A nyugati demokráciák legfontosabb értékei között szokták felsorolni a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát. A tétel ott szerepel a legtöbb nemzetközi jogi dokumentumban, a nemzeti alkotmányokban és alaptörvényekben. Politikusok és bürokraták hivatkoznak rá vélt vagy valós, múlt- vagy jelenbéli elnyomó rezsimekkel és gyakorlatokkal szemben. A szólásszabadságot legtöbbször a tekintélyelvű berendezkedésektől, esetleg a vallásos elnyomástól szokta félteni a liberális-demokrata fősodor.

De mintha az utóbbi évtizedekben valami megváltozott volna. A különféle érzékenységek védelme, a haladás, a wokery, a liberális-demokrata status quo mintha fontosabb volna a szólásszabadság ügyénél. Az egyetemek, a progresszívek és a nagy techcégek mind rendre a szólásszabadság ügyével szemben foglalnak állást. A szólásszabadság korlátozható, ha a szabad szólás nem kívánatos beszélők részéről valósul meg – így a populisták, nacionalisták, vallásos csoportok részéről. Valóban nyugati, demokratikus alapérték-e még a szólásszabadság, vagy csak retorikai eszköz a hatalmi pozícióikat védő bürokraták részéről? Milyen kihívások érik a szólásszabadságot, és hogyan lehet azt megvédeni?

A konferencián ezekre a kérdésekre is kerestük a választ neves hazai és külföldi előadók részvételével. Előadást tartott többek között Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő, Alvino-Mario Fantini, a  European Conservative főszerkesztője, Mark C. Henrie, az Arthur N. Rupe Foundation elnöke és Prof. Dr. Andreas Kinneging jogfilozófia professzor is.

Moderátor, a konferencia háziasszonya: Szabó Anett újságíró