Az élelmiszeripar meghatározó törekvéseit (a termelési hatékonyság növelése, az alapanyagok és termékek nyomon követhetőségének biztosítása, a biztonságos és egészséges élelmiszerek előállítása, a klímaváltozás hatásaival szembeni fellépés, a fenntarthatósági szempontok érvényre juttatása, illetve a hulladékgazdálkodás optimalizálása) kivétel nélkül támogatják a digitális megoldások. A technológiai fejlődés mára az iparág mindennapjainak szerves részévé vált: a drónoktól az automatizált élelmiszer-feldolgozáson át, a raktározásban és logisztikában használatos robotokig számos technológiai megoldást használnak kisebb-nagyobb mértékben az élelmiszeripari cégek.
A digitalizációval összefüggő változások mértékét egy-egy ágazatban számos tényező (például az iparágra jellemző cégdemográfiai mutatók, az ágazati értékláncok összetettsége vagy az adott szektor nemzetközi versenynek való kitettsége) befolyásolja. A Századvég az IVSZ – Digitális Vállalkozások Szövetségével együttműködésben kidolgozott egy, az egyes ágazatok belső digitalizáltságának mérésére szolgáló módszertant, amelynek fontos eleme az érintett ágazathoz tartozó vállalkozások reprezentatív, kvantitatív kutatás keretében történő felmérése is. Jelen elemzésben 155, a hazai élelmiszeripari ágazatot (méret és régió szerint) reprezentáló vállalkozás megkérdezésén alapuló eredményeket foglaljuk össze. (Megjegyzés: az ágazatot a mikro- és kisvállalkozások rendkívül magas aránya jellemzi, ami jelentősen befolyásolja az eredményeket – amennyiben csak a közép- és a nagyvállalatok válaszait vennénk figyelembe, számottevően eltérő eredményt kapnánk.)
Az ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzete
A megkérdezett vállalkozások több mint felének nem volt kialakult véleménye az ágazatot érintő, leginkább meghatározó digitalizációs trendekről. A véleménnyel rendelkezők az általános digitalizációt (12 százalék), a digitális marketinget (12 százalék), a webshopfejlesztést (12 százalék), illetve az automatizációt/robotizációt és a vállalatirányítást (10 százalék) említették a legnagyobb arányban. A mesterséges intelligencia alapú megoldások a válaszok alapján egyelőre nem tartoznak az élelmiszeripart leginkább meghatározó technológiák körébe.
A hazai élelmiszeripar digitális fejlesztéseinek mozgatórugóit alapvetően a versenyképesség erősítése, a működési hatékonyság javítása, illetve a hatékonysági törekvések jelentik, de a megrendelői elvárásoknak és a szabályozásnak való megfelelés, valamint a vállalati stratégia megvalósítása is magas említési arányt kapott.
A digitális fejlesztések térnyerését korlátozó tényezők között a legmagasabb említési arányt a saját, valamint az állami/uniós fejlesztési források hiánya és a munkavállalók digitális felkészületlensége kapta. (Ugyanakkor az interjú során egy később feltett, a munkavállalók digitális felkészültségével kapcsolatos kérdésre a válaszadók jelentős többsége azt a választ adta, hogy semmilyen gondot nem okoz számára a digitálisan felkészült munkaerő hiánya, továbbá nem volt olyan válaszadó a mintában, aki szerint az IT végzettségű munkaerő hiánya hátráltatná saját cége jövőre vonatkozó fejlesztési elképzeléseit.)
Az élelmiszeripart érintő munkaerőpiaci változások kapcsán a válaszadók többsége szerint a digitális technológiák bevezetésével új munkakörök jönnek létre; harmaduk pedig nem számít arra, hogy a digitális transzformáció következtében munkakörök szűnnének meg. Ugyanakkor 46 százalék szerint a technológiai adaptáció adminisztrációs, fizikai erőnlétet, illetve betanítást igénylő munkakörök megszűnését hozhatja magával.
A munkavállalók digitális felkészültsége
A megkérdezett élelmiszeripari vállalkozások tizedére jellemző, hogy az IT-munkakörökben foglalkoztatott munkaerő aránya meghaladja 15 százalékot.
A teljes ágazatra vonatkozóan a megkérdezettek kissé magasabb (14 százalékos) becslést tettek, negyedük pedig nem tudott (vagy nem szeretett volna) válaszolni a kérdésre.
A válaszadó cégeknél az IT-munkakörökben foglalkoztatottak több mint fele (56 százalék) nincs szakirányú képesítés birtokában, míg 22 százalék rendelkezik felsőfokú, 15 százalék pedig középfokú végzettséggel.
A nem kifejezetten informatikai, de magas szintű digitális készségeket igénylő munkakörökben dolgozók arányát is viszonylag alacsonyra becsülték a válaszadók: csaknem kétharmaduk (60 százalék) szerint ez az arány saját cégük esetében nem haladja meg a 15 százalékot.
A válaszadók kétharmada (67 százalék) nem érzékeli problémának az informatikai végzettséggel rendelkező munkavállalók hiányát. Akik úgy nyilatkoztak, hogy valamekkora gondot jelent ez a körülmény a vállalat életében, azok is kivétel nélkül kezelhetőnek érzik a helyzetet.
A válaszadók több mint fele ugyanakkora, vagy nagyobb kihívásként értékelte az IT-szakemberek hiányát ágazati szinten, mint a saját cége vonatkozásában.
Digitális termékek és szolgáltatások súlya
Az élelmiszeriparban a válaszok alapján alacsonynak tekinthető a digitális jellegű termékek, szolgáltatások súlya: a megkérdezett cégek háromnegyedénél ez az arány nem haladja meg a 15 százalékot, továbbá egyharmad feletti arányról is csupán a válaszadók kevesebb mint tizede számolt be.
Az iparág egészére vonatkozóan magasabbnak vélelmezik a digitális termékek és szolgáltatások súlyát: a válaszadók 27 százaléka véli úgy, hogy ágazati szinten ez az arány meghaladja a 15 százalékot.
A digitális jellegű tevékenységek árbevételhez viszonyított súlya sem tekinthető számottevőnek a megkérdezett vállalkozások körében. A válaszadók háromnegyede ennek arányát 0-15 százalék közé tette. 16-55 százalék közötti mértéket 17 százalék említett, míg 55 százalék feletti arányról csupán 3 százalék nyilatkozott saját vállalkozása vonatkozásában.
A teljes ágazatot illetően a válaszadók közül többen gondolták úgy, hogy az árbevételben nagyobb súlyt képviselnek a digitális jellegű tevékenységek, mint saját vállalkozásuk esetében.
A digitális termékek és szolgáltatások nemcsak az árbevételben és a hozzáadott értékben, hanem az élelmiszeripari cégek exportjában is alacsony súlyt képviselnek: a válaszadók 96 százaléka szerint cégük exportjából csekély (15 százalék alatti) mértékben részesednek a digitális termékek és szolgáltatások.
A válaszadók ebben a kérdésben is gyengébbnek ítélték saját cégük teljesítményét az iparági átlagnál – számottevően magasabbra becsülték az ágazat kiviteli mutatóin belül a digitális termékek és szolgáltatások arányát, mint saját cégük esetében.
Digitális beruházások és fejlesztések súlya
A válaszadók 84 százaléka szerint a digitális beruházások súlya saját cégük esetében még a 15 százalékot sem érte el, 75 százalék feletti arányról pedig senki sem számolt be.
A megkérdezett vállalkozások jelentősen magasabbra tették a digitalizációs célú beruházások arányát az ágazat egészére vonatkozóan: csaknem harmaduk szerint az iparág egészében 15 százalék feletti a digitalizációs célú beruházások súlya.
A kutatás-fejlesztési tevékenységen belüli digitális súlyra vonatkozó kérdésre adott válaszok hasonló mintázatot követnek: a cégek több mint négyötöde 15 százalék alatti digitális KFI tevékenységről számolt be, 55 százaléknál magasabb arányt csupán 2 százalék említett. Az ágazat egészét tekintve kétszer annyian (29 százalék vs. 15 százalék) gondolták 15 százalék felettinek a digitális KFI tevékenységet, mint saját vállalkozásuk esetében.
Jövőbeli trendek, kilátások az ágazatban
A válaszadók az élelmiszerek életútjának digitális nyomon követését, a fenntartható anyaghasználatot és a digitális értékesítési platformokat emelték ki az élelmiszeripart érintő legfontosabb technológiai megoldások, jelenségek közül. A leginkább ellentmondásos megítélésű trendnek a mesterséges intelligencia alapú megoldások, illetve az RFID azonosító rendszerek bizonyultak, a legkevésbé fontos technológiának pedig a 3D élelmiszer-nyomtatást és a VR/AR alkalmazását minősítették a válaszadók.
Az élelmiszeripar digitális transzformációjának felgyorsítása érdekében a válaszadók a legnagyobb arányban az állami és EU-s pályázati források elérhetővé tételét emelték ki, de az átláthatóbb szabályozási háttér biztosítása is viszonylag magas említési arányt kapott.
Primer kvantitatív vállalati kutatás
Mintavételi időszak: 2024. október 17. – 2024. november 6.
Kiválasztás módszere: Rétegzett valószínűségi mintavétel
Minta: 155 darab, az élelmiszeriparban működő hazai vállalkozás
Adatfelvétel: CATI-módszer (Computer Assisted Telephone Interview)
