A jövő munkaerőpiacát a transzverzális kompetenciák határozzák meg

A bevezetőben említett tényezők alapvetően változtatják meg a munkavállalói kompetenciákkal szemben támasztott munkáltatói elvárásokat, utóbbiak középpontjába egyre inkább a folyamatosan változó világhoz történő rugalmas alkalmazkodást támogató készségek helyezve. A korábban elvárt munkavállalói kompetenciák (pl. szakmai tudás, kommunikációs készségek, nyelvi kompetenciák, koordináció és irányítás, tárgyalási képesség, döntéshozatali képesség stb.) hátrébb sorolódnak, átértékelődnek vagy új tartalmat kapnak a munkaadók prioritási listáján.

Azok a munkavállalók, akik nem ismerik fel időben a változó munkáltatói igényeket, hosszú időre, vagy akár véglegesen hátrányba kerülhetnek a munkaerőpiaci versenyben az e változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni képes társaikkal szemben. Ez nemcsak személyes sorsukat, de egyben az érintett vállalkozás, ágazat, illetve a nemzetgazdaság versenyképességét is negatívan befolyásolja.

A kutatás során arra kerestük a választ, hogy a következő 5-10 évben várhatóan miként változnak a hazai munkavállalói kompetenciákkal szemben támasztott munkaerőpiaci/munkáltatói elvárások, ezeket milyen tényezők (pl. technológiai fejlődés, diszrupció, atipikus foglalkoztatási és munkavégzési formák, költséghatékonysági és fenntarthatósági megfontolások, stb.) befolyásolják leginkább; a hazai munkaképes korú lakosság milyen mértékben rendelkezik a vizsgált kulcskompetenciákkal, illetve mennyire van tisztában azok jelentőségével és mennyire nyitott azok fejlesztésére; továbbá az érintettek (munkáltatók, munkavállalók) milyen percepciókkal, várakozásokkal tekintenek a jövő munkahelyei/munkakörei által támasztott követelményekre, illetve milyen elvárásaik vannak a munkavégzés formájával (helyszínével, idejével) kapcsolatban.

A kutatás során két különböző szakaszban vizsgáltuk a jövő munkahelyeihez szükséges kompetenciák jelenlegi és jövőbeni fontosságát, rendelkezésre állását és fejlesztési szükségességét. A kutatás első fázisában arra voltunk kíváncsiak, hogy a munkaerőpiacon aktív munkavállalók, illetve a teljes népesség körében milyen vélemények fogalmazódnak meg néhány, az Európai Unió (EU) által (is) kiemeltként kezelt, illetve a nemzetközi szakirodalomban különösen fontosként számon tartott kompetenciákról. A második fázisban a munkáltatókat kérdeztük meg ugyanezekről a készségekről, majd e két mintán végzett kutatás eredményeit vetettük egybe GAP-elemzés formájában, hogy megismerhessük a két csoport vizsgált kompetenciákról alkotott véleményeinek különbségeit.

A kutatások során arra is kíváncsiak voltunk, hogy mit gondolnak a munkavállalók, illetve a munkaadók néhány, a munkaerőpiac jövőjével kapcsolatos várakozásról.

Az alábbiakban a két kutatási szakasz eredményeinek összevetését tartalmazó GAP-elemzés legfontosabb eredményeit ismertetjük.

A munkavállalók és a munkáltatók véleménye hasonló a legjelentősebb és a legkevésbé fontos kompetenciákat illetően

A vizsgált kompetenciák fontossági listájának élén mind a munkáltatók, mind a munkavállalók véleménye alapján a közös munkavégzés, csapatmunka, illetve a problémamegoldó képesség, az elemzőkészség, kreativitás végeztek, a legkevésbé fontosnak pedig mindkét oldalon az idegen nyelvtudás bizonyult.

Az általunk vizsgált kompetenciák fontosságának megítélése kapcsán a legjelentősebb különbség éppen az idegen nyelv esetében mutatkozott: a munkavállalók egy 10-es skálán ezt a kompetenciát 1,22 ponttal magasabbra (azaz fontosabbra) értékelték, mint a munkáltatók. A munkavállalók az idegen nyelv mellett a digitális, illetve a kommunikációs és prezentációs készségeket is fontosabbnak ítélték meg, mint a munkáltatók.

Fordított a helyzet ugyanakkor a közös munkavégzés, csapatmunka fontosságának megítélésében: a munkáltatók ezt a területet mintegy fél ponttal magasabbra értékelték, mint a munkavállalók, és hasonló a helyzet a technológiai és műszaki készségek kapcsán is, ugyanakkor a problémamegoldás, elemzőkészség, kreativitás készségcsoport esetében szinte teljesen egybeesett a két oldal megítélése.

A munkavállalók magasabbra értékelik saját felkészültségüket, mint a munkáltatók

A munkavállalók – a technológiai és műszaki készségeket leszámítva – minden kompetenciacsoportban magasabbra értékelték saját felkészültségüket, mint a munkaadók. A felkészültség megítélésében a munkavállalók önértékelése leginkább a kommunikációs és prezentációs készségek (+1,09 pont), a problémamegoldás, elemzőkészség, kreativitás (+1,07 pont), valamint az idegen nyelv (+0,61 pont) esetében múlta felül a munkáltatók percepcióját.

A kompetenciák fontossági sorrendje szinte egy az egyben (a technológiai és műszaki, illetve digitális készségek helyezése tér el csupán) megegyezik a vizsgált csoportokban.

Az egyes készségek fejlesztésének szükségességét a munkaadók és munkavállalók alapvetően eltérően ítélték meg

Míg a munkavállalók éppen azokon a területeken tartották szükségesnek képességeik fejlesztését, amelyek esetében a saját felkészültségüket alacsonyabbra értékelték, mint amennyire az adott készségcsoportot fontosnak tartották, addig a munkaadók csak a hard skillek területén mutattak hasonló attitűdöt, a soft skillek körébe tartozó (közös munkavégzés, csapatmunka, problémamegoldás, elemzőkészség, kreativitás, illetve a kommunikációs és prezentációs) készségek esetében mind az adott terület fontosságához, mind a munkavállalók relatív felkészületlenségéhez képest alacsonyabb értékelést adtak a fejlesztési szükségletekre.

A kompetenciák fejlesztésének prioritási sorrendjében eltértek ugyan valamennyire az érintettek álláspontjai, szignifikáns különbség csupán a közös munkavégzés, csapatmunka, illetve az idegen nyelv esetében mutatkozott. Utóbbit illetően a fejlesztés szükségességét a munkáltatók kiugróan alacsonyra értékelték a többi területhez képest.

A kompetenciák alacsony szintjéért elsősorban az oktatási rendszer, a szakmai kihívás hiánya okolható

Arra a kérdésre, hogy elsősorban minek tulajdonítható, hogy a munkavállalók nem rendelkeznek az érintett kompetenciák terén magasabb felkészültséggel, a munkaadók és a munkavállalók is – eltérő súlyozással ugyan, de – első három helyen a kellő felkészítés hiányát az oktatási rendszerben, a szakmai kihívás hiátusát, valamint azt emelték ki, hogy a munkavégzéshez a vizsgált készségekre nincs szükség.

Azt is szerettük volna megtudni, hogy a megkérdezettek szerint mennyire gyakori eset az, hogy egy álláshely betöltését a kutatásban érintett kompetenciák hiánya vagy alacsony szintje gátolta. E kérdés kapcsán látványos különbség mutatkozott a munkaadók és munkavállalók véleményében. A munkavállalók több mint 70 százalékkal magasabb arányban válaszolták azt, hogy ilyen nem fordult még elő szakmai pályafutásuk során, míg a munkaadók több mint kétszer annyian mondták azt, hogy ilyen eset már előfordult, mint ahányan erre a kérdésre a munkavállalók igennel válaszoltak. Ennek a nagymértékű különbségnek a magyarázata egyebek mellett az lehet, hogy a pályázatot meghirdető intézmény/szervezet/vállalkozás az elutasítást vagy nem indokolta, vagy annak kapcsán más, az általunk vizsgált kompetenciák körén kívül eső magyarázatot adott.

Meglehetősen alacsony a képzéseken résztvevő munkavállalók aránya

Az tárgyalt kompetenciákat érintő képzések többsége kapcsán hasonló válaszok rajzolódtak ki a munkáltatók és munkavállalók körében, és csupán két készségterületen (idegen nyelv és közös munkavégzés, csapatmunka) tapasztaltunk kirívó eltéréseket. Az idegen nyelv esetében vélhetően arról van szó, hogy a munkavállalók saját költségen, a munkaidejükön (és a munkaadó tudtán) kívül is vesznek részt képzéseken (ezt a vélelmet erősíti, hogy a képzéseken történő munkavállalói részvétel indokai mögött elsősorban a saját érdeklődés, motiváció és a munkaerőpiaci lehetőségek javításának szándéka áll, és nem a munkaadó által biztosított lehetőség vagy kötelezés). A közös munkavégzés, csapatmunka esetében a magasabb munkaadói válaszokat gyaníthatóan az eltérő fogalomértelmezés indokolhatja, ahol olyan eseményeket (pl. munkahelyi elvonulás) is e körbe sorolhattak a munkáltatók, amelyeket a munkavállalók nem.

A munkavállalói–felnőttképzési részvételt motiváló tényezőkre irányuló kérdéseink alapján érdekes látni, hogy a képzéseken résztvevő munkavállalók inkább tudatosnak nevezhetők saját készségeik fejlesztését illetően, hiszen a legnagyobb arányban saját érdeklődésből vagy a munkaerőpiaci lehetőségek javítása érdekében vágtak bele egy-egy képzésbe, kevésbé azért, mert a munkaadójuk erre lehetőséget biztosított vagy kötelezte volna őket. A munkáltatók ugyanakkor leggyakrabban az adott munkakör betöltésének feltételeként hivatkoztak a szakmai továbbképzések szükségességére, illetve hasonló arányban nyilatkoztak úgy, hogy lehetőséget biztosítottak a munkavállalók számára képzéseken történő részvételre.

Elgondolkodtató eredménye a kutatásnak a továbbképzésektől való távolmaradás magas aránya, ugyanis a munkavállalók közel kétharmada (62,6 százalék) mondta azt, hogy nem volt szüksége az érintett készségek fejlesztésére. Ez a szám egybecseng a munkáltatók válaszaival, hiszen utóbbiak alapvetően nem is követelik meg munkavállalóiktól a vizsgált készségcsoportok fejlesztését.

A jövő munkahelyein felértékelődni látszik az iparág-specifikus tudás, a problémamegoldó képesség, a tanulásra való nyitottság és a digitális készségek megléte

A képzésekkel kapcsolatos, viszonylag alacsony aktivitás tükrében a jövő munkahelyeivel és munkaköreivel kapcsolatban némiképp meglepő módon a munkáltatók az önképzések fontosságának felértékelődését tartották a legvalószínűbbnek. A többi jelenség bekövetkezését is inkább valószínűnek ítélték meg, a második legnagyobb arányban az interdiszciplináris tudás felértékelődésére (3,72 pont), illetve a magas szintű digitális készségek alapelvárássá válására (3,71 pont) számítanak. Hasonlóan magas arányban érezték magukénak a kompetenciaalapú munkavállalói besorolások elterjedését a formális munkaköri meghatározások ellenében, ugyanakkor bizonyos munkakörök robotizáció és automatizáció miatti megszűnésével kapcsolatban felmerülő munkaerőpiaci várakozásokkal és változásokkal a válaszadók kevésbé értettek egyet, ezeket nem találták elég megalapozottnak.

A digitális technológiák széleskörű elterjedésének következtében szükségessé váló, új munkavállalói kompetenciák kapcsán 11 válaszlehetőség rangsorolására kértük a válaszadókat. A válaszok alapján az iparág-specifikus szakértelem, szaktudás (4,4), a problémamegoldás, elemzőkészség, kreativitás (4,34), az innovációra és tanulásra való nyitottság (4,32), valamint a digitális készségek (4,31) alkotják az élmezőnyt, ugyanakkor az adatalapú gondolkodást a megkérdezettek a legkevésbé fontos készségek közé helyezték. Ez azért is meglepő, mert több, egyébként fontosnak tekintett terület (így az innovációs, a műszaki, a digitális és az elemzőkészség is) erősen kötődik az adatalapúsághoz.