tagállamok többségében a lakossági díjakba is begyűrűztek. A rezsiköltségek növekedése a háztartások széles körének súlyos egzisztenciális kihívásokat okoz: mostanra az európaiak ötöde fűtési és több mint negyede díjfizetési nehézségekkel küzd. A rezsicsökkentési programnak köszönhetően mindkét mutatóban a magyarok érintettsége a legkisebb.

Ahogy Iránban fokozódnak a társadalmi zavargások, és egyre valószínűbbé válik egy második izraeli-iráni háború kitörése, Irán és a síita-szunnita hatalmi harcok a Közel-Keleten újra a figyelem középpontjába kerültek a regionális és globális politikában. Az első iráni–izraeli háború (2025. június 13–24.) gyengítette az iráni rezsimet, de nem veszélyeztette annak fennmaradását, különösen a ballisztikus rakétáinak arzenálját. Irán második stratégiai eszköze – a rakétákon túl – a libanoni, iraki és jemeni síita milíciák, amelyek szintén túlélték a 2025-ös támadásokat, és továbbra is szerepet játszhatnak a régió hatalmi harcaiban. Először is meg kell értenünk a szunnita-síita megosztottságot, annak hátterét és mai szerepét a közel-keleti geopolitikában, valamint azt, hogy ez hogyan befolyásolja a jelenlegi síita-szunnita hatalmi küzdelmeket a Közel-Keleten. Ezután ennek fényében megvitatjuk Irán ambícióit, és azt, hogy kit veszélyeztet Irán terjeszkedése. Végül pedig megvizsgáljuk az iráni rezsimváltás lehetőségeit. Az Egyesült Államok és Izrael nem az egyetlen országok, amelyek támogatják az iráni rezsimváltást; olyan országok is profitálnának belőle, mint Törökország, Azerbajdzsán és a szunnita arab államok (az Öböl-menti államok, Jordánia és Szíria). Az Egyesült Államok számára egy Irán elleni háború vagy rezsimváltás, ha bekövetkezne, az USA-t a régió egyetlen jelentős szereplőjévé tenné, és így minimalizálná az orosz-kínai tengelynek az olajra és a közel-keleti politikára gyakorolt hatását.