Kenyeres Kinga, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány főigazgatója nyitotta meg a könyvbemutatót. Köszöntőjében felvetette a kötet egyik alapkérdését: létezik-e alternatívája a kereszténységnek, vagyis egyáltalán kívül lehet-e kerülni a kereszténység kulturális és mentális keretein? Kiemelte továbbá azt, hogy az európai történelemszemlélet, személyfogalom, természetkép és társadalomkép mind-mind a kereszténység jegyeit viseli magán.
A kötettel kapcsolatban elmondta: a Századvég keresztény kultúra-kutatásai egy teljesen új, nemzetközi kontextusban is egyedi nézőpontot adnak. Ugyanis nem a vallási hovatartozás vagy a hitgyakorlat kérdéseire fókuszálnak, hanem a kereszténység által formált társadalmi elvárások, normák, hagyományok, szokások, előítéletek, világnézetek továbbélésére – függetlenül a társadalom tagjainak aktuális vallásosságától.
Kiemelte: a Századvég kutatási eredményei azt jelzik, hogy Európában, még ha a keresztény intézményrendszer és vallásosság jelentősen gyengült is az elmúlt két évszázadban, semmiképp sem tűnt el, miközben az intézményt létrehozó tanítás ma is érvényes és meghatározó. Kenyeres Kinga szerint ennek a könyvnek a célja, hogy bemutassa azt, amit ma a keresztény kultúra fogalma alatt értünk. Mindez ma is jelen van a magyar társadalomban, és az európai civilizációban és formálja az emberek mindennapi életét.
Frivaldszky János, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jogbölcseleti Tanszék tanszékvezetője előadásában arról beszélt, minden könyv – különösen egy ilyen tematikájú könyv – megjelenése ünnep. Kiemelte: a könyv szerkesztői, Molnár Attila Károly és Megadja Gábor, egy nehéz témát választottak, mert „a kereszténység nehéz”. A tanszékvezető bizakodó, hogy ezt a kötetet újabbak követik majd és kialakul erről a témáról egy élő párbeszéd.
A tanszékvezető szerint a keresztény kultúra a forma, a dolgoknak a lényege, nem üres kategória, egy olyan értékrend, amely nem csak kívülről ad tartást az egyénnek. Emiatt tartja fontosnak azt, hogy ez a forma ne erodálódjon. Szerinte korunk embere is védi ezt az értékrendet amikor az iszlám ellen, vagy amikor az LMBTQ-ideológia ellen felszólal.
Frivaldszky János szerint a könyv szerkesztői nagyon jó kérdéseket tettek fel a kutatás során. A könyv a 2024-es problémákból indul ki és azokra keresi a válaszokat. Hozzátette: nem lehet jó válaszokat adni, ha nem a mai kor emberképéből indulunk ki, a könyv szerzői viszont reálisan látják a mai társadalmi viszonyokat.
Frivaldszky János elmondta: a keresztényeknek muszáj nonkonformnak lenniük, nem a környezetre figyelni, csak Krisztus tanítására. Hozzátette: ha az emberi hibákból társadalmi struktúrák lesznek, rossz időben, rossz helyen, akkor olyan helyzetbe kerülünk, mint az első világháború előtt. Hangsúlyozta: a kereszténység nélkül nincs kulturális kereszténység. Hozzátette: a kereszténység megújulás előtt áll, és ennek a gyökere, hogy visszatér az eredeti formákhoz, szerinte ezért egyre népszerűbb ma a latin mise.
Frivaldszky János előadását Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnökéé követte, kiemelve a könyv tudományos jelentőségét. „Elfogultság nélkül ki merem jelenteni, hogy a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány gondozásában megjelent Kulturális kereszténység Magyarországon című kötet a hazai társadalomkutatás egyik legambiciózusabb vállalkozása az utóbbi években” – fogalmazta meg. A könyv a társadalom kulturális kereszténységét vizsgálja, azonban nem pusztán vallási hovatartozás, hanem mélyebb erkölcsi és világnézeti attitűdök mentén.
A szerzők célja nem a klasszikus értelemben vett vallásosság mérhetősége volt, hanem annak feltérképezése, hogy a keresztény értékek mennyire élnek tovább a mindennapokban. A kötet szociológiai, történeti és elméleti kereteken belül elemzi az olyan alapértékek jelenlétét, mint az igazságosság, a megbocsátás, a felelősségvállalás, az önkorlátozás vagy az altruizmus. Az elemzések szerint ezek az értékek ma is széles körben elfogadottak: „akkor is, ha ezek keresztény eredete már nem tudatosul az egyénekben”.
Demeter Szilárd az előadása során hangsúlyozta, hogy a kereszténység nem gátolta a tudományos fejlődést, sokkal inkább elősegítette és hozzájárult annak kibontakozásához. A modern természettudományok csak a nyugati keresztény kultúrkörben jöttek létre. „A keresztények hittek abban, hogy a természet racionális renddel bír, mert egy rendező értelem, Isten alkotta.” A vallás hatása azonban nemcsak a tudományban, hanem a művészetekben is jelentősen megmutatkozik. Az építészet, a festészet és az irodalom évszázadokon át merített inspirációt a keresztény hitből. Ezek eredményeképpen születtek meg a bazilikák és katedrálisok, amik koruk legjelentősebb és a leginnovatívabb alkotásai voltak, a bibliai témájú festmények, Dante, Madách, illetve Tolkien művei.
A könyv egyik központi kérdése, hogy miként hatnak a keresztény tanítások a hétköznapokra és a társadalom szerkezetére. A szerzők megállapítása szerint a nyugati civilizáció erkölcsi alapjai szorosan kapcsolódnak a keresztény gondolkodás örökségéhez. A család szerepének kiemelése, a házasság intézménye, sőt a politikai berendezkedés alapértékei is visszavezethetők a keresztény tanokhoz. „Ahogy a könyv szerzői által végzett kutatások is mutatják, a vallásos identitás gyengülése nem jelenti automatikusan a keresztény kultúra eltűnését” – zárta le beszédét Demeter Szilárd.
Demeter Szilárd előadását egy kerekasztal-beszélgetés követett, melynek résztvevői Megadja Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai gondolkodás Kutatóintézetének igazgatója, Gyorgyovich Miklós, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Társadalmi folyamatok és Média Kutatóintézet szakmai vezetője, Molnár Attila Károly, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány szakmai igazgatója és eszmetörténésze. A beszélgetés során megvitatták többek között azt, hogy mit is hívunk kulturális kereszténységnek.
Megadja Gábor arról beszélt, hogy jelen vannak a hétköznapi életünkben is olyan hagyományok és normák, egymással és magunkkal szemben támasztott elvárások, amelyeket mindannyian vallunk, vagy akár öröklünk, viszont nem feltétlenül tudjuk, hogy ezek vallási gyökerekkel rendelkeznek. Kiemelte továbbá azt, hogy a hagyományos vallásszociológiai kutatásokban ez a dimenzió ritkán kap hangsúlyt, ezért ebben a kutatásban kifejezetten erre a dimenzióra helyezték a fókuszt.
Molnár Attila Károly kihangsúlyozta, hogy a kulturális kereszténység fogalma nem egy bevett terminus, azonban jelentősége megkérdőjelezhetetlen a magyar társadalomban, ahol a keresztény kulturális habitus jelenléte 85-90 százalékra tehető. A kutatás rámutatott arra, hogy Magyarországon jelentős azon személyeknek a száma, akik magukat nem tartják vallásosnak, viszont ragaszkodnak a keresztény tanításokból eredő értékekhez, mint például a szeretet parancsához vagy a gyengék segítéséhez.
Gyorgyovich Miklós szerint a kulturális kereszténység témakörével a szerzők felvetettek egy új vitát. A beszélgetés során elmondta, hogy az emberek számára gyakran nem egyértelmű, hogy mit jelent pontosan a vallás vagy a keresztény kultúra. A kutatás eredményei alapján megfigyelhető, hogy az idősebb korosztály sokkal inkább megfelel a mérés szempontjából, a keresztény kultúrával összhangban élő, gondolkodó csoport kritériumainak. A válaszadók között – a vallásos és nem vallásos csoportok köreiben – egyetértés alakult ki abban, hogy a kereszténység történelmi jelenléte pozitív hatással volt a magyar társadalomra.
