Kiemelt gondolat
„Ez már nem a Szovjetunió, és ennek megfelelően Oroszország a saját biztonsága elismerését követeli, anélkül, hogy világnézetét vagy fejlődési modelljét exportálja, ahogy azt a Szovjetunió tette. […] A kölcsönösen biztosított elrettentés továbbra is fennáll. Ugyanakkor a hidegháború kimenetele arra a következtetésre juttatta a Nyugatot, hogy a teljes győzelem még mindig elérhető, akár olyan eszközökkel, amelyek elkerülik a nukleáris arzenálok használatát. […] Ám az elsődleges erőtényezőt nem lehet figyelmen kívül hagyni.”
Kontextus
Az orosz-ukrán konfliktus elhúzódása óhatatlanul arra kényszerítette a nyugati világot, hogy felfrissítse a Moszkvával kapcsolatos diplomáciai, katonai és hidegháborús emlékeit. Adódik azonban a kérdés, hogy vajon azok az európai, illetve transzatlanti hidegháborús tapasztalatok, amelyek évtizedekkel korábban egy győztes stratégia részét képezték, egyáltalán alkalmazhatók-e a mai, több erőközpont kölcsönhatása alapján szerveződő világunkban.
Összefoglaló
Lukjanov az Oroszország és a Nyugat kapcsolatát vizsgáló esszéjében arra keresi a választ, hogy az orosz-ukrán háború nyomán kialakult globális nagyhatalmi viták tekintetében vajon mennyiben ismételhető meg a Nyugat sikerélménye a Szovjetunióval szemben. A szerző kiemeli, hogy a korábbi, a hidegháború kezdetét előirányzó konfrontáció a fegyveres összecsapások helyett hosszú távú, közvetett versengést eredményezett, és végül a Szovjetunió váratlan felbomlása a „szabad világ” győzelmével zárult. Ez a győzelem pedig megerősítette a Nyugatban az ideológiai és stratégiai helyességbe vetett hitet, hiszen a siker elérhető volt közvetlen katonai konfrontáció nélkül, ennél fogva úgy tűnt, hogy a veszteség lehetősége gyakorlatilag kizárt. Ám Lukjanov úgy véli, a mai helyzet merőben más, ennek félreértése pedig stratégiai hiba. Mint hangsúlyozza, az orosz állam nem a Szovjetunió, mégis a Nyugat a régi győzelem tapasztalatait alkalmazza: Oroszországot egy legyengült, de mégis egy korábbi szuperhatalomként kezeli, amelynek engedelmeskednie kell, és a tárgyalások csak a Nyugat által diktált feltételek mellett képzelhetők el. S bár a kölcsönös, nukleáris alapú elrettentés továbbra is fennáll, a Nyugat a korábbi győzelmi tapasztalatai alapján most is abban hisz, hogy háborús eszközök nélkül is el lehet érni a teljes sikert. Lukjanov szerint a Nyugat effajta magabiztossága rendkívül veszélyes, mert teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a másik fél valamennyi motivációját, így a múltban sikeresnek elkönyvelt stratégia ma akár végzetes konfliktushoz is vezethet.
A teljes elemzés itt érhető el: https://globalaffairs.ru/articles/mogut-povtorit-lukyanov/
