Mi változott? Béke és háború határán Magyarország

Egy évvel ezelőtt a Századvég Riport 2021 című kötet legfőbb kérdése az volt, hogy „milyen Magyarország alkalmazkodóképessége a válságok korában, mennyire készült fel az újabb kihívásokra”. Azt is olvashattuk a tavalyi kötetről, hogy a „Századvég Alapítvány műhelyeiben három évtizede zajlanak rendszeres és az élet minden területére kiterjedő társadalomtudományi kutatások. Jelen kötettel elindul a Századvég Riport című sorozatunk, amely empirikus kutatások alapján elemzi a hazánkat körülvevő világ történéseit, valamint az ország gazdasági, társadalmi és politikai folyamatait.” Amikor elindul egy éves értékelést tartalmazó kiadvány, akkor a legnagyobb szerkesztői kihívás, hogy a sok-sok kínálkozó téma és szükséglet közül miként sikerül kiválasztani a valóban meghatározó jelenségeket, folyamatokat, történéseket. Vannak a megelőző évből áthúzódó folyamatok, makacsul ismétlődő jelenségek, amelyeket muszáj nyomon követni, de a legnagyobb feladat egy éves jelentés előtt a meghatározó új jelenségekre felhívni a figyelmet.

Ez a kötet tudományos óvatosságra és módszertani pontosságra törekszik. Szinte valamennyi tanulmány empirikus kutatás eredményét mutatja be olyan területeken, amelyeket fontosnak tartott a szerkesztő, illetve a tanulmány szerzője. Az empirikus tanulmányok előnye, hogy egy adott pillanat állapotát a lehető legpontosabban tudják megragadni, leírni, ám hátrányuk, hogy nehéz belőlük a jövőre következtetni, ezért szinte az összes tanulmány ad hosszabb-rövidebb elméleti, értékeket tartalmazó magyarázatot, hogy jobban értsük az empirikus felmérés tágabb kontextusát. Egész pontosan a tanulmányok elméleti bevezetői leginkább a fogalmi értelmezés kedvéért íródtak meg (összhangban a tudományos módszertani követelményekkel). Az az olvasó, aki ragaszkodik az empirikus leírás és elemzés normáihoz, bátran fordulhat a kötet bármelyik írásához. A szerzők mind jól elsajátították és alkalmazzák a modern társadalomtudományos elemzés eszközrendszerét. Ez érthető, hiszen a modern tudomány rögeszméje, hogy mindent mérni kell; ami nem mérhető, az tudományosan nem értelmezhető. Mérni azonban csak azt lehet, ami már megtörtént, bekövetkezett. Emiatt előáll az az örök konfliktus, amely egy Századvég-típusú think tanktől elvárható jövőre orientáltságban ölt testet, illetve a mai bevett tudományos mércék és normák statisztikai átlagra fókuszált eljárása között húzódik. Amit mérni tudunk, az a politika számára csak korlátozott, közvetett haszonnal jár. Az empirikus mérések és tudományos következtetések közti feszültség első szakítópróbája a témák megválasztása. A „Mi a teendő?” kérdését mindig megelőzi a „Mi a kérdezendő?” megfogalmazása.