Korunk egyik legfontosabb tapasztalata az európai Kulturkampf a nyugati államok és a posztszocialista társadalmak közt, a diverzitásrezsim nyomulása, a radikális demokrácia exportja. Hogy múló mozgalom-e, mint az alkoholtilalom volt, vagy tartós kísérlet, mint a szocializmus, azt még nem látjuk. A posztmodern egy fura episztemológiai irányzatként jelent meg a francia egyetem sarkaiban, majd a végigsöpört a nyugati kulturális életen, meg sem nagyon karcolva a magyart. Ez az eredetileg episztemológiai kritika – talán francia eredete miatt – az elejétől tartalmazta a hatalom témájából fakadó politikai relevancia csiklandós lehetőségét. Majd kialakult a posztmodern politika és a mozgalmi posztmodern. Az episztemológia helyett a hangsúly a társadalmi, erkölcsi és hatalmi igényekre és ígéretekre került. A kérdés az, hogy a társas viszonyok feltartóztathatatlanul változnak-e abba az irányba, amit a posztmodern mozgalom és ideológusai hirdetnek, ezek elkerülhetetlen változások vagy pusztán egy hasonló ideológiai projekt, mint például a nagy hatású, de alapvetően kudarcos szocializmus volt? Újra és újra megpróbáljuk megérteni a világunkat, bármennyire hézagosak, töredékesek, vitathatók és vitatottak is ezek a megértések. A megismerésünk korábban tapasztalt és jól ismert korlátozottságát és a belőle eredő bizalmatlanságot – ami ideológiai gyanút szül, esetleg módszertani kritikákat – csak növelte a posztmodern az elmúlt harminc évben: a tudás nem pusztán konstrukció, hanem önkényes konstrukció, ami hatalmi érdekekből ered és hatalmi viszonyokat tart fenn. Kevés dolog kapott annyi kritikát a posztmoderntől, mint a „tény”, az „objektivitás” és a „tudományosság”. Valamilyen misztikus okból csak az elnyomott csoportok valóságképe megbízható, mivel nem torzítja a hatalom. (A hatalomra törekvésnek nincs ilyen tudást torzító hatása!) Nagyon hasonló a helyzet ma, mint a marxizmus esetében volt: bizonyos állítások – mint a marxizmus esetében a kizsákmányolás, az osztályharc, a termelés meghatározó szerepe stb. – elfogadása a tudományos/megbízható tudás előfeltétele. Mindezek ellenére ma is újra és újra megpróbáljuk megérteni a világunkat, bármennyire hézagosak, töredékesek, vitathatók és vitatottak is ezek a megértések.
A tanulmány a Századvég Riport 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
