Az elmúlt évek egymást követő válságai – a koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború, az energiaválság és az infláció – alapjaiban formálták át a magyar társadalom mindennapjait és a jövőbe vetett bizalmát. Ebben a bizonytalan környezetben a Századvég 2025-ben átfogó, nagymintás kutatást végzett annak feltérképezésére, hogyan látják a magyarok saját helyzetüket, és milyen várakozásokkal tekintenek a jövőbe.
A kutatás alapját egy 60 000 fős, CATI (számítógéppel támogatott telefonos interjú) módszerrel felvett kérdőíves adatfelvétel adta, amelyet nem, életkor, iskolai végzettség, településtípus és régió szerint reprezentatív módon vettek fel. A kérdőíves felmérést 12 darab személyes fókuszcsoportos interjú egészítette ki. A két pillér együttesen átfogó és megbízható képet adott a magyar társadalom szubjektív konjunktúraérzetéről és jövőképéről.
A felmérés eredményei szerint 2025-ben a magyar lakosság gazdasági kilátásai erősen megosztottak voltak. A válaszadók mintegy harmada stagnálást, közel ugyanennyien romlást, egynegyedük pedig javulást valószínűsített. A jövővel kapcsolatos bizalom és bizonytalanság szoros összefüggést mutatott az iskolai végzettséggel és a társadalmi státusszal. Minél magasabb társadalmi csoportba sorolta magát valaki, annál inkább bízott a gazdaság javulásában. A generációk között is eltérő hangsúlyok jelentek meg, a fiatalabbak számára ugyanis az anyagi egzisztencia megteremtése és a szakmai érvényesülés számított a legfontosabb elérendő célnak. Az idősebb korosztály ezzel szemben inkább az egészség megőrzését és az életminőség fenntartását tekintette kulcstényezőnek. Bár a fiatalabb generációk optimistábban tekintettek jövedelmi kilátásaikra, a lakhatás és a munkahelyi stabilitás terén nagyobb kiszolgáltatottságot éltek meg. A területi különbségek szintén markánsan kirajzolódtak. Nyugat-Dunántúl és Közép-Magyarország lakói optimistábban ítélték meg aktuális helyzetüket, míg Észak- és Dél-Magyarországon erősebb volt a bizonytalanság és a pesszimizmus. Ugyanakkor Országos szinten széleskörű egyetértés mutatkozott abban, hogy az egészségügy, a közlekedés és a közbiztonság jelentik a legfontosabb megoldandó feladatokat.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a magyarok jövőképe kettős természetű. Miközben a makroszintű folyamatokat – háborút, klímaválságot, inflációt – inkább pesszimistán ítélték meg, saját személyes életüket és közvetlen környezetüket jóval bizakodóbban látják. A problémák megoldásának felelősségét a magyarok többsége megosztotta: úgy érezték, hogy elsősorban saját maguk tehetik a legtöbbet, ugyanakkor az állam szerepét sem kérdőjelezték meg – különösen a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a gazdasági stabilitás terén vártak intézményi garanciákat.
A kutatás eredményei összességében megerősítették, hogy a szubjektív konjunktúraérzet nem pusztán gazdasági tapasztalatokon alapul, hanem mélyen beágyazódik a közösségi narratívák, az egyéni jóllét és a helyi környezet hálózatába. A magyarok jövőképét végső soron nem a nagy társadalmi folyamatok, hanem a mindennapi élet apró bizonyosságai tartották egyensúlyban – a stabil család, a biztos munkahely és az egészség.
Szubjektív konjunktúraérzet nagymintás kutatás itt érhető el: https://szazadveg.hu/disszeminacio/szubjektiv-konjunkturaerzet-nagymintas-kutatas/
