Az internethozzáférés korlátozása a világban, avagy szólásszabadság és cenzúra

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Cengiz és mások kontra Törökország ügyben a következő megállapítással élt: „Mára az internet vált az elsődleges eszközzé, amelyen keresztül a személyek az információk és ötletek fogadásához és átadásához fűződő szabadságukat gyakorolják.” Tudjuk, hogy manapság a véleménynyilvánítási szabadság leginkább magáninfrastruktúrákon keresztül zajlik, és – Jack M. Balkin kifejezését használva – a „digitális világ új kormányzói”, a hatalmasra növő techcégek jelentős hatalomra tettek szert. Ez jelentős probléma, valóban, ám előadásomban nem a techcégek hatalmáról, hanem az államok által végzett problémás tevékenységekről fogok beszélni. Mindkettő ugyanolyan problematikus tud lenni a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából, ám a kommunikáció mégis inkább az elsővel szokott inkább foglalkozni.

Az ENSZ véleménynyilvánítás szabadságáért felelős különleges jelentéstevője már 2011-es jelentésében arról írt, hogy növekvő számban jelenik meg „néhány mód, ahogyan az államok egyre inkább cenzúrázzák az online információkat: a tartalmak önkényes blokkolása vagy szűrése, a jogos véleménynyilvánítás kriminalizációja, a közvetítő felelősségének megállapítása, a felhasználók lekapcsolása az internetről (többek között a szellemi tulajdonról szóló törvények alapján), kibertámadások, valamint a magánélethez való jog és az adatok elégtelen védelme”. A jelentés az államok által alkalmazott, a tartalmak végfelhasználóhoz való eljutását megakadályozni hivatott különböző intézkedéseket és kísérleteket említ, így többek között az alábbiakat:

• felhasználók hozzáférésének megakadályozása bizonyos weboldalakhoz, IP-címekhez, valamint tartománynév-kiterjesztésekhez,
• weboldalak eltávolítása a gazdaszerverről,
• szűrőtechnológiák használata a meghatározott kulcskifejezéseket tartalmazó oldalak kizárására, illetve meghatározott tartalmak betöltésének megakadályozására.

Ilyen eszköz lehet még a sávszélesség korlátozása, amely hatékonyan lassítja az internetes forgalmat (throttling), míg más módszerek kizárólag a közösségimédia-oldalakat célozták, azonban mindkét módszer megzavarja az információ szabad áramlását. Úgy tűnik, hogy kivételes körülmények (pl. választások, katonai cselekmények, vallási ünnepek, kormánytisztviselők látogatásai) esetén az államok hajlamosak rendkívüli (nem szabályos) intézkedéseket alkalmazni a vélt vagy valós problémák nyílt kritizálásának megakadályozására.

Az ilyen leállítások ráadásul óhatatlanul sok jogszerű tevékenységet folytató felhasználót érintenek, ami a kormány által tervezett célokon túlmenően hatalmas járulékos károkat is tud okozni.

Az internetleállítás ezen felül is számos területen tud jelentős alapjogi problémákat okozni, elég csak a választásokra, az egészségügyre, az oktatásra vagy a közérdekű adatok elérésének kérdéseire gondolni. Az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2022. évi jelentése így fogalmaz: „A kórházak vészhelyzetben nem tudnak kapcsolatba lépni orvosaikkal, a választók nem kapnak információt a jelöltekről, a kézművesek nem tudnak kapcsolatba kerülni a vásárlóikkal, és potenciálisan a gazdasági csőd közelébe kerülnek, az erőszakos támadás áldozatául esett békés tüntetők nem tudnak segítséget kérni, a diákok lemaradnak a felvételi vizsgákról, a menekültek pedig nem tudnak hozzáférni a koronavírus (Covid-19) világjárvány miatt őket fenyegető kockázatokról – ez csak néhány olyan helyzet, amellyel az internet- és távközlési szolgáltatások leállása esetén szembesülni kell.” Néhány jellemző példa az elmúlt pár évből:

• A tálibok leállították az internetet Panjshir völgyében, ahol az (utolsó) ellenállók még kitartottak Afganisztánban.
• Csádban megszakadt az internetelérés az ellenzéki jelölt házánál tapasztalt halálos kimenetelű események után.
• Az Ukrajna elleni teljes körű brutális katonai agresszió kezdete óta az internet leállítása az orosz katonai stratégia részévé vált.
• A 2022-es tüntetések során egy teljes régió internethozzáférését állították le Iránban.
• A kormányzat korlátozta a Twittert Nigériában az elnök tweetjének törlése után.
• A kormányellenes tüntetések közepette megszakadt az internet Kolumbiában.
• Az indiai miniszterelnök látogatása elleni tüntetések közepette Bangladesben korlátozták a Facebookot.
• Teljes internetleállítást figyeltek meg a Kongói Köztársaságban a választások napján.
• Szenegálban a politikai zavargások közepette nem voltak használhatók a közösségi média- és az üzenetküldő alkalmazások.
• Ugandában a kormányzat döntése értelmében a választások estéjén vált elérhetetlenné az internethálózat.
• Örményországban a politikai zavargások és egy állítólagos puccskísérlet közepette megszakadt az internet.
• Egész Mianmar területén nem működött az internet a katonai felkelés közepette.
• Kubában internet-összeomlást észleltek Los Palaciosban és Pinar del Rióban a kormányellenes tüntetések közepette.

A sor hosszan folytatható: Brazília, Sierra Leone, Irak, Jemen vagy Szomália csak néhány ország a sok közül. Ráadásul a trendek egyre rosszabbak:

• az internetleállítások egyre hosszabb idejűek,
• választások alkalmával felerősödik ennek az eszköznek a használata,
• tüntetések alkalmával felerősödik ennek az eszköznek a használata, és
• aktív fegyveres konfliktusok alkalmával felerősödik ennek az eszköznek a használata.

És mielőtt Európában arra gondolnánk, hogy ez a világ többi részének problémája, Bischoff és társai 2023 elején megjegyezték, hogy a helyzet Európában sem tökéletes, ugyanis majdnem minden európai ország használ eszközöket a szólásszabadság és a tartalmakhoz való hozzáférés korlátozására.

Ahogy Európával kapcsolatban megjegyzik: 18 országban tiltják részlegesen vagy teljesen a torrent használatát, több országban pedig a jogi hátteret alkották meg ehhez. Emellett négy országban (Fehéroroszország, Spanyolország, Törökország, Ukrajna) korlátozzák a közösségi média elérését, két helyen pedig a VPN-használatot. Fehéroroszország és Törökország szigorúan cenzúrázza a politikai jellegű médiatartalmakat, de 12 másik európai országban is találtak a kutatók korlátozásra utaló jeleket.

Vint Cerf, az internet egyik atyja így foglalta ezt össze: „Egyes tekintélyelvű kormányok számára az internet szabadsága fenyegetést jelent, és az online világ veszélyei ürügyet szolgáltatnak az internethasználók túlzott ellenőrzésére és a tartalom cenzúrázására.” Jó lenne nem eljutni idáig.