A rendezvényt Kenyeres Kinga, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány főigazgatója nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a Századvég az alapítása óta arra törekszik, hogy intellektuálisan őszinte vitákat kezdeményezzen a társadalmat formáló erőkről, és hidat képezzen a politika és a társadalom között. Kenyeres Kinga rámutatott arra, hogy a nyugati világ korszakhatárhoz érkezett, és a liberális világrend alapvető ígéretei mára megrendültek. A Szovjetunió felbomlása után sokan a liberális demokráciát tekintették a politikai fejlődés végpontjának, ám az elmúlt évtizedek eseményei – köztük a 2008-as pénzügyi válság, Donald Trump amerikai elnök első megválasztása, illetve a Brexit – ennek korlátaira is rávilágítottak. Hozzátette, hogy a liberális demokráciamodell egyre több válságtünetet mutat, miközben a társadalmakban megnőtt az igény a szuverenitásra, a biztonságra és a politikai realizmusra. Kiemelte, hogy a konferencia célja a liberalizmus utáni korszak lehetőségeinek és alternatíváinak feltárása, valamint a nyugati politika jövőjéről szóló őszinte és bátor párbeszéd előmozdítása.
Zbigniew Rau lengyel parlamenti képviselő, a Szejm külügyi bizottságának elnöke „Miért pusztította el önmagát a liberalizmus?” címmel tartott előadásában a klasszikus liberális gondolkodás alapfeltevéseit és azok válságát elemezte. Kifejtette, hogy a liberalizmus abból indul ki, hogy minden ember egyforma és egyenlő jogokkal rendelkezik, illetve racionális döntések meghozatalára képes. A liberális állam intézményei és választási rendszere elvileg biztosítják a jogok védelmét, az egyéni szabadságot és a hatalmi ágak függetlenségét. Az előadás azonban arra mutatott rá, hogy e modell belső ellentmondásai és társadalmi következményei hosszú távon megingatták saját legitimációját. A kérdés így az, hogy a liberalizmus önmaga logikájából fakadóan jutott-e válságba, vagy külső kihívások vezettek a meggyengüléséhez.
Orbán Balázs, a Miniszterelnök politikai igazgatója előadásában arról beszélt, hogy az 1990 utáni liberális, unipoláris világrend – amelyet erős ideológiai önbizalom és neoliberális gazdaságpolitika jellemzett – mára megrendült a 2001 utáni válságok, a 2008-as pénzügyi krízis, a migrációs válság, a Brexit, Donald Trump megválasztása, a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború miatt. Hozzátette, hogy az államok mozgását nem az ideológiának, hanem a nemzeti érdekeknek kell meghatároznia, és visszatér a realista külpolitika, valamint a szuverén nemzetek versenyének kora. Kiemelte, hogy az EU intézményei továbbra is ideológiai alapon döntenek, miközben Európának nem érdeke a háború, a migráció, Ukrajna EU-csatlakozása és a közös külpolitika. Úgy fogalmazott: Magyarország a posztliberális világ egyik alakítója és vezetője, így ha a korszak nyertese kíván lenni, nem szabad visszatérni a korábbi liberális világrendhez.
Dr. Gladden J. Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke „A ténylegesen létező posztliberalizmus” címmel tartott előadást. Kifejtette, hogy az elmúlt évtizedekben a liberalizmus nemzeti alapelvvé vált, miközben az egyént helyezte a középpontba, és így képtelenné vált realizálni a politikailag fontos kérdéseket. Így a liberalizmus nem látja a nemzeteket, azok érdekeit és hagyományait. Kifejtette, hogy a rendszer több szempontból sikeres volt, ugyanakkor végül elhagyta a semlegességét, illetve egyre inkább normatív, értékalapú irányba tolódott. Dr. Gladden J. Pappin kitért arra is, hogy annak bizonyítéka, hogy már a posztliberális korszakban vagyunk, éppen az, hogy a siker univerzális kell, hogy legyen, nem csupán egy közösség ideológiájára korlátozott. Hozzátette, hogy ez a változás alapjaiban alakítja át a politikai gondolkodás kereteit.
David Goodhart brit író és újságíró „Mindannyian posztliberálisok vagyunk? A liberalizmus és a posztliberalizmus elágazásai” című előadásában azt a kérdést tette fel, hogy beléptünk-e már a posztliberális korszakba, majd úgy fogalmazott: „ma már mindannyian posztliberálisok vagyunk”. Előadásának egyik fő állítása, hogy a posztliberális korszak valójában már régóta tart, és a ’90-es évektől számított liberális periódus végét 2016 jelenti, vagyis Donald Trump első megválasztásának és a Brexitnek az éve. Kiemelte, hogy a liberális demokráciáknak inkább demokratikusabbnak kellene lenniük és kevésbé liberálisnak, illetve úgy véli, jobb elitre lenne szükség, azonban ezek az elitek egyelőre nem léteznek. David Goodhart a liberális korszak lezárulását és az új politikai korszak dilemmáit is részletezte.
Dr. Lánczi András filozófus, politikatudós, a Mathias Corvinus Collegium Szakmai és nemzetközi ügyekért felelős igazgatója „A konzervativizmuson is túl” című előadásában összehasonlította a posztliberalizmust a posztmodernizmussal, illetve hozzátette, hogy a jelenlegi helyzetben nem szabad megfeledkezni az európai és az amerikai kultúra alapjairól. Kifejtette, hogy a konzervativizmus nem a liberalizmus ellentéte, hanem annak része, és hangsúlyozta, hogy ha a cél a valódi problémák azonosítása, akkor vissza kell térni az európai filozófiai gondolkodáshoz, mert különben nem történik érdemi változás. Felvetette, hogy Európának filozófiai szinten kell tisztáznia, hogy hol tart, mit ért el eddig, és mit akar elkerülni.
Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója „A globális liberalizmus összeomlása” címmel tartott előadást. Az előadó a globális liberalizmus összeomlásáról beszélt, és ezt geopolitikai példákkal – például az Egyesült Államok politikájával – illusztrálta. Rámutatott, hogy a liberalizmus rövid távon képes lehetett győzni, de hosszú távon nem fenntartható. Hozzátette, hogy Európán kívül a világ nagy része elutasította a liberalizmust, és éppen azok az országok erősödtek meg, amelyek nem liberális berendezkedésűek, ami hozzájárult a rendszer meggyengüléséhez. Philip Pilkington érvelése szerint ez a folyamat vezetett a globális liberalizmus összeomlásához.
Magyarics Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem emeritus professzora „USA: Egyedül tovább. Az egyoldalúság újjáéledése” című előadásában az Egyesült Államok külpolitikai egyedülállóságáról beszélt, kiemelve az unilateralizmus újjáéledését. Kiemelte, hogy a liberálisok hajlamosak azt hinni, és azt másokkal is elhitetni, hogy az USA kivételes és „kedves” nemzet a világ többi részéhez képest. Magyarics Tamás kitért az amerikai excepcionalizmusra, valamint Woodrow Wilson gondolataira a világháborúról, amelyek rávilágítanak az Egyesült Államok önálló, gyakran nemzetközi konszenzuson kívüli döntéshozatalára. Hangsúlyozta, hogy összességében az Egyesült Államok külpolitikájában ma is megfigyelhető az a törekvés, hogy egyedül, saját érdekei mentén lépjen fel a nemzetközi színtéren.
A konferencia záróelőadását Megadja Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai Gondolkodás Kutatóintézetének igazgatója tartotta „Hogyan jutottunk idáig – és mi következik?” címmel. Előadásában a magyar tapasztalatokat ismertette a nyugati politikai átalakulás tükrében. Rámutatott arra, hogy a liberalizmus sikerét főként a jólét ígérete tette lehetővé, ami Magyarország felzárkózásában is szerepet játszott a szocialista időszak után. Kiemelte, hogy 2010 óta a magyar politika a nemzeti érdekeket veszi figyelembe, ezért a magyarok nem illeszkedtek be az európai ideológiavezérelt rendszerbe, hanem saját érdekeiket képviselik. Megadja Gábor ismertette, hogy a politikai és gazdasági környezet átalakulása milyen új kihívásokat teremtett, valamint rávilágított arra, hogy meg kell oldani a demográfiai problémákat és a multikulturalizmus kérdését.
