Az orosz-ukrán háború és Ukrajna gyorsított EU-csatlakozásának költségei Magyarország szempontjából

Az ukrán háború eddigi költségei

Az orosz-ukrán konfliktus kitörése leginkább három területen érintette negatívan a magyar gazdaságot.

A gázimporton keletkező költségek következményeképpen a magyar gazdaságban 6386,3 milliárd forint extra kiadás keletkezett „háborús felárként”.

A geopolitikai kockázatok és az inflációs sokk eredményeként a referenciának tekintett 5 éves állampapírok hozama a korábbi 2 százalékos értékkel szemben a 4 és 6 százalék közötti tartományba emelkedett, így az új finanszírozás bevonása 1968,9 milliárd forinttal drágult.

Az EU szankcióira válaszként az orosz fél is korlátozásokat vezetett be, amely a hazai kivitelt is érintette: a magyar cégek a háború három éve alatt összesen 695,8 milliárd forinttal kevesebb terméket adtak el az orosz piacon.

Ennek fényében a magyar gazdaság háborús vesztesége összesen kilencezer milliárd forint, vagyis Ukrajna eddig legalább 2,2 millió forintjába került minden egyes magyar háztartásnak.

Ukrajna csatlakozásának jövőbeli költségei

Ukrajna Európai Unióhoz történő csatlakozása – a jelenlegi szabályozás alapján – markánsan átalakítja a támogatási keretrendszert, ami közösségi szinten 11-20 milliárd euró költséget jelentene. Az allokáció változása miatt hazánk évente összesen 110 milliárd forinttal kapna kevesebbet együttesen a kohéziós- és a Közös Agrár Politikához kötődő forrásokból. Az Európai Parlament javaslata szerint a tagállamoknak GDP-jük további 0,25 százalékát kellene évente Ukrajna támogatására fordítaniuk, ami Magyarország esetében 202,9 milliárd forint többletkiadást eredményezne.

Magyarország és Ukrajna között jelenleg is hatályban lévő, egyedülálló nyugdíj-egyezmény alapján a Magyarországra települő ukrán nyugdíjasok a magyar rendszer szerint kapnának nyugdíjat az állami költségvetésből. A 65 év feletti ukrán állampolgárok száma alapján 5 százalékos áttelepülés esetén ez 1017,8 milliárd forintos többletnyugdíj-kiadást jelentene.

Ukrajnának hozzávetőlegesen 524 milliárd amerikai dollárra (a magyar GDP közel két és félszerese) lenne szüksége az ország újjáépítéséhez. Mivel az ukrán állam nem képes ezt költségvetési forrásból megoldani, így az Európai Unió tervezi megfinanszírozni. Ha a tagállamok a GNI részarányuk alapján viselnék a kiadás terheit, akkor Magyarország a 2023-as befizetések alapján a teljes összeg 1,4 százalékát lenne kénytelen előteremteni, ami – feltételezve, hogy az összeget a következő öt éves időszakban kellene folyósítani – évente 536 milliárd forintos kiadást eredményezne.

A jelenleg érvényben lévő európai uniós szabályok alapján Ukrajna gyorsított felvételének közvetlen költségei tehát elérnék az évi 1870 milliárd forintot Magyarország számára, ami – a korábbi költségeken felül – 458 ezer forintnak megfelelő összeget jelente minden egyes magyar háztartásnak.

A közvetlenül felmerülő költségeket ugyanakkor meghaladhatják a közvetett terhek, amelyek jelentkezhetnek az egészségügyi- és bűnügyi helyzet megváltozásából fakadó plusz kiadások, a csökkenő biztonságérzet és az ehhez kapcsolódó megnövekedett rendvédelmi ráfordítások és egyéb tényezők formájában is.

Az orosz-ukrán háború eddigi költségei

A 2022. február 24-én eszkalálódó orosz-ukrán konfliktus megakasztotta a koronavírus-válságból dinamikusan kilábaló magyar gazdaság növekedését. Kiemelt fontosságú azonosítani, hogy hozzávetőlegesen mennyi forrást vont el a gazdaság felzárkózásától a háború kitörése, ehhez fel kell mérni, hogy maga a konfliktus, a háború közvetett és közvetlen hatásai, illetve az ezekre adott politikai, gazdasági- és kereskedelempolitikai válaszlépések milyen költségeket jelentettek a nemzetgazdaság számára.

Becslésünk három pilléren alapszik:

• a holland TTF gáztőzsdén jegyzet spot-árak változásából fakadó importdrágulás,
• a hazai- és nemzetközi hozamkörnyezetből fakadó addicionális költségvetési kiadások (forrásbevonás drágulása),
• az orosz export piac (részbeni) elvesztése.

A földgázimport drágulását a 2015-2021 közötti TTF árak (holland TTF gáztőzsde) és a 2022-2024-es periódus árai közötti különbségén mértük. A Magyarország által éves szinten importált gázmennyiség, illetve az adott évre vonatkozó átlagos TTF gázárak alapján kiszámítottuk mennyibe került 2022 és 2024 között a földgázbehozatal Magyarország számára (8400 milliárd forint). Szintén vizsgáltuk, hogy a háborút megelőző időszakban (2015-2021) a nemzetközi tőzsdén hogyan mozgott az irányadó ár. Feltételezve, hogy a háború kitörése nélkül, a 2022-2024-es periódusban is az azt megelőző évek átlagárán szerezhettük volna be a gázt, kiszámítható, hogy a megemelkedő költségek következtében a magyar gazdaságnak 6386 milliárd forint extra kiadással járt a háború kitörése óta a földgáz importálása.

A geopolitikai kockázatok és az inflációs sokk miatt a referenciának tekintett 5 éves állampapírok hozama a korábbi 2 százalékos értékkel szemben a 4-6 százalék közötti tartományban mozgott. Kalkulációnkban vizsgáltuk az új kibocsátások számát a 2022-2024-es periódusban, valamint ennek várható költségét. Továbbá kiszámítottuk mennyibe került volna ugyanezen mennyiségű kibocsátás, amennyiben a 2015-2021 közötti átlagos hozamokon lehetett volna azt finanszírozni. Így az új finanszírozás bevonása ebben az időszakban a megemelkedett kamatkiadásokon keresztül 1968,9 milliárd forinttal drágult.

A háborús időszak során az EU több kereskedelmi szankciót is bevezetett Oroszországgal szemben, melyre válaszként az orosz fél is korlátozásokkal reagált. A KSH export statisztikái alapján megvizsgáltuk, hogy mennyit értékesített Magyarország Oroszországba 2015 és 2021 között, illetve ez hogyan változott a 2022 és 2024 közötti időszakban. Összehasonlítva a két periódust megállapítható, hogy a magyar vállalatok ebben az időszakban 695,8 milliárd forinttal kevesebb terméket adtak el az orosz piacon.

Az EU többéves pénzügyi keretrendszerének átrendeződése, az újjáépítés költségei

Ukrajna Európai Unióhoz történő csatlakozása számottevően átalakítja a támogatási keretrendszert. Elemzésünk során a Közös Agrár Politika és a Kohéziós Alapok kifizetéseit tekintettük át. A számításaink alapját az Európai Parlament által 2025. január 22-én közzétett jelentés adja[1]. A szerzők Ukrajna csatlakozásának teljes költségét 11-20 milliárd euró közé teszik. A tanulmány alapján kiszámítottuk Ukrajna csatlakozása következtében átalakuló allokációt az egyes tagállamok, így Magyarország esetében is.

Megállapítható, hogy egy esetleges ukrajnai csatlakozás esetén hazánk évente összesen 110 milliárd forinttal kapna kevesebbet együttesen a kohéziós- és a KAP forrásokból. Szintén kiemelendő, hogy egy jelenleg az Európai Parlament által vizsgált, és a legtöbb frakció által támogatott javaslat szerint a tagállamok GDP-jének 0,25 százalékát kellene évente Ukrajna támogatására fordítani[2]. Ez Magyarország 2024-es GDP-je alapján 202,9 milliárd forint többletkiadást eredményezne.

Az orosz-ukrán háború 2022. február 24-i eszkalációja óta, több mint három év telt el. Az emberi áldozatok száma mellett az anyagi károk is jelentősek. Egy a Világbank, az EU, az ENSZ és az ukrán kormány által 2025 februárjában közzétett jelentés alapján[3] az ukrán államnak hozzávetőlegesen 524 milliárd amerikai dollárra (a magyar GDP közel két és félszerese) lenne szüksége az ország újjáépítéséhez. Ez magába foglalná többek között, az energiarendszer helyreállítását, gyárak, utak, kikötők és lakóingatlanok újjáépítését, mezőgazdasági területek rendezését. Mivel az ukrán állam nem képes ezt költségvetési (vagy egyéb külső) finanszírozásból megoldani, az Európai Unió tervezi ezt megfinanszírozni.

Ha a tagállamok a GNI részarányuk alapján viselnék a kiadás terheit, akkor Magyarország a 2023-as befizetések alapján a teljes összeg 1,4 százalékát lenne kénytelen előteremteni, ami 6,7 milliárd eurónak felelne meg. Azt feltételezve, hogy ezt az összeget egy öt éves periódus során kellene Ukrajnának folyósítani, a hazai gazdaság évente átlagosan 536 milliárd forintot költhet keleti szomszédunk újjáépítésére.

A régiós pénzügypiacok átalakulása

Mivel az Európai Unió jelenlegi vezetőinek publikusan is olvasható állításai szerint, Ukrajna 2030 előtt teljesjogú tagállammá válhat, érdemes megvizsgálni ennek hatását a régiós pénzpiacokra is. A külső adósság statisztikák alapján Lengyelország, Csehország, Románia és Magyarország gazdasága (az állami szektort leszámítva) évente átlagosan 43,7 milliárd eurónak megfelelő nemzetközi többletfinanszírozást vonz be[4], ez fontos befektetéseket, illetve hiteleket jelent a gazdaság szereplőinek. Kiemelendő, hogy a régiónk országai az eurózónához nem tartozó, dinamikusan fejlődő EU-s gazdaságok csoportjába tartoznak, míg Ukrajna jelenleg EU-n kívüli gazdaság. Ebből fakadóan a Közép-Kelet-Európába áramló külföldi tőke portfóliójában más kategóriába van besorolva az ukrán és a magyar gazdaság. Azonban, ha Ukrajna gyorsított EU-s csatlakozása elindul, úgy az ukrán gazdaság közvetlenül versenyezhet a közép-európai régióba kerülő külföldi finanszírozásért.

2021 és 2023 között az ukrán gazdaság a magánszektort érintő átlagos nemzetközi adósságszintje 56-58 milliárd euró volt, mely megközelítően megegyezik Lengyelország EU-s belépésekor fennálló szinttel. [5]Figyelembe véve azt, hogy Ukrajna fejlettségében jelentősen elmarad régiónk szintjétől, illetve, hogy a háborús károk következtében számos befektetési lehetőség, rendkívül alacsony munkaerő költség és az EU-s újjáépítési program következtében erős gazdasági konjunktúra várható, egy dinamikus felzárkózási időszak következhet.

Két szcenárióval számoltunk: az alap szcenárióban az ukrán magánszektor külső forrásbevonása Lengyelország csatlakozást követő ütemét követheti, ezt alátámasztja azt, hogy a lengyel gazdaság struktúrájában, méretében és népességszámában megközelítőleg hasonlít az ukránhoz. Ebben az esetben a következő 5-7 évben évente átlagosan 9,1 milliárd euró többletforrást szívhat fel Ukrajna. Egy ennél dinamikusabb, az újjáépítésből fakadó gazdasági előnyöket (és többletforrásbevonást), valamint a háború előtti külső eladósodottsági szinthez való gyorsított felzárkózást feltételező ütem átlagosan 22,3 milliárd euróval számol. Feltételezve, hogy a pénzpiacok a többletkereslet csak kisebbik részét finanszírozzák többletforrások átcsoportosításával a régióba, a finanszírozás nagy részét az alacsonyabb megtérüléssel bíró, régiós befektetésekből vonják ki.

A likviditáskínálat csökkenése magasabb hozamokhoz is vezet. Egy amerikai kutatás szerint 1 százalékos kínálat csökkenés hozzávetőlegesen 15 bázispontos hozamemelkedést von maga után[6]. A keresletnövekedés és a hozamvárakozások jelentős hatással lesznek mind az államkötvény piacokra, mind pedig a vállalati hitelpiacokra. Az ÁKK 2025-ös finanszírozási tervének [7]számait alapul véve, a magyar állam kamatkiadása évente 75,6 milliárd forinttal emelkedne, míg egy dinamikusabb ukrán fellendülés esetén ez a szám elérné az évi 184,7 milliárd forintot. A piaci alapú, nemzetközi árazású vállalati hitelek kamata átlagosan 59-143 bázispont között emelkedhetnének a dráguló banki finanszírozás következtében, a forráskiesés mértékétől függően.

Szociális- és rendvédelmi kiadások emelkedése

Az EU közös piacához csatlakozó Ukrajna állampolgárai sokkal egyszerűbben telepedhetnek le az unió tagállamaiban. A Magyarország és Ukrajna között jelenleg is hatályban lévő nyugdíj-egyezmény alapján (lásd: 1963. évi 16. törvényerejű rendelet) [8]a Magyarországra települő ukrán nyugdíjasok a magyar rendszer szerint kapnának nyugdíjat az állami költségvetésből. Jelenleg egyedül Magyarország rendelkezik hasonló nemzetközi egyezménnyel Ukrajna irányában, így a határmenti területeken valószínűsíthetően áttelepülések várhatóak.

Bár nehéz megbecsülni, hogy mekkora az áttelepülő nyugdíjasok száma, mindenképpen érdemes felmérni a költségvetési kockázat potenciális mértékét. Figyelembe véve a 65 év feletti ukrán állampolgárok számát[9], 1 százalékos áttelepülés esetén is nagymértékben, 203,6 milliárd forinttal nőnének a nyugdíjkassza éves kiadásai, ez a jelenlegi szinthez képest 3,1 százalékos növekedést jelentene. Egy 5 százalékos áttelepülés esetén a többletteher elérné a 1017,8 milliárd forintos értéket, mely a hazai nyugdíjkiadásokhoz mérten 15,7 százalékos növekedést tételezne fel.

Ukrajnában 2023-ban két és félszer annyi bűncselekményt (475 ezer) regisztráltak, mint hazánkban (178 ezer).[10] További megfigyelés, hogy az évek óta romló fiskális helyzet miatt az elmúlt évtizedben Ukrajna jelentősen csökkentette a börtönnépességét: egyebek mellett az egykori elítéltek kétharmada szabadlábon volt 2024-ben (mintegy 101 ezer fő)[11]. Figyelembe véve, hogy a felmérések szerint az Európai Unióban a visszaeső bűnelkövetők aránya 30-50 százalék között mozog[12], ha egy esetleges európai uniós csatlakozás esetén a visszaeső ukrán bűnözők tíz százaléka Magyarországon követ el bűncselekményeket, az elkövetők fogva tartása évente 25 milliárd forintjába kerülne az adófizetőknek. Szintén fontos tényező, hogy hazánk kiemelkedő turisztikai vonzerejének jelentős részét a közbiztonság jó állapota is biztosítja, így a turisztikából élő, elsősorban vendéglátóipari- és szállodaipari vállalatok is kárt szenvednének el.

Az Ukrajna csatlakozása esetén várható, megnövekedett bűnesetszámok tükrében a Terrorelhárítási Központ és a rendőrség személyi állományát és eszköztárát is bővíteni kellene. Abban az esetben, ha a ma Ukrajnában elkövetett bűncselekmények egy százalékát Magyarországon követnék el, ahhoz, hogy a napjainkban megszokott közbiztonsági szintet tartani tudja[13] az állam, számításaink szerint mintegy 1000 rendőrt és terrorelhárító munkatársat lenne szükséges felvenni, ami hozzávetőlegesen 13 milliárd forintos többletköltséget jelentene a költségvetésnek évente.

Külön kiemelendő, hogy Ukrajna súlyos drogproblémával küzd. Egy 2023-as becslés szerint az intravénás szerhasználók száma mintegy 317 ezer főt tesz ki, mely 47-szerese a hazai aránynak[14]. Az intravénás szerhasználók ellátása jelentős költségeket ró az ellátórendszerre: számításaink szerint amennyiben csak minden századik szerhasználó Magyarországra települne, ellátásuk éves szinten 3,5 milliárd forintot emésztene fel.

A magyar agrárium költségei

Ukrajna rendkívüli mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, valamint a kedvező logisztikai környezet, a lazább környezetvédelmi- és egészségügyi előírások és az EU-s szabványok hiánya jóval alacsonyabb termelési költségeket jelent az ukrán gazdák számára. Ukrajna esetleges EU-s csatlakozása tisztességtelen versenyhelyzetet teremtene elsősorban a régiós, így a magyar gazdák számára is.

Elemzésünkben összevetettük a háború előtt jellemző ukrán és magyar, legalább harmadosztályú malomipari búza exportárait. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az ukrán „Free on Board” ár[15] (mely már tartalmazza a tengeri kikötőbe szállítás árát is) 11 százalékkal elmarad a magyar felvásárlási ártól.[16] Feltételezve a szabad áruáramlást, a magyar termelőknek legalább ennyivel kellene csökkenteni a saját áraikat, hogy versenyképesek maradjanak az ukrán importtal szemben, ami több mint 30 milliárd forintos kiesést jelentene. Mivel a termelési költségek feltételezhetően sokkal alacsonyabbak, úgy ebben az esetben az ukrán kereskedők ennél nagyobb kedvezménnyel is értékesíthetik a terményeket, a profit megtartása mellett. Minden további egy százalékos árcsökkentés mintegy hárommilliárd forintos bevételkiesést generálna.

A háborús állapotokra és a kikötői infrastruktúrára való tekintettel akár a 25 százalékos árkülönbség sem elképzelhetetlen, ami csak ezen termény esetében mintegy 73 milliárd forint bevételkiesést jelentene a hazai szereplők számára. A kukorica esetében feltételezve egy 11 százalékkal alacsonyabb átlagárat, a kiesés mértéke 50 milliárd forint lenne, ami minden további egy százalékkal 4,6 milliárd forinttal nőne. Egy 25 százalékos árcsökkenés mintegy 115 milliárd forintos veszteséget okozna. Egy dömping esetén a két kultúrát figyelembe véve együtt akár 100-180 milliárd forintos kár is keletkezhetne éves szinten.

A másik meghatározó tényező a Közös Agrár Politikán keresztül folyósított uniós források kérdése. A KAP támogatások két pillérre oszlanak: az I. pillér (kb. 70 százalék) közvetlen hektáralapú támogatásokat nyújt, amelyek elosztását a történelmi referenciaértékek és a fokozatos kiegyenlítés határozzák meg. A II. pillér (kb. 30 százalék) vidékfejlesztési beruházásokat támogat, amelyeket az ország gazdasági fejlettsége és mezőgazdasági prioritásai alakítanak, és amelyekhez tagállami önrész is szükséges. Ukrajna csatlakozása feltételezhetően mind a két pillér esetében tetemes változásokat idézne elő, tekintve, hogy Ukrajna mintegy 41 millió hektárnyi[17] mezőgazdasági területtel rendelkezik.

Első példánkat ebben az esetben a 2021-2027 közötti KAP I. pillér szerinti hazai területalapú támogatásaira alapozzuk. A teljes területalapú támogatásokra szánt keretösszeg mintegy 300 milliárd forint, ami alapján átlagosan 143 euró/hektár[18] alapon részesedhetnek a magyar gazdálkodók. Ha legalább ezt az összeget vetítjük le Ukrajnára, figyelembe véve a megművelt területek nagyságát, úgy megközelítőleg 5,8 milliárd eurót, azaz 2 315,8 milliárd forintot emésztenének fel csak a területalapú támogatások. Ehhez még hozzá kell adni az első pillérből finanszírozható egyéb programok, illetve a területfejlesztési támogatások összegét is. A területalapú támogatások alapján az ukrán gazdák a hazai támogatási források több mint hétszeresét nyernék el. A teljes ukrán mezőgazdasági támogatási keret az egyéb tételek miatt akár a 10 milliárd eurót, azaz a 4 ezer milliárd forintot is elérheti.

A korábban is hivatkozott EP-jelentés alapján érdekes megvizsgálni, hogy hogyan rendeződnének át a támogatási keretek a KAP esetén. Az 2021-2027-es MFF[19] adatokat alapul véve, számításaink szerint Ukrajna évente 8,9 milliárd euró, azaz mintegy 3600 milliárd forintnyi agrártámogatásra lenne jogosult, ezzel megelőzve a jelenlegi legtöbb forrást elnyerő Franciaországot. Hazánk ehhez képest 1,4 milliárd eurót kapna évente, mely a jelenlegi keretnél 15 százalékkal kevesebb, ez hozzávetőlegesen az ukrán összeg egyhatoda.

Összefoglalás

Elemzésünkben megvizsgáltuk Ukrajna csatlakozásának a magyar gazdaságra gyakorolt hatását. Megállapítható, hogy a jelenlegi helyzetben keleti szomszédunk felvétele az EU-ba jelentős költségekkel járna, így a csatlakozás körüli kérdések részletes vizsgálata indokolt.

Ukrajna újjáépítésének költsége a jelenleg elérhető hivatalos, konzervatív becslések szerint is a magyar GDP két és félszeresére tehető, ennek hazánkra eső finanszírozási költsége további forrásokat vonna el a magyar gazdaság fejlesztésétől. Egy nagyméretű és relatíve fejletlen gazdaság belépése a közös piacba érezhetően átalakítaná a régiós pénzpiacokat, ezáltal növelné a finanszírozási költségeket a hazai szereplők számára is.

Az európai többéves pénzügyi keretrendszer jelenlegi állása szerint Magyarország csak a területalapú támogatások esetén 15 százalékkal kevesebb forráshoz jutna, ezzel pedig az eltorzuló versenyfeltételek mellett a magyar gazdák rendkívül hátrányos helyzetbe kerülnének a tömegtermelésre szakosodó, alacsony termelési költségekkel dolgozó ukrajnai termelőkkel szemben.

A többéves háborús környezet, illetve a korábbi bűnüldözési gyakorlatok miatt az ukrán határ megnyílása számos bűnügyi- és egészségügyi kockázatot hordoz magában, melynek pontos számszerűsítése nehéz, ugyanakkor alapjaiba véve befolyásolja a magyar családok életminőségét.

Összesítve, az orosz-ukrán háború eddig egy átlagos magyar háztartásnak több, mint kétmillió forintjába került. Ukrajna soron kívüli, a jelenlegi keretek mellett történő csatlakozásához kapcsolódó közvetlen költségek, háztartásonként további közel fél millió forintot tehetnek ki évente. A közvetett költségek, így a régiós pénzpiacok átrendeződéséből fakadó hozamnövekedés, a rendvédelem költségei és az egészségügyi kiadások egy része számba vehető, ugyanakkor több más elem hatása nehezen számszerűsíthető. Ezen tényezők tovább növelhetik Ukrajna gyorsított EU-s csatlakozásának költségeit.