Kiemelt gondolat

„Sem az igazság, sem a szimbolikus megjelenés nem transzparens, egyedül az üresség teljesen átlátszó. […] Az átláthatóság nem jelent tisztánlátást sem. Az információ tömege nem hoz létre igazságot. Minél több információ szabadul fel, annál nehezebb áttekinteni a világot. A hiperinformáció és a hiperkommunikáció nem visz fényt a sötétségbe.”

Kontextus

A politikától kezdve a gazdaságon át egészen a magánéletig, az élet minden szegmensében azt várja el a modern ember, hogy minden látható, ellenőrizhető és azonnal hozzáférhető legyen. E folyamatot a közösségi média, az adatalapú gazdaság és a digitális nyilvánosság rohamos térhódítása még tovább gerjesztette. Ugyanakkor akadnak olyan gondolkodók is, akik szerint az átláthatóság kényszere nem felszabadít, hanem épp ellenkezőleg, a kontroll rabjává tesz.

Összefoglaló

Byung-Chul Han, a kortárs filozófia egyik kiemelkedő alakja A transzparencia társadalma című könyvében meglehetősen kritikus szemmel vizsgálja az átláthatóság fogalmát és hatását. Meglátása szerint az átláthatóság iránti igény nem egyszerűen egy hasznos társadalmi norma, hanem egy mélyebb kulturális tünet, mivel a titok, a távolság és a rejtettség az emberi kapcsolatok, a bizalom és a szabadság nélkülözhetetlen feltételei. Han úgy véli, hogy ahol minden átlátható, ott eltűnik a mélység és a szubsztancia, így a személyiség, a szubjektum és a valódi intimitás egyaránt feloldódik a láthatóság kényszerében. A szerző hozzáteszi, hogy az átláthatóság kultusza szorosan összefügg a digitális felügyelet terjedésével is, hiszen a közösségi média és az adatalapú platformok olyan önkéntes nyilvánosságot hoznak létre, amelyben az egyén maga válik saját megfigyelőjévé. A filozófus szerint mindemellett e folyamatnak a politikai következményei sem hanyagolhatók el, mivel az átláthatóság látszólagos demokratikus ígérete mögött egy olyan uniformizáló logika húzódik meg, amely eltörli a különbözőséget, a komplexitást és a valódi vitát a közéletből. Azonban Han könyvének a végkövetkeztetése – a kritikai szemlélete ellenére – nem radikális. Javaslata szerint nem az átláthatóság teljes elutasítása, hanem annak árnyaltabb megközelítése a cél. Hiszen továbbra is szükségünk van a titok, a magánszféra és a távolság védelmére ahhoz, hogy valóban szabad, mély és emberi kapcsolatokat tudjunk fenntartani egy egyre inkább átláthatóvá váló világban.

A teljes elemzés itt érhető el: https://www.sup.org/books/theory-and-philosophy/transparency-society/excerpt/preface