A bécsi hatóságok által közölt számok azt mutatják, hogy 2021-ben több bejelentett rablás, nemi erőszak és súlyos testi sértés volt a fővárosban, az elmúlt évtized felmérései pedig a bécsi polgárok biztonságérzetének látványos hullámzásáról tanúskodnak. Az adatok és trendek több ponton igen kedvezőtlen alakulása pedig azt a politikai és szakmai álláspontot látszanak megerősíteni, hogy a bécsi, és általában az osztrák közbiztonsági helyzet javítása érdekében az illegális migráció felszámolása lehet csak hatékony eszköz, és a politikának a nyitott társadalomról szóló, a félreértelmezett tolerancia-értelmezésre alapozó utópisztikus vágyai helyett a saját polgárai megélt valóságához kellene újra igazodnia.
Bécs szociáldemokrata (SPÖ-s) színekben hivatalát betöltő polgármestere, Michael Ludwig az utóbbi időszakban erős nyomás alá került az osztrák közvélemény által, miután bevándorlók – a bécsi hatóságok gyanúja szerint – alig két héten belül ötször követtek el szexuális erőszakos cselekedetet a fővárosban. A nemi abúzusok esetei hamar bejárták az országos sajtót, és erős hangsúlyt kapott a tény, hogy a feltételezett elkövetők mindegyike külföldről, jellemzően szegényebb (harmadik) országból érkezett vagy beköltözött személy volt.
Október végén egy tizennyolc éves bécsi lányon a Wien Praterstern vasút- és metróállomás nyilvános mellékhelyiségében egy tinédzserkorú migráns szexuális erőszakot követett el, miközben bűntársai az ajtó előtt figyeltek; négy szíriait vettek őrizetbe gyanúsítottként az ügyben, és a feltételezett fő elkövető alig 12 éves. Egy másik esetben bevándorlók először az autóbuszon zaklattak, majd a 23. kerületi parkban megerőszakoltak egy ugyancsak tizennyolc éves osztrák nőt, és ez alig két nappal a pratersterni eset után történt (néhány nappal később egy, a hatóságok által jól ismert afgán személyt tartóztatott le az EKO Cobra különleges egység Ottakringben). Egy másik nemi erőszak alig egy nappal ezt követően történt, amikor egy 22 éves nő szexuális abúzust szenvedett el a Favoriten kerületben található Martin-Luther-King-Parkban; őt hirtelen hátulról a földre rántották, majd megerőszakolták a park közepén. A nemi erőszaktevőt az áldozat 20-30 év körüli, „sötét arcbőrű” férfiként írta le.
Mindeközben kisebb vihart kavart, hogy az SPÖ bécsi szervezete bejelentette: könnyíteni szeretnének az állampolgárság megszerzésének feltételein, és egyes vélemények szerint a párt jelentős politikai hasznot is remél az elkövetkező választásokon a kezdeményezés agendára tűzésétől és esetleges későbbi megvalósításától. Amennyiben a bécsi SPÖ elképzelései tényleg realizálódnak, akkor a jövőben minden – már Ausztriában született – gyermek a születésekor automatikusan osztrák állampolgárságot kellene, hogy kapjon, ha legalább az egyik szülője öt éve legálisan a szövetségi területen tartózkodik.
Bécs 2021-ben: több bejelentett rablás, nemi erőszak és súlyos testi sértés
A rendőrség saját értékelése szerint a koronavírus-járvány hatásaiból kifolyólag csökkenhetett 2021-ben a bejelentett bűncselekmények száma Bécsben. 2021 januárja és decembere között 144 183 szabálysértést jelentettek a rendőrségen – ez alacsonynak számító érték az elmúlt éveket tekintve. „Az összbűnözés közelmúltbeli, a 2019-től 2020-ig tartó fejlődéséhez hasonló csökkenése – a folyamatos, jól bevált rendőri intézkedések sérelme nélkül – valószínűleg a lakosság társadalmi életének a koronavírus járványhoz kapcsolódó korlátozásaiból is adódik” – közölte a bécsi hatóság. Az erőszakos bűncselekmények területén azonban már emelkedés figyelhető meg, utóbbiakat tekintve 23 509-ről 23 957 esetre nőtt a bejelentések száma az előző évhez képest, ami 1,9 százalékos növekedésnek felel meg.
A befejezett emberölések száma 2021-ben csökkent (10 bűneset történt, 11 áldozattal), ami mérséklődés 2020-hoz képest (15 eset), ugyanakkor a tavalyi tizenegy halálos áldozat közül tízen nők voltak. A „testi sérülésekről” szóló bejelentések 12 228-ról 12 238-ra, azaz 0,1 százalékkal emelkedtek meg kissé, míg a „súlyos testi sértések” esetében az érték 1189-re nőtt, ami viszont már 3,7 százalékos emelkedést jelent. A 2021-es adatokból kiderül, hogy a bejelentett nemi erőszakos esetek száma tavaly jelentős mértékben, nagyjából 7,5 százalékkal nőtt az előző évi 342 esethez képest.
A rablások esetében is emelkedés mutatkozott, az ilyen bűncselekmények száma ugyanis 1,7 százalékkal, 982-ről 999-re emelkedett Bécsben. A rablásos esetek többsége közterületen és tömegközlekedési területen elkövetett bűncselekmény volt.
A kiberbűnözés robbanásszerű növekedése mögött a koronavírus-járvány miatt bevezetett lezárások, a pandémiás válság trenderősítő hatása is ott lehetett, bár az elmúlt időszak tendenciájának is megfelelt az ismételten jelentős emelkedés (a kiberbűnözéses esetek száma 13 942-ről 17 068-ra nőtt, ami plusz 22,4 százaléknak felel meg az előző évhez viszonyítva). Az internetes csalások körében 6330-ra, vagyis 22,1 százalékkal emelkedett a bejelentett esetek száma.
A gazdasági bűnözésben is 29 105-re emelkedett a bejelentések száma (plusz 2,7 százalék). A megrendelésekkel, illetve árucsalásokkal kapcsolatos bűnesetek száma 5618-ra nőtt (ez plusz 13,2 százalék), a szociális segélyekkel kapcsolatos csalások száma pedig 2225-re (plusz 11,5 százalék) növekedett.
A statisztikai adatokat érdemes kritikával kezelni, hiszen gyakori vád, főleg a „pozitív” bűnözési statisztikákkal szemben, hogy azok javító célzattal átalakítottak, és nem tükrözik jól a valóságot. Hozzá kell tenni, hogy a laikus médiafogyasztó ugyanakkor sok esetben nem is vesződik azzal, hogy az elfogultságot vagy a hibákat keresse bennük, ezért gyakran nem is veszik észre azokat, ha esetleg vannak. Az emberek ezért gyakran azt is hihetik, hogy valami biztosan úgy igaz, még akkor is, ha esetleg az még csak nyers adat. Természetesen a bűnözési statisztikák tekintetében is megengedhet magának bizonyos fokú szkepticizmust, ám a jelen elemzésben bemutatott egyes tények, adatok arra talán mégis jók lehetnek, hogy trendeket és ebből fakadó, óvatosan levonható tanulságokat világítsanak meg.
A bécsi polgárok hullámzó biztonságérzete a felmérésekben
Természetesen a bűnözésről vagy a bevándorlásról, és annak esetleges következményeiről az adatok alapján vitatkozhatnak a szakértők, az újságírók, politikusok vagy köznapi polgárok, de az imént példaként bemutatott adatok is hozzájárulhatnak talán ahhoz, hogy a korábbiakhoz képest közelebb kerüljünk a ténytudatossághoz, hogy merjünk gondolkodni az információkon, vagyis a felhasználható és külön értelmezhető adatokon, azok összességén és összefüggésein. A valóságot megmutató tények, adatok pedig a remények szerint a közpolitikai gyakorlatban a tényekre alapozott intézkedések, döntések képességének terjedését segíthetik elő, de csak akkor, ha a hivatalos statisztika eredményei valóban hitelesnek tekinthetőek mindannyiunk, és így természetesen a politikai döntéshozók számára is.
A fővárosi szinten kevésbé, de országosan már jelentős jogalkotói képviselettel bíró Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) szokott hivatkozni arra, hogy a bécsi emberek biztonságérzete egyre romlik, így a párt egy 2009-es közlése szerint 2008-ban a bécsiek 60 százaléka érezte magát biztonságban, miközben 2001-ben még 80 százalékuk volt így. Az FPÖ éppen ezért kiemelten fontosnak tartja a biztonsággal kapcsolatos közfeladatok ellátását, és azok anyagi biztosítását. A 2000-es években – a bevándorlás erősödésével együtt – nőtt a betörések és a vandalizmus gyakorisága, és a párt szerint jelentős romlás mutatkozott a fiatalkorúak bűnözése terén is. Ez különösen vonatkozik szerintük a fiatal migránsbandák által elkövetett utcai bűnözésre.
A fővárosiak biztonságérzetének ingadozását az újabb osztrák adatok alátámasztani látszanak. Egy 2014-es felmérés szerint az akkor megkérdezett bécsiek bőven több mint kétharmada (71 százaléka) összességében biztonságban vagy nagyon biztonságban érezte magát a bűnözésnek való kitettség tekintetében.
2018-ban viszont már csak a bécsiek 62 százaléka érezte magát biztonságban, vagy inkább biztonságban. Sőt, akkor a megkérdezettek több mint fele (53 százaléka) azt mondta, hogy az azt megelőző néhány évben már kevésbé érezte magát biztonságban.
Egy 2019-re vonatkozó statisztika ugyanakkor azt jelzi, hogy a bécsi polgárok több mint 71 százaléka inkább vagy nagyon biztonságban érzi magát (ez hasonló a 2014-es adathoz, viszont figyelemreméltó, hogy a válaszadók fele a kérdésre az „inkább biztonságban” választ adta). Ugyanakkor minden tízből csaknem három bécsi válaszadó nem ezen az állásponton volt, és egyértelműen a negatív véleményének adott hangot a fővárosban tapasztalt közbiztonságról a személyes érzete tekintetében.
Jelentős migráció mellett nőtt egyes kerületekben az erőszakos bűnözés
A migrációs hátterű lakosok jelentős aránya és a bűnözési ráta emelkedése között az egyes bécsi kerületekben szintén összefüggés mutatkozik. Bécsben 2021. január 1. és július 31. között összesen 66 878 bűncselekmény történt, és bizonyos kerületekben volt növekedés az előző év azonos időszakához képest. Például Wieden kerületben összesen 1459 bűncselekmény történt (azaz 39-cel több, mint 2020-ban, ami 2,7 százalékos emelkedésnek felel meg). De ehhez hasonlóan érezhető növekedés mutatkozott Margareten kerületben is (2049 bűncselekménnyel, ami 4,2 százalékos emelkedés 2020-hoz viszonyítva).
Margareten Bécs ötödik kerülete, ahol a külföldi állampolgárságúak aránya már 2001-ben 23,2 százalék volt, mintegy 6 százalékkal meghaladva a bécsi átlagot. Összességében – 2001-ben – az ötödik kerületi bécsiek körülbelül 32 százaléka – majdnem minden harmadik – volt olyan személy, aki egy másik országban született, és már akkor a lakosoknak csak 64,4 százaléka jelölte meg fő nyelveként a németet.
Wieden a főváros negyedik kerülete, ahol a külföldi állampolgárságú lakosok aránya 2001-ben 15,3 százalék volt, ami akkor két százalékkal maradt csak el a bécsi átlagtól. Összességében a kerületi lakosság egynegyede más országban született az ezredfordulós adatok szerint, ezért a helyi lakosok mindössze 76 százaléka mondta csak azt, hogy a német a mindennapi nyelve.
Az illegális migráció felszámolása lehet csak hatékony eszköz
A tények és a statisztikai adatok arra utalnak, hogy a nagymértékű migráció már önmagában kockázatokat hordoz a társadalmi környezetre, és ebben a körben külön ki kell emelni Ausztriában az illegális bevándorlás kérdését.
A Szövetségi Bűnügyi Rendőrségi Hivatal adatai szerint 2021-ben több mint 40 ezer olyan személyt fogtak el, akik illegálisan – esetenként csempészek segítségével – lépték át az ország határait. Ez majdnem kétszer annyi embert jelent, mint egy évvel korábban, és közel négyszáz embercsempészt is azonosítottak. Az embercsempészet tehát a szervezett bűnözés egyik domináns ága lett (2020-ban 21 641 illegálisan Ausztriában beutazó vagy ott tartózkodó személyt fogtak el). A helyzet rosszabbodott az elmúlt években, de még nem olyan súlyos, mint a 2015-ös migrációs krízis idején, abban az évben ugyanis több mint 94 ezren tartózkodtak illegálisan nyugati szomszédunknál.
A Bécsben nemrég történt nemi erőszakos és egyéb (közigazgatási eljárásban vizsgált) esetek nyomán is egyre többen követelik az országban illegálisan tartózkodó külföldiek, és az esetleg már súlyos bűncselekmény miatt elítélt bűnöző migránsok kiutasítását. Már a 2015-ös migrációs válság is világosan megmutatta, hogy Nyugat- és Közép-Európába nagy többségében fiatal, és nem ritkán agresszív viselkedésű férfiak érkeznek, és ma is sokan lehetnek olyanok Bécsben, akiknek nincs regisztrált menedékjoguk. A jogokkal való visszaélés szempontja azért is fontos, mert nemcsak a fogadóország hatóságai irányában várható el az alapvető jogok gyakorlása és ezáltal az együttműködés minimumkövetelményeinek teljesítése, hanem a menedékjogért folyamadókkal szemben is.
Ezért is követeli az FPÖ az elmúlt időszakban ismét, és erős hangon, hogy a jogaikkal visszaélő külföldieket – amely esetben ez lehetséges – gyorsított eljárással ki kell vinni az országból. A párt azon véleményét is kifejezte, hogy a kormány nem engedheti, hogy az adófizető polgárok költségére nyújtsanak teljes körű ellátást az országban törvénytelenül tartózkodó migránsok számára. Ezek a hangok a közvéleményben azt is célozzák, hogy a saját lakosság védelme érdekében történjenek intézkedések, azért, hogy a jövőben már jóval kevésbé forduljanak elő a bécsi abúzusos ügyekhez hasonló esetek. Az eddigi eredmények azonban inkább arra világítanak rá, hogy az osztrák, illetve bécsi politika, különösen a baloldal, ahelyett, hogy az országba igyekvő illegális migránsok előtt a határok lezárását tűzné ki célul, a mostani helyzet tükrében még nem tette meg az ehhez szükséges, és kellően határozott lépéseket, és fő szempontként – ahogyan azt sajnos az elmúlt hónapok sajnálatos esetei is elég világossá teszik – nem a helyi lakosság biztonságának védelmét tette első helyre.
Amennyiben a bécsi vezetés e tétlensége mögött nem tudja a helyi lakosság biztonságának prioritását valószínűsíteni, úgy könnyen juthatunk arra a logikus következtetésre, hogy a bécsi vezetés a migránsokat továbbra is tárt karokkal – részükre az eddigieknél előnyösebb jogokat biztosítva – várja, amelynek a fentiek szerint egyértelmű következménye, hogy a nem európai értékeket valló, vagy nem aszerint nevelkedett személyek általi bűncselekmények száma növekedő tendenciát fog mutatni. Nem szükséges külön megindokolni, hogy egy akár jogosan, akár jogellenesen tartózkodó bevándorló – akár a gyorsított eljárásban szerzett szavazati jogával – mindig arra a pártra fog szavazni, amely tovább könnyíti az országban vagy városban tartózkodásának és létezésének feltételeit. Egyszerű a következtetés: új szavazatok megszerzéséhez állampolgárság osztásával is hozzá lehet jutni, tekintet nélkül arra, hogy a nagymértékű migráció előtt letelepült, vagy eredeti helyi lakosok biztonsága és egyben biztonságérzete egyre csökkenő tendenciát mutat. Ha kell, akkor ehhez a bűnügyi statisztikák „kikozmetikázásával” hozzájárulva. Sajnos már nem újdonság Európában az a jelenség, hogy a baloldal a hatalmának megtartása és/vagy megszerzése érdekében az európai lakosság érdekeit tolja háttérbe, ezzel az európai egységet és értékrendszert tovább bomlasztva. Szerencsére elmondható, hogy vannak még olyanok, akik tudják és vallják azokat az értékeket, amelyeken Európa egysége alapszik.
A Századvég Alapítvány kutatásaiban egy új termék kerül bevezetésre Századvég Reality Check néven, az eddig már megismert stratégiai vagy taktikai elemzések köre mellett. A Századvég hazánk meghatározó agytrösztjeként mindig is törekedett arra, hogy a cég sokrétű munkája során, általában is ötvözze az elemzést, a kutatást és a közvetlen információátadást, a tények, adatok értelmezését, a széles közéleti közönség figyelmét és érdeklődését is felkeltő szakmai tevékenysége révén.
A valóságellenőrzés (angolul Reality Check, tkp. szembesítés a realitásokkal) nem más, mint egy második vélemény, amit valamely aktuális (például társadalmi, gazdasági) helyzet állapotáról adnak. Amikor tehát azt mondjuk, hogy valami valóságellenőrzés a meghatározott célcsoport számára, akkor itt valójában az a cél, hogy ráébresszük az igazságra egy adott helyzetről. A valóságellenőrzés hasonló a tények ellenőrzéséhez, de kevésbé formális.
A közéleti tudatosság terén a fejlődés egyik fontos szempontjának tekinthető, hogy a polgár, a választó, a politika és gazdaság kérdései iránt nyitott ember a saját gondolatai, és véleménye kialakítása során különbséget tudjon tenni a valóság és a fikció között. A gondolkodási hibák, amiként a nem megfelelő informáltság (a tények, adatok, trendek hiányos vagy rossz ismerete) is befolyásolni tudják az állampolgári, választói viselkedést, és így nem alapos döntésekhez is vezethetnek az élet számos területén. A Századvég „valóságtesztje” rávilágít a főleg hírekből megismerhető közéleti, társadalmi valóságban fontos szerepet játszó tények, adatok, trendek értelmezésének vagy esetleges „kijavításának”, azaz ellenőrzésének fontosságára.
