Kiemelt gondolat
„Amint azonban elismerik a téridegen hatalmak intervencióját tiltó nemzetközi jogi nagytereket és újjáéled a birodalom fogalma, elgondolhatóvá válik az együttélés az ésszerűen megosztott Földön, és a be nem avatkozás rendezőelve egy új nemzetközi jogban bontakozhat ki.”
Kontextus
Schmitt prognózisa szerint a politikai globalizáció a Monroe-doktrínához hasonló intervenciós tilalmakkal és nagyterek megszilárdulásával fog nyugvópontra jutni. Az Egyesült Államok globális liberális világrenddel való szakításával és a „hátsó udvar” rendezésével éppúgy ezt igazolja, mint azzal, hogy korábban igényt formált Grönlandra. Utóbbival ugyanakkor az európai nagytér megszilárdításának problémáját is felveti.
Összefoglaló
Carl Schmitt német jogtudós és politikai gondolkodó 1939-ben felvázolt térelméleti és nemzetközi jogi elképzelése szerint a világ az úgynevezett „nagyterek”, és egy olyan átfogó nagytérrend (Großraumordnung) megszilárdulása felé tart, amelyben az egyes befolyási övezetekben a téridegen hatalmak beavatkozási tilalma érvényesül. Schmitt elmélete, amely a Monroe-elvet hozza fel példaként, 2026-ban ismét a nemzetközi jogi és geopolitikai viták középpontjába került, miután az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiáját nyilvánosságra hozták és Venezuelában az egész világ nyomon követhette annak gyakorlatba ültetését. Schmitt értelmezése szerint az 1823-as Monroe-elv nem csupán egy amerikai külpolitikai nyilatkozat, hanem egy olyan nemzetközi jogi és geopolitikai doktrína, amely megtiltja a „téridegen hatalmak” beavatkozását egy adott régióba. A lényeg nem a területi kontroll kialakítása és fenntartása, hanem a politikai befolyás kizárólagossága: a hegemón hatalom határozza meg a térség belső rendjét, és kívül tartja a rivális birodalmakat.
A teljes elemzés itt érhető el:
