A tanulmány a Századvég Riport 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
Oldalszám: 15-37.
Kiadó: Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
Megjelenés éve: 2023
Szerkesztők: Stefkovics Ádám, dr. Pillók Péter
ISSN 2939-80613
A közélet átpolitizáltsága, a közbeszéd eldurvulása, a társadalom politikai megosztottsága mind társadalomkritikaként, mind az elitek bírálataként egyre gyakrabban megjelenő probléma világszerte. Ugyanakkor a vélemények polarizáltsága önmagában nem feltétlenül negatív jelenség, sőt bizonyos mértékű polarizáció éppen az egészséges, plurális demokráciák tipikus jellemzője, és növelheti a választási részvételt.[1] A polarizáció szélsőséges eseteit azonban káros jelenségként értelmezi a szakirodalom, mivel az erőteljes megosztottság a társadalmat olyan széttartó blokkokra, buborékokra szakítja, amelyek egyáltalán nem, vagy csak alig képesek egymással interakcióba lépni, márpedig a vita és a párbeszéd a demokráciák fontos alappillére.[2] A szélsőséges polarizációnak akár olyan negatív következményei is lehetnek, mint a gazdasági teljesítmény romlása.[3]
Azokban a pártrendszerekben, ahol lényegében – szinte bebetonozott módon – két politikai tömb vetélkedik egymással, a politikai polarizáció jelensége jóformán „előre kódoltan” jelen van. Ebben az esetben ugyanis – a realitásokat tekintve – a közéletet befolyásolni kívánó állampolgár véleménye tulajdonképpen egy dichotómiákra, ellenpontokra épülő választási rendszerbe és politikai nyilvánosságba csatornázódik be. Erre jó példa az Egyesült Államok, ahol az adatok ráadásul azt mutatják, hogy az úgynevezett érzelmi polarizáció – azaz a választók saját pártjukhoz való érzelmi kötődése és a más pártokkal szemben tanúsított érzései közötti különbség – a kilencvenes évek óta folyamatosan nő.[4] Hogy ennek nem szükségszerűen kell így lennie, azt jól mutatja, hogy egyes nyugat-európai országokban sokkal tagoltabb a politikai térkép – a választásokon induló erők az elért eredményektől, politikai alkuktól, aktuális érdekektől függően más és más összetételű, hol ideiglenes, hol tartósabb szövetségeket, koalíciókat kötnek egymással. Ez a döntéshozatal hatékonysága vagy a politikai élet mechanizmusainak átláthatósága szempontjából nem feltétlenül jobb, de azt megmutatja, hogy az egymással való éles szembenállásra épülő politikai viszonyok nem feltétlenül determináltak. Boxell és munkatársainak (2020) tizenkét OECD-országra kiterjedő elemzése azt mutatta, hogy messze az Egyesült Államokban nőtt a legerősebben az érzelmi polarizáció, míg öt, jellemzően többpártrendszerű politikai környezetben csak enyhén nőtt,[5] és hat országban csökkent.[6] A Policy Solutions friss adatai alapján az érzelmi polarizáció mértéke Magyarországon alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban,[7] igaz, a pártos vagy ideológiai alapú polarizáció európai viszonylatban Magyarországon az egyik legmagasabb.[8] Ugyanakkor az ideológiai polarizáció 2010 és 2022 között csökkent.[9]
A koronavírus-járvány okozta globális válság egy olyan környezetet teremtett, amely kedvez a szélsőséges vélemények, összeesküvés-elméletek terjedésének – így reálisnak tekinthetjük, tekinthettük annak lehetőségét (és veszélyét), hogy a politikai színtér kiélezett küzdelmeit sem hagyja, hagyta hidegen a járványhelyzet „forró témája”, amely a média érdeklődését és a közfigyelmet talán korábban soha nem tapasztalt mértékben uralta a mögöttünk álló időszakban. Az elmúlt néhány évben azt láthattuk, hogy sok országban, így Magyarországon is gyorsan átpolitizálódtak a vírushelyzetre adott reakciók, a védekezési mechanizmusok, az oltás kérdése, ami a politikai blokkok további eltávolodásához is vezethetett. A pandémia ugyanakkor a társadalmi szolidaritást is erősítette,[10] amely éppen a politikai korlátok lebontását eredményezhette. Tanulmányunkban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy milyen egyéni tényezők erősítik vagy
gyengítik az érzelmi politikai polarizációt Magyarországon egy egészségügyi válság idején. Elemzésünk az általánosabb tényezők hatásainak felrajzolása mellett elsősorban arra fókuszál, hogy a koronavírus-járványra adott egyéni reakciók inkább elválasztották egymástól az egyéneket politikailag, vagy inkább közelebb hozták őket.
1.) Patkós 2017a.
2.) Iyengar et al. 2019.
3.) Patkós 2017b. A szerző 122 ország adatait vizsgálva találta azt, hogy a pártos polarizáció negatív gazdasági hatásokkal jár. Az oksági mechanizmusok tesztelésére nem volt alkalmas az általa használt módszer, azonban az elméleti szakirodalom alapján számos tényezőt kiemel, amely az általa kimutatott gyengébb gazdasági teljesítményt okozhatja. A leggyakrabban említett tényező, hogy a pártos polarizáció kedvezőtlen a szavazók elszámoltatási képességére, ami a jó kormányzást ösztönözné. Továbbá a pártok között fennálló ellentét lassíthatja a döntéshozatalt, illetve egyes csoportoknál a saját érdekeik előtérbe helyezésével járhat a döntések meghozatala során. Amennyiben ezek a megosztottságok gazdasági szereplőkre is átterjednek, az a korrupcióra lehetőséget adó törvénykezést segítheti elő, ami kiszámíthatatlan gazdasági környezetet és így a befektetési kedv csökkenését eredményezheti.
4.) Iyengar et al. 2019. Valójában a saját párt iránti érzések viszonylag stabilak, azonban az ellentábor iránti negatív érzések folyamatosan erősödnek. Ennek egy lehetséges magyarázata, hogy a mind nagyobb „médiazajban”, információs tömegben az ingerküszöb elérése érdekében a politikai verseny szereplői számára egyre inkább az érzelmi töltettel bíró, nem tárgyszerű kommunikációs formulák tűnnek (költség)hatékonynak – így a politikai kommunikáció fókusza a politikai programokról áthelyeződik az ellenségképekre és morális felháborodásra épülő identitáspolitikákra.
5.) Dánia, Franciaország, Kanada, Svájc és Új-Zéland.
6.) Ausztrália, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svédország.
7.) Policy Solutions 2022.
8.) Patkós 2017a, 2019.
9.) Policy Solutions 2022.
10.) Feischmidt 2021; Grajczjár–Pauló 2021.
