A reziliencia Magyarországon – Megküzdés az életút és a járványhelyzet nehézségeivel

Mint minden nemzetet, a magyarokat is sorsfordító kihívás elé állította a világjárvány. Feltehető a kérdés, képesek vagyunk-e a körülmények megváltozására reziliens (rugalmasan ellenálló) válaszokat adni, ezáltal pedig pozícióinkat megőrizni vagy akár erősíteni a válság utáni, rohamléptekkel globalizálódó világban. A válasz nagymértékben múlik azon, hogy az egyének és közösségek hogyan élik meg az egzisztenciális és személyes viszonyaikat is drasztikusan átalakító jelenséget, és mit tudnak kezdeni vele. Az empirikus szociológia által rendszerint elszigetelten vizsgált témák (családi viszonyok, gazdasági helyzet, értékek és jövőkép stb.) totalitásként jelennek meg az ember életében, a történéseket és döntéseinket narratív keretben éljük át és osztjuk meg egymással – ezért meglátásunk szerint a fenti kérdésköröket egymás összefüggéseiben érdemes vizsgálni.

A nagymintás kutatás (amilyenre jelen tanulmány is épül) lehetőséget ad, hogy részletes modellt alkossunk a magyar társadalom csoportjainak eltérő mértékű és különféle tényezőktől függő ellenálló képességéről, megküzdési (coping) stratégiáiról, állandóságairól („kapaszkodóiról”, melyek biztonságot nyújtanak számukra és lehetőséget kínálnak az újrakezdésre), illetve változásairól (a döntések mögötti külső és belső mozgatórugókról, vonzó és taszító hatásokról). A kutatás eredményei stratégiai jelentőségűek, hiszen a talpra állás üteme és a társadalmi feszültségek tekintetében is kulcskérdés, hogy az erőforrásokat sikerül-e a megfelelő területekre, a megfelelő módon és időben összpontosítani.