A konferencián köszöntőt mondott Fűrész Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnöke, aki arról beszélt, hogy ma már a széles nyilvánosságban senki nem vitatja, hogy a cenzúra része a mindennapjainknak – nemrégiben a brüsszeli döntéshozók is jogalkotásba kezdtek, amely a digitális tartalomszolgáltatásra vonatkozik, és nem az európai polgárok szólásszabadságát védi. Az elnök elmondta, hogy kibővült a gyűlöletbeszéd skálája, és mára már a szatíra, a mém is gyűlöletbeszédnek minősíthető, de akár az is, ha egy kifejezés vagy vélemény sérelmet okoz egy identitáscsoport tagjainak. Fűrész Gábor kiemelte, hogy „mi a véleményszabadságot nagyra becsüljük itt, Közép-Európában”, és hozzátette, hogy
„büszkének kell lennünk” arra, hogy hazánkban még el lehet mondani a szabad véleményeket.
Fűrész Gábor köszöntője után nyitóelőadást tartott Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő. A politikus elmondta, hogy az EU több területen is „kötelező magatartás szabályokat” akar bevezetni. Elfogadtak egyebek között egy uniós médiaszabályozásra vonatkozó jogszabályt, ami tagállami, sőt alapvető uniós rendelkezéseket is nyíltan megsértő előírásokat tartalmaz – magyarázta.
Egy másik előterjesztés felvenné az uniós bűncselekmények közé és kiterjesztené a gyűlöletbeszéd fogalmát, folytatta a képviselő, kiemelve: a szabály „a genderideológiai őrülettel kapcsolatos kritikus megnyilatkozásokat” is uniós gyűlöletbeszédnek nyilvánítaná.
Deutsch Tamás közölte: az EU a „neki nem tetsző” vélemények kiiktatása érdekében átalakítaná a politikai reklámokra vonatkozó szabályozást is. Az új jogszabály azt a célt tűzte ki, hogy pontosan megmondják, miről beszélhetnek a pártok egy politikai kampányban.
„A feladatunk nem kevesebb, mint megérteni azt, hogy ha a személyes, közösségi, nemzeti és európai szabadságunkat támadás éri, akkor az ellen küzdeni kell” – jelentette ki a képviselő.
Deutsch Tamás szerint a magyarokat az különbözteti meg a nyugat-európaiaktól, hogy „éltünk olyan rendszerben, ami tényleg diktatúra volt, ami nemcsak a véleményt, hanem a véleménymondót akarta kiiktatni.” Hozzátette: „Mi pontosan tudjuk, mit jelent küzdeni a szabadságért”.
Deutsch Tamás szerint
a szabadság valahol ott kezdődik, „amikor nemcsak megengedik, hogy szeressem a hozzám közel állókat, szeressem a hazámat vagy megvalljam az istenfélő gondolataimat, hanem szabadon beszélhetek is minderről.”
A konferencián felszólalt Dr. Lánczi András filozófus, politikatudós is, aki azt mondta, ma nagyon sok támadás éri a szólásszabadságot, „nemcsak baloldalon, hanem jobboldalon is.” Ennek a fő oka, hogy a modern baloldali liberális progresszivizmus radikális stációban van. Hozzátette: a progresszívok radikalizálták az egyenlőséget és magukhoz ragadták a jogot, hogy például az emberi jogokat más jogok oltárán feláldozzák a progresszió érdekében. „A progresszió nem az igazságkeresés eszköze. Megpróbál elnyomni minden más gondolatot” – magyarázta Lánczi András, és kiemelte:
a szólásszabadság legfőbb ellensége az ideológia alapú modern gondolkodás, amelyet nem érdekel az igazság.
Lánczi Andrást Prof. Dr. Andreas Kinneging jogfilozófiai professzor előadása követte „Equality and freedom (of speech): Cain and Abel?” címmel. Kinneging úgy véli, hogy míg korábban az egyenlőség érvényesítésének igénye az állammal szemben fogalmazódott meg, addig ma az államtól várják, hogy egymással szemben – egyének és közösségek, a magánszférában – érvényesítse az egyenlőség elvárását. A professzor szerint téves az az elképzelés, hogy a kommunizmus a múlté, a jelenlegi egalitarizmus a jövő ügyévé teszi a kommunizmust.
A professzort követően előadást tartott Mark C. Henrie, az Arthur N. Rupe Foundation elnöke. Előadásában elmondta, hogy az Amerikába érkező migránsok nehezen tudnak alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz. Mark C. Henrie rávilágított, hogy ma nyíltan működik az eltörlés kultúrája, és ez az amerikai kultúrában egyre durvább méreteket ölt. Az amerikai konzervatív politikus szerint egész egyszerűen nem lehet kimondani a nyílt véleményüket az embereknek, mert akkor az eltörlés kultúrája fenyegeti őket. Elmondta, hogy vannak olyan kifejezési formák, szólások, amelyeket minden társadalom korlátozni kíván, hiszen minden társadalomban vannak szent dolgok, mégis a kortárs világban, ami korábban szent volt, azokat ma új szent dolgok váltják ki (például korábban a házasság szentsége és a szexualitás tabu volt, ma ez egészen másképpen van, és nyíltan zajlik). Henrie szerint ez nem hoz egyenlőséget.
Mark C. Henrie előadását egy kerekasztal-beszélgetés követett, melynek résztvevői Prof. Dr. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és Megadja Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai Gondolkodás Kutatóintézetének igazgatója. A beszélgetésen azt vitatták meg, hogy mi változott a szólásszabadság tekintetében az 1960-as évek óta.
Schmidt Mária azt mondta, hogy a szólásszabadság azt jelenti, hogy a vélemények elmondhatók. Van azonban egy „abszurd tendencia”: az állam szerepének teljes visszaszorulása, minden funkciójának kiszervezése magáncégekhez, amelyek aztán szabályozzák, mi fér bele a szólásszabadság keretébe, de ezt nem szabályok alapján teszik – hangsúlyozta a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Schmidt Mária szerint
„nagy dolog”, hogy Magyarországon minden oldalról lehet véleményeket olvasni, ami a kiegyensúlyozottságot bizonyítja.
Demeter Szilárd arról beszélt, hogy a kultúrafogyasztó passzív, a kultúrahordozó pedig aktív cselekvő, aki részt vesz a kultúra formálásában, mára azonban az embereket „betolták” a kultúrafogyasztói állapotba. Példaként hozta a „Me too”-kampányt, amikor megvádoltak embereket azzal, hogy abúzust követtek el a munkahelyükön, és ezért nyilvánosan „kivégezték” őket. Véleménye szerint ez felvet egy problémát: a jog szerint ugyanis csak azután bűnös valaki, ha egy független bíróság annak nyilvánította, ezt azonban felrúgta a „Me too”, mert nem volt bizonyítás, bemondás alapján ítéltek el embereket.
Demeter Szilárd arról is beszélt, hogy
akkor lehet vitatkozni, ha van egy közös premissza, ez azonban kezd eltűnni, mert mindenki csak kinyilatkoztatja a gondolatait, amelyek azonban nem érnek össze.
A konferencián előadást tartott Dr. Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és Médiatanács elnöke, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy
a szólásszabadság jogi védelme önmagában nem képes megteremteni a színvonalas közbeszédet, ezért kétségtelenül szükség van társadalmi normákra is.
Koltay András előadásában bemutatta a szólásszabadság jogi kategóriája és valósága közötti különbségeket, és elmondta, hogy az államnak a szólásszabadságot jogi eszközökkel kell biztosítania, a társadalomban pedig közmegegyezés alapján kulturális normák korlátozzák a szabad beszédet, ideális esetben az egymás iránti kölcsönös tisztelet elvére alapozva.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy manapság az interneten az győz a vitákban, aki hangosabban kiabál. Az, hogy az interneten mindenki beszélhet, egyszerre áldás és átok, hiszen így sokkal több ember tud nyilvánossághoz jutni, ugyanakkor rengeteg a kevésbé értékes gondolat, vagy a rosszindulatú megszólaló is.
A konferencián beszédet mondott Alvino-Mario Fantini, a European Conservative főszerkesztője, aki szerint meglehetősen szelektív a szólásszabadsággal kapcsolatos érzékenység a haladó baloldalon. Az önkifejezés szabadsága címszó alatt védenek minden olyan megnyilvánulást, ami a hagyományos felfogásokat és gyakorlatokat kívánja felforgatni, ugyanakkor minden eszközzel korlátozni akarják a szólásszabadságot, amikor az a hagyomány védelmében érvényesül.
Alvino-Mario Fantinit követte előadásával Falusi Márton, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai Gondolkodás Kutatóintézetének kutatója, előadásának címe: A szólásszabadság nyelvkritikai perspektívája: a retorika mint tudás. A kutató a szólásszabadság kérdéséhez retorikai, filozófiai, irodalomelméleti szempontból közelített, és arról beszélt, hogy amikor a szólásszabadsággal jogi, gazdasági és szociológiai szempontból vetünk számot, figyelmen kívül hagyjuk érvényesülésének alapvető feltételét, a szólás és a megértés képességét. Falusi beszélt az irodalmi és politikai retorika stratégiáinak különbségéről, elmondta, hogy a poétikum és politikum viszonyában elterjedt hiedelmek azon alapulnak, hogy mindkét diskurzusban a másik számít stabilnak, sőt mindkét diskurzus önképének reflexív mozzanatait a másikról alkotott nézet rögzítése teszi lehetővé. Az irodalom számára a politika a meggyőzés művészete, retorikája így átlátszó és manipulatív; a politika számára az irodalom a gyönyörködtetés művészete, retorikája ennek megfelelően önkényes értelmezésekhez nyit utat. Az egyiknek a másikról alkotott felfogása azonban önszemléletükre is visszahatott; ami miatt az irodalom „tudományossága” az eszmetörténeti olvasatok kiiktatását hirdette, s a tudományosság fokmérője azon múlott, hogy ez az elvárás milyen mértékben teljesül; a politika „tudományossága” pedig életre hívta azt a fajta alkotmányjogot, mely az irányadó jelentést az alkotmányszövegből operacionálisan hivatott kinyerni. – mondta Falusi Márton.
Ezután Dr. Gosztonyi Gergely habilitált egyetemi docens beszélt arról, hogy a szólásszabadság korlátozásának egyik eszköze az internethozzáférés korlátozása a világban. Elmondta, hogy a véleménynyilvánítás magánszabályozásának problémája, hogy a digitális véleménynyilvánítás magánkézben lévő, kifinomult kommunikációs infrastruktúrán keresztül folyik, ezért magánkézben lévő infrastruktúrák tulajdonosainak döntései határozzák meg a tényleges lehetőségeinket a megnyilvánulásra, ők irányítják azokat a digitális tereket, amelyekben az emberek egymással kommunikálnak.
A konferencián továbbá előadást tartott Béky Zoltán, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány jogi szakértője, aki az Európai Unió és a szólásszabadság, szuverenitás viszonyáról beszélt, például arról, hogy az EU jelenlegi vezetése és mögöttük álló globalista érdekkörök – most már nyíltan bevallott – célja, a magyar kormány és a kormánypártok nyilvános kommunikációjának nehezítése, akadályozása, különös tekintettel az idei választási kampányokra.
A konferenciát Czopf Áron, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai Gondolkodás Kutatóintézet kutatójának előadása zárta, melynek címe A politikai csend jelensége volt. Előadásában arról beszélt, hogy a politikai csend jelenségét szinte teljesen figyelmen kívül hagyja a politikatudomány, mert a bevett vélekedés szerint a csend a politikában egyszerűen hiányt jelent. Hozzátette, hogy a diszkurzív politikatudomány képviselői szerint a politikában csak az létezik, amiről beszélünk, ezért a csendnek szerintük nem tulajdonítható neki semmilyen pozitív szerep. Az előadás ezzel a bevett nézettel szakított, megvizsgálva a politikai csend különböző formáit és a csend metapolitikai szerepét.
Forrás: Századvég-szerkesztés MTI, origo.hu alapján.
