A politikai törésvonalak világszerte átalakulóban vannak. Magyarországon ez nem kifejezetten jelent újdonságot, valójában, ha a rendszerváltás óta eltelt időszakra tekintünk, a kutatások a politikai törésvonalak gyors, dinamikus változásairól árulkodnak hazánkban. Ennek oka vélhetőleg abban keresendő, hogy mindössze három évtizede van lehetősége a magyar választópolgároknak ízlésük, értékeik, ideológiai preferenciáik alapján szabadon választani pártok között, ami rövid idő stabil rendszerek kialakulásához. Mindazonáltal a pártválasztás Magyarországon a kétezres évek óta nagyon erősen ideológiai alapú, a strukturális tényezők hatása nem kifejezetten jelentős. Az ideológiai orientációk közül is kiemelkedik a bal–jobboldali identifikáció meghatározó szerepe. A legutóbbi kutatások ugyanakkor valóban valami újra világítanak rá. Fukuyama úgy látja, a hagyományos bal–jobboldali törésvonalak kezdenek elhalványulni, átalakulni, és a politikai viselkedés identitásalapúvá válik. Ennek kapcsán egyrészt a szuverenizmus erősödik meg, amely egyfajta antiglobalizációs tézisként a helyi közösségek védelmét, a lokális-nemzeti értékeket helyezi előtérbe. A szuverenizmus a liberális föderalizmussal találja magát szemben, amely a nyílt társadalmat, a toleranciát, a kisebbségek védelmét hangsúlyozza. Sokan új látják, hogy ez az új törésvonal húzódik meg számos elmúlt időszakbeli jelentős politikai esemény mögött (migrációs válságra adott reakciók, Brexit-népszavazás, Donald Trump megválasztása). Kevés kutatás vizsgálta, hogy létezik-e ilyen törésvonal hazánkban, és hogy alakítja-e a pártválasztást, ám Makay és Stefkovics legutóbbi eredményei azt mutatták, hogy a nemzeti identitás, az illegális bevándorláshoz fűződő viszony közel olyan erősen határozza meg ma a pártválasztást, mint a bal–jobboldali identifikáció. Ráadásul a kormánypártok elsődleges támogatói éppen azok a vidéki, dolgozó, alacsony végzettségű, alacsony digitális tőkéjű választók, akik hozzáférése a globális folyamatokhoz gyengébb, mint más társadalmi csoportoknak.

 

 

A tanulmány a Századvég Riport 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.