Fontos leszögezni, hogy az Amnesty International fiatalságot megcélzó tevékenysége sokrétűnek tekinthető. Egyrészt flamand és holland finanszírozásból országszerte szerveznek képzéseket és nyári táborokat magyar középiskolások számára (ahol jogtudatosság címén folytatnak érzékenyítő programokat), másrészt diákokból álló aktivista csoportokat, úgynevezett „Freedom Clubokat” is működtetnek, ahol először kiképezik, majd többek között tüntetéseken vetik be a klub kötelékébe tartozó fiatalokat. Szintén az említett Soros-szervezet tevékenységének politikai színezetét mutatja, hogy a közoktatási törvény tavalyi módosítása elleni tüntetésen is aktívan részt vettek a holland segítséggel megalakult Freedom Clubok, amelyek továbbá jó kapcsolatot ápolnak egyes balliberális újságírókkal, akikkel a sajtószabadságról folytattak kerekasztal-beszélgetéseket.
Hasonló képet láthatunk egy másik jelentős Magyarországon tevékenykedő Soros-NGO, a TASZ esetében. A szóban forgó lobbista szervezet fesztiválokon osztogat olyan kiadványt, amelyből megtudható, hogy mit kell tennie egy fiatalnak, hogy a „legjobban alakuljon az ügye”, ha kis mennyiségű kábítószerrel kapják el a hatóságok. Ezen felül a Társaság a Szabadságjogokért korábban az iskolarendőrség drogprevenciós célból történő bevezetése ellen is tiltakozott.
Több kérdést is felvet, hogy az Amnesty International fiatal aktivistákat vet be politikai demonstrációkon. Egyrészt a szervezet ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy bele kíván szólni a hazai belpolitikai viszonyok alakításába, amely megkérdőjelezi a civil szervezetektől elvárható távolságtartás meglétét az aktuálpolitizálástól. Másfelől ugyan a demokrácia játékszabályaiba beletartoznak a tüntetések, sőt még az arra való buzdítás is, de ha megvizsgáljuk, hogy kik és milyen pénzből finanszírozzák a részvételt, demokrácia-elméleti kérdések garmadáját tehetjük fel. Az Amnesty bevételeinek tekintélyes része külföldi forrásból származik, így felmerülhet, hogy az ilyen és ehhez hasonló politikai színezetű akciók sokkal inkább az említett NGO külföldi finanszírozóinak érdekeit szolgálják, a magyar választók akaratának érvényre juttatásával szemben.
Különösen érdekes a Nyílt Társadalom Alapítványok által bőkezűen finanszírozott TASZ drogpolitikai tevékenysége, melynek célcsoportja feltételezhetően szintén az ifjúság. A hatóságok általi tettenérés esetére készített jogi kisokos, valamint az oktatási intézmények kábítószermentességét elősegítő iskolarendőrség bevezetésének ellenzése – a felmerülő morális aggályokon túl – akár egyfajta bátorításként is értelmezhető a jogsértő cselekedetek elkövetéséhez, az önkéntes jogkövetés fontosságának relativizálásához. Továbbá jogosan tehető fel a kérdés, hogy a TASZ által képviselt, a kormányzat szigorú drogstratégiáját ellenző szemlélet egyáltalán mennyiben feleltethető meg a magyarok túlnyomó többsége által támasztott elvárásoknak?
Összegezve kijelenthető, hogy a vizsgált két NGO fiatalok „jogtudatosítását” célzó tevékenységének hátterében nem az emberi jogok minél szélesebb körű érvényesítésének őszinte szándéka áll. A fiatalság energiáit és közéleti érdeklődését valójában nyomásgyakorlásra, politikai célokra használják fel a nyílt társadalmat megvalósítani próbáló Soros-szervezetek, amelyek az emberi jogi eszmét álcaként alkalmazva tulajdonképpen félrevezetik a magyar diákokat.
Az elmúlt időszakban egyre több jel utal arra, hogy a tevékenységüket jelentős részben külföldi forrásokból fedező NGO-k, (non-governmental organizations; nemkormányzati szervezetek) például korábbi tisztán jogvédő funkciójukat háttérbe szorítva egyre nagyobb befolyást kívánnak szerezni a hazai politikai térben. Az Egyesült Államokban a hasonló entitásokat külföldi ügynökszervezetként kezelik, aktivitásukat kiemelten figyelik, tevékenységüket regisztrációhoz kötik. A Századvég Alapítvány elkötelezett a nemzeti szuverenitás, a jogbiztonság és az átláthatóság mellett, amelynek nyomán NGO-radar néven monitoring rendszerben, folyamatosan elemzi a vonatkozó szervezetek magyarországi működését.
