A Századvég Alapítvány gondozásában megjelent az Önkéntesség Magyarországon 2023 című gyorsjelentés, amely egy évtizedes kutatási sorozat legfrissebb állomása. Kiadványunk a 2018-as eredményeket közreadó gyorsjelentéshez hasonlóan újfent átfogó képet kíván nyújtani arról, hogyan alakult a magyarországi önkéntesség helyzete a Covid19-világjárvány utáni időszakban, és miként változtak a felnőtt társadalom önkéntességhez fűződő attitűdjei, motivációi és tapasztalatai az elmúlt öt-tíz évben.
A Nemzeti Önkéntes Stratégia 2012–2020 iránymutatásai szerint ötévenként országos, reprezentatív vizsgálatot szükséges végezni Magyarországon az önkéntesség helyzetéről. Ennek szellemében a Századvég Alapítvány 2013-ban és 2018-ban is elvégezte a felmérést, és bár a stratégia formális érvényessége 2020-ban lejárt, új változatának elfogadásáig a kutatás folytatása indokolt maradt. A 2023-as hullám, így a sorozat harmadik, immár egy teljes évtizedet átölelő tagja, amely lehetőséget kínál hosszabb távú trendek azonosítására és az önkéntesség társadalmi beágyazódásának nyomon követésére.
A gyorsjelentés alapját egy 2023. november 1. és 10. között lefolytatott, nagymintás kérdőíves adatfelvétel képezi. A felmérés a 18 évesnél idősebb magyar felnőtt lakosságot reprezentáló, 2000 fős mintán készült, személyes, kérdezőbiztosok által lebonyolított megkérdezéssel, a „véletlen séta” módszertanára építve. A minta korcsoport, nem, legmagasabb befejezett iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentálja az ország felnőtt népességét, a mintavételből eredő hibákat pedig iteratív súlyozással korrigáltuk.
A kvantitatív adatfelvétel mellett a kutatás kvalitatív lába is jelentős. Tíz önkéntessel és iskolai közösségi szolgálatosokat fogadó szervezeti képviselővel készítettünk interjút, továbbá hat fókuszcsoportot folytattunk aktív önkéntesekkel, további kettőt pedig iskolai közösségi szolgálatot végző és végzett fiatalokkal. Végül négy önkéntességkutatóval készített szakértői interjúval tovább árnyaltuk a kvantitatív adatokból kirajzolódó képet. (A kvalitatív eredmények részletes feldolgozása a gyorsjelentést követő tanulmánykötetben jelenik meg hamarosan.)
A gyorsjelentés az önkéntesség témaköreinek széles körét átfogja. Kiindulópontként a magyarországi felnőtt korú önkéntesek számarányát és becsült létszámát mutatja be, összehasonlítva a 2018-as adatfelvétel eredményeivel. Emellett vizsgálja, hogy a társadalom tagjai egyébként miként értelmezik az önkéntesség fogalmát, és ez az értelmezés mennyiben egyezik meg a Nemzeti Önkéntes Stratégia szerinti meghatározással. Kitérünk az önkéntesség gyakoriságára és időtartamára, a koronavírus-járványnak az önkéntességre gyakorolt hatására, a legelterjedtebb tevékenységtípusokra, valamint a formális (intézményes keretek közötti) és informális (magánjellegű) önkéntesség arányára. Önálló fejezet tárgyalja az internetes önkéntesség elterjedtségét és a munkahelyi önkéntesség helyzetét is. Az önkéntességhez való viszonyulás vizsgálata során feltérképeztük a belső és külső indíttatásokat, az önkéntesi önazonosság-tudat megjelenési formáit és erősségét, illetve a jövőbeni önkéntes szándékokat. Az önkéntességtől való távolmaradás okainak elemzése is fontos adalékokat kínál azoknak, akik az önkéntes tevékenység fejlesztésén és a toborzás hatékonyságának növelésén dolgoznak. A záró tartalmi egységek az iskolai közösségi szolgálat társadalmi megítélésével, hatásaival és az adományozási szokásokkal foglalkoznak.
A legfontosabb eredmények:
A felnőtt népességen belül az önkéntesek aránya 2018 és 2023 között 27,4 százalékról 30,4 százalékra emelkedett, ami mintegy 2 millió 406 ezer aktív önkéntest jelent. Emellett a felnőtt társadalom további 36 százaléka ugyan jelenleg nem végez önkéntes munkát, de korábban már volt ilyen tapasztalata, amely réteg potenciálisan könnyebben visszavonható az önkéntes szférába.
Az aktív önkéntesek átlagéletkora 47 év, és a korábbi kutatásokhoz képest fontos változás, hogy a nemek aránya ebben a csoportban közel kiegyenlítődött, miközben a magasabb iskolai végzettségűek (az érettségizettek és a diplomások) felülreprezentáltak maradtak. Területi szempontból a kisebb városokban, községekben, illetve a keleti országrészben élők körében valamivel magasabb az önkéntesek aránya, ami részben a kisebb lélekszámú közösségekben hagyományosan erősebb közösségi összetartással magyarázható.
Nemcsak az önkéntesek aránya, hanem elköteleződésük mélysége is növekedni látszik. A legalább havonta vagy annál sűrűbben önkéntes tevékenységet végzők aránya 2013-ban még csupán 33 százalék volt, 2018-ra 45 százalékra emelkedett, 2023-ra pedig már elérte az 55 százalékot. Az önkéntesek által ledolgozott napok száma is figyelemre méltó. A mintába került önkéntesek összesen 25 620 napot töltöttek önkéntes tevékenységgel, ami egyénenként átlagosan 44 napot jelent.
A leggyakoribb önkéntes tevékenységek közé a szemétszedés és egyéb rendezési munkák tartoznak, de sokan segítenek gyermekeken, iskolásokon, illetve betegápolással és idősgondozással is nagy számban foglalkoznak. A tevékenységek szervezeti kerete változatos: több mint harmaduk kizárólag magánkeretek között – önállóan vagy baráti körben – végzi tevékenységét, bő harmaduk egyszerre szervezeti és magánkeretek között is aktív, több mint negyedük pedig kizárólag formális, szervezeti keretek között. Az önkéntesek ötöde emellett virtuális önkéntességet is folytat, vagyis digitális eszközök segítségével nyújt valamilyen jellegű segítséget.
Látványos változás, hogy míg 2018-ban a gazdaságilag aktív válaszadók csupán 9,7 százalékának a munkahelyén volt elérhető önkéntes lehetőség, addig 2023-ra ez az arány 34,6 százalékra ugrott, és a dolgozók 23,9 százaléka ténylegesen részt is vett munkahelye által szervezett önkéntes programban.
Az önkéntesség mögött meghúzódó motivációk közül a leggyakoribb belső indíttatásként az együttérzést és a saját belső késztetést jelölték meg, vagyis zömük altruista okokból végzi tevékenységét. A külső motivációk között pedig a személyes meghívás és a korábbi önkéntes tapasztalatokhoz való visszatérés bizonyult meghatározóbbnak, rávilágítva, hogy az önkéntesek toborzásában a személyes kapcsolatokon alapuló megszólítás még mindig az egyik leghatékonyabb eszköz. Azok körében, akik jelenleg nem önkéntesek, a távolmaradás leggyakoribb okai az időhiány és a személyes felkérés elmaradása.
A jövőre nézve a teljes felnőtt lakosság 62,2 százaléka tervez valamilyen formában önkéntes tevékenységet végezni, elsősorban környezet- és állatvédelmi, szociális, egészségügyi és oktatási területeken.
A gyorsjelentés az iskolai közösségi szolgálat (IKSZ) megítélésére is részletesen kitér. Az elmúlt öt év alatt némileg nőtt a program társadalmi elfogadottsága, a bevezetésével egyetértők aránya 66,9 százalékról 78,3 százalékra emelkedett. Az IKSZ-t teljesítők körében pedig az alminta közel negyedénél mutatható ki, hogy a közösségi szolgálatnak szerepe volt a későbbi önkéntes tevékenység megkezdésében.
Az Önkéntesség Magyarországon 2023 gyorsjelentés itt érhető el: https://szazadveg.hu/disszeminacio/onkentesseg-magyarorszagon-2023/
