Azon túl, hogy a lobbizást mint tevékenységet az Amerikai Egyesült Államokból eredeztetik, formáját tekintve szinte minden legfelsőbb politikai döntéshozatallal rendelkező személy vagy személyösszesség körül valamilyen formában megtalálható, mondhatni a hatalom velejárója. Amennyiben kizárni nem lehet, megfelelő szabályozása indokolt, különben olyan belső és külső szuverenitási (és biztonsági) kérdéseket vet fel, amelyek jelenleg az Európai Unió és Magyarország vezetőit egyaránt foglalkoztatják.
A szuverenitás határvonalainak helyzete pedig évszázadok óta foglalkoztatja a jog- és politikatudósokat, hiszen a szuverenitás jelenti az emberi szabadság kiteljesedését. A szuverenitás segítségével a nép kezében van a döntés szabadsága, mely szabadsággal élve képviselőket választanak a társadalmak, és felruházzák őket jogosítványokkal, elvárva, hogy képviselőik az érdekeik mentén járjanak el a bel- és külpolitikai térben egyaránt. A népszuverenitás elvét követve tehát elvárt, hogy a megválasztott képviselők – így a nemzetközi politikai aréna választottjai is – nemet tudjanak mondani a külső befolyásolási kísérleteknek, ezzel megőrizve az intézményrendszerekbe vetett hitet.
Az Európai Unió sui generis politika rendszere részben kormányközi (intergovernmentális), részben nemzetek fölötti (szupranacionális) politikai jegyekkel – így államiságra emlékeztető tulajdonságokkal – rendelkezik, ezért egy szuverén Európai Unió nem engedheti meg magának, és legfőképpen saját polgáraival szemben, hogy ne jelenítse meg önmagát autonóm módon. Ez adja az Európai Unió szuverenitásának fontosságát, és a lobbitevékenységekkel szembeni erős védekezés lényegét.
Az európai integráció során számos intézkedést hoztak, hogy a külső befolyásolási kísérleteket kiszűrhessék; a transzparencia jegyében létrehozták az átláthatósági nyilvántartást, mely az uniós jogalkotást és a szakpolitikák végrehajtását befolyásolni szándékozó szervezeteket és érdekcsoportokat tartja számon, illetve a kapcsolattartás átláthatóságára utaló intézkedések is születtek. A rendszer kiskapuira és hiányosságaira a Katar-gate-ügy hívta fel a nyilvánosság figyelmét és rámutatott arra a tényre, hogy az NGO-k a civil társadalom mögé bújva igyekeznek befolyást vásárolni, a gyenge szabályrendszerrel rendelkező Európai Parlamentben pedig marékszámra lehet mérni a külföldi befolyást.
Február 13-án Monika Hohleimer – német néppárti EU parlamenti képviselő – belátta, hogy az EU-nak az Egyesült Államok jogszabályi keretrendszeréhez hasonló jogszabályra van szüksége, és szorgalmazni kezdte az amerikai Foreign Agents Registration Act [FARA] uniós megfelelőjének létrehozását. Az Egyesült Államokban a lobbikérdés régóta foglalkoztatja a törvényhozókat – hiszen az amerikai szövetségi lobbitörvény és a FARA is nagy múltra nyúlik vissza –, így az Egyesült Államok megfelelő perspektívát tud nyújtani Európának. Woodrow Wilson és Harry S. Truman amerikai elnökök harcára volt szükség, hogy a lobbistákat – akik a Capitol Hill-en külön hatalmi tényezőként jelennek meg – törvényi keretek közé szorítsák, azonban az Inspector General felhívta a figyelmet arra, hogy a lépéskényszerbe helyezett érdekcsoportok, feltalálva az alulról építkező lobbizást („grassroots lobbying”), már rejtett agendaépítkezéssel próbálják a közvéleményt, és ezáltal a képviselőket befolyásolni, súlyosan sértve a szuverenitás alapelveit. A problémát látva 2023 januárjában a Chuck Grassley iowai republikánus szenátor által vezetett kétpárti szenátorcsoport újból bemutatta azt a szabályozást, amelynek célja a külföldi ellenérdekű felek arra irányuló erőfeszítéseinek visszaszorítása, hogy titokban befolyásolni tudják az Egyesült Államok politikáját. Az alulról építkező lobbizás hazánkban is felütötte a fejét, amelyre a dollármédia botránya világított rá, de a titkosszolgálati jelentések szerint a guruló dollárok könnyen korrumpálható baloldali szereplőkhöz is eljuthattak.
Az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat és az ország későbbi alkotmánya által megalapozott legfőbb alkotmányos elv az USA-ban a (nép)szuverenitás elve, melynek védelme jogalkotói prioritást élvez, és melynek követése az Európai Unióban is üdvözölendő lenne, hiszen a hiányos, illetve a nem megfelelően végrehajtott szabályozás már így is nagyon sok kárt okozott az európai integrációnak. Továbbá kártékony hatással van az olyan európai értékek nemzetközi képviseletére is, mint a jogállamiság, a szolidaritás, az egyenlőség vagy az igazságosság. Az Európai Unió vezetői pedig csak akkor beszélhetnek hitelesen demokrácia és jogállamiság kérdéseiről, ha az EU külső és belső szuverenitásának védelme hatékonyan megvalósulni képes a külső, idegen erők és érdekek, így a lobbista szervezetek, NGO-k vonatkozásában is.
A teljes elemzés elérhető a csatolmányok között.
A Századvég Alapítvány kutatásaiban egy új termék kerül bevezetésre Századvég Reality Check néven, az eddig már megismert stratégiai vagy taktikai elemzések köre mellett. A Századvég, hazánk meghatározó agytrösztjeként, mindig is arra törekedett, hogy a cég sokrétű munkája során, általában is ötvözze az elemzést, a kutatást és a közvetlen információátadást, a tények, az adatok értelmezését, a széles közéleti közönség figyelmét és érdeklődését is felkeltő szakmai tevékenysége révén.
A valóságellenőrzés (angolul Reality Check, tkp. szembesítés a realitásokkal) nem más, mint egy második vélemény, amit valamely aktuális (például társadalmi, gazdasági) helyzet állapotáról adnak. Amikor tehát azt mondjuk, hogy valami valóságellenőrzés a meghatározott célcsoport számára, akkor itt valójában az a cél, hogy ráébresszük az igazságra egy adott helyzetről. A valóságellenőrzés hasonló a tények ellenőrzéséhez, de kevésbé formális.
A közéleti tudatosság terén a fejlődés egyik fontos szempontjának tekinthető, hogy a polgár, a választó, a politika és a gazdaság kérdései iránt nyitott ember a saját gondolatai, és véleménye kialakítása során különbséget tudjon tenni a valóság és a fikció között. A gondolkodási hibák, amiként a nem megfelelő informáltság (a tények, adatok, trendek hiányos vagy rossz ismerete) is befolyásolni tudják az állampolgári, választói viselkedést, és így nem alapos döntésekhez is vezethetnek az élet számos területén. A Századvég „valóságtesztje” rávilágít a főleg hírekből megismerhető közéleti, társadalmi valóságban fontos szerepet játszó tények, adatok, trendek értelmezésének vagy esetleges „kijavításának”, azaz ellenőrzésének fontosságára.
