2003 decemberében Robert Lucas Nobel-díjas közgazdász az American Economic Association előtt elhangzott elnöki székfoglaló beszédében büszkén jelentette be, hogy az 1929-es világgazdasági válsághoz hasonló súlyos recesszió bekövetkezése mára lehetetlenné vált. „Tézisem az, hogy a makroökonómia eredeti értelmében sikerrel járt: központi problémáját, a nagy gazdasági válságok visszatérésének megelőzését megoldotta, méghozzá évtizedekkel ezelőtt.” Néhány évvel később, a Lehman Brothers csődjével kezdetét vette a világháború utáni globális piacgazdaság történetének addigi legnagyobb gazdasági válsága, a 2008-as „nagy recesszió”. Kevés elhanyagolható kivétellel, mint az amerikai unortodox közgazdász Hyman Minsky vagy az ausztrál Steve Keen, egyetlen elismert szakértő sem látta előre a válság bekövetkezésének lehetőségét, sem annak közeledtét. A példa azonban nem a szakértők ostobaságáról, a tudás vakságáról szól (vagy nem csak arról), hanem a tényről, hogy a társadalom, a gazdaság és a politika komplex rendszereinek egyes állapotai, transzformációi vagy azok bekövetkezésének ideje (per definitionem) nem jelezhetők előre.
A tanulmány a Magyarország 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
