Digitális transzformáció az egészségiparban: félúton a felismerés és a cselekvés között

A digitális eszközök segítenek áthidalni az ellátási hiányosságokat, bővítik a hozzáférést, személyre szabottabb kezelést tesznek lehetővé és

megszüntetik a földrajzi akadályokat. Az egészségügyi rendszerek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a digitális és főként a mesterségesintelligencia-alapú átállásra,

hogy megfeleljenek a fogyasztói igényeknek, kezeljék a munkaerővel kapcsolatos kihívásokat, csökkentsék a költségeket és javítsák az ellátás általános minőségét.

Magyarországon az egészségipari ágazat több mint kétezer vállalkozása által megtermelt bruttó hozzáadott érték 2023-ban több mint 1500 milliárd forint volt, ami a bruttó hazai termék 2 százalékát adta; a szektor által foglalkoztatott

munkavállalók száma 2024-ben mintegy 39 ezer fő volt, ami 0,8 százalékos részesedést jelent.

A digitalizációval összefüggő változások mértékét egy-egy ágazatban számos tényező (például az iparágra jellemző cégdemográfiai mutatók, az ágazati értékláncok összetettsége vagy az adott szektor nemzetközi versenynek való kitettsége) befolyásolja.

A magyarországi digitális gazdaság teljes körű, valamennyi ágazatra kiterjedő felmérése fontos eleme lehet a következő évtizedekre vonatkozó gazdaság- és vállalkozásfejlesztési, munkaerőpiaci és képzési szakpolitikák, illetve fejlesztéspolitikai intézkedések megalapozásának.

Erre a hagyományos ágazati szemléletű statisztikai megközelítés nem alkalmas, ezért dolgozta ki a Századvég Konzorcium – együttműködésében a digitális gazdaság vállalkozásait képviselő IVSZ-szel – az ágazati digitalizációs mérési módszertant, amelynek fontos eleme az érintett ágazathoz tartozó vállalkozások reprezentatív, kvantitatív kutatás keretében történő felmérése.

A Századvég Konzorcium 2025. március 26. és április 11. között szűrt vállalati mintán végzett, összesen 300 vállalkozásra kiterjedő közvélemény-kutatása során 46, az egészségiparhoz sorolt vállalkozást kérdeztünk meg az ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzetéről, a munkavállalók digitális felkészültségéről, a digitális termékek és tevékenységek arányáról, a digitális fejlesztések és beruházások súlyáról, illetve a várható jövőbeli trendekről és kilátásokról.

Az ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzete

A primer kutatás keretében megkérdezettek kevéssé rendelkeztek határozott elképzeléssel az egészségipart jellemző digitalizációs trendeket illetően: az ezzel kapcsolatos nyitott kérdésre a válaszadók 40 százaléka a „Nincsenek globális trendek”, illetve a „Nem tudom / Nem válaszolok” lehetőséget jelölte meg, 36 százalék pedig az „Egyéb” opciót választotta. Azok, akik mégis állást foglaltak a kérdésben, a 3D nyomtatást (12 százalék), továbbá a mesterségesintelligencia-alapú alkalmazásokat (9 százalék) tartották a legfontosabb trendeknek.

A globális trendek hazai érvényesülésével kapcsolatban már többeknek volt véleménye.

A válaszadók 7 százaléka szerint a globális trendek egyáltalán nem, vagy csak kismértékben (36 százalék) érvényesülnek hazánkban.

Többé-kevésbé érvényesülő globális trendeket lát a hazai piacon a válaszadók csaknem harmada (29 százalék), míg

20 százalék szerint szinkronban vagyunk a világtrendekkel.

A hazai egészségipar digitális fejlesztéseinek hajtóerejére vonatkozó kérdésünkre a válaszadók több mint fele a hatékonysági törekvéseket (59 százalék) jelölte meg. Szintén magas említési arányt kapott a versenyképesség megtartása/megerősítése, valamint a megrendelői elvárások (44-44 százalék), illetve a szakképzett munkaerő hiánya (36 százalék) és a tulajdonosi elvárások (35 százalék). A legkevésbé relevánsnak tartott tényezőnek a nemzetközi beszállítói láncban betöltött szerep bizonyult (13).

A hazai egészségipar digitális fejlesztéseit korlátozó tényezők azonosítására is megkértük a válaszadókat.

A legtöbben a saját fejlesztési források hiányát jelölték meg a fejlesztések legfőbb akadályaként (60 százalék),

de az állami/uniós fejlesztési források elérhetetlensége (27 százalék) is a gyakran megjelölt válaszlehetőségek közé tartozott. A megrendelők vagy a munkavállalók digitális felkészületlenségében kevesebben látják a digitális fejlesztések korlátját (24 százalék, 22 százalék). A megkérdezettek 8 százaléka szerint viszont semmi sem korlátozza az ágazat digitalizációs célú fejlesztéseinek megvalósítását.

Munkavállalók digitális felkészültsége

A kifejezetten IT-munkakörben dolgozó munkavállalók végzettségére vonatkozó kérdésre a válaszadók csaknem 40 százaléka válaszolta, hogy az ilyen munkakörben dolgozó munkavállalójuk nem rendelkezik IT-végzettséggel. Átlagosan közel 10 százalékra tették a felsőfokú, és 21 százalékra a középfokú IT-végzettségűek arányát. A megkérdezettek negyede nem tudott vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre.

Az IT-végzettséggel nem rendelkezők magas arányát a válaszok alapján nem a kényszer szülte:

a válaszadók döntő többsége (98 százalék) nem, vagy csak kismértékben érzékeli gondnak az IT-végzettségű szakemberek hiányát.

A fejlesztéseket is hátráltató, jelentős kihívásnak mindössze 2 százalék minősítette a szakemberhiányt.

A válaszadók – magas szintű tartózkodás mellett (16 százalék) – az ágazat egészének IT-szakemberhiányát sokkal kisebb problémának látják:

többségük a saját cégénél kisebb (45 százalék) vagy azzal azonos (29 százalék) IT-szakemberhiányt vélelmezett az ágazat egésze vonatkozásában,

és mindössze 11 százalék érezte ebből a szempontból az ágazat helyzetét kedvezőtlenebbnek a saját cégéhez képest.

A magas szintű digitális felkészültséget (de nem IT-végzettséget) igénylő munkakörökben foglalkoztatottak ágazati arányára vonatkozó becslések átlagosan 38 százalékra tették a magas (50 százalék feletti) arányban ilyen munkakörben foglalkoztatottak ágazati szintű arányát,

ugyanakkor a válaszadók több mint negyede nem tudott, vagy nem kívánt válaszolni a kérdésre. A digitálisan felkészült munkavállalók hiánya miatt a válaszadók egyáltalán nem aggódnak – a megkérdezettek 72 százaléka szerint nem, vagy csak kismértékben (28 százalék) jelent gondot a digitálisan magas szinten felkészült munkavállalók hiánya.

Digitális termékek és tevékenységek súlya

A válaszadók által képviselt vállalkozások harmadánál az 1 százalékot sem éri el a teljes portfólión belül a digitális termékek, szolgáltatások súlya. 50 százalék feletti digitális arányról a megkérdezettek közel negyede számolt be.

A digitális jellegű bevételek árbevételen belüli arányára vonatkozó válaszok hasonló mintázatot mutattak: harmaduk az 1 százalékot el nem elérő, közel negyedük viszont az 50 százalékot meghaladó kategóriába sorolta magukat.

Nagyjából az árbevételi arányokat követték a válaszok a digitális tevékenységek hozzáadott értéken belül súlyára adott becslés esetében is: a válaszadók közel harmada 1 százalék alatti, mintegy negyede pedig 50 százalék feletti arányt becsült a saját vállalkozása esetében.

Az exporton belül a digitális termékek és szolgáltatások részesedése a kutatásba bevont vállalkozások mindössze közel ötödénél haladta meg az 1 százalékot, és csupán 8 százalék esetében múlta felül az 50 százalékot.

Digitális fejlesztések és beruházások súlya

A digitalizációs célú beruházások súlya a válaszadó cégek ötödénél még az 1 százalékot sem érte el, és 50 százalék feletti arányról mindössze 19 százalék számolt be.

A kutatás-fejlesztési tevékenységen belüli digitális súlyra vonatkozó kérdés széttagolta a mezőnyt.

A válaszadók 60 százalékánál a digitális célú KFI ráfordítás nem érte el az 1 százalékot, vagyis tízből hat cégnél elenyésző volt ez a tevékenység.

50 százalék feletti arányról mindössze 8 százalék tett említést.

Jövőbeli trendek és kilátások

A digitális transzformáció nyomán megszűnő munkaköröket illetően is sokan tartózkodtak a véleményalkotástól (42 százalék). Akik nem így tettek, közülük a legtöbben úgy vélik, hogy nem fognak munkakörök megszűnni (23 százalék). A megszűnéssel fenyegetett tevékenységi körök közül a legtöbben a fizikai, szakképzést nem igénylő (12 százalék), valamint az MI-vel betölthető szellemi munkaköröket (4 százalék) említették.

A kérdőív utolsó szekciójában az egészségipar jövőjét leginkább befolyásoló technológiai megoldások, jelenségek rangsorolására kértük a válaszadókat. A megnevezett tényezők közül a legnagyobb arányban a 3D nyomtatás, a felhőalapú megoldások, továbbá az orvosi robotika kapták a legtöbb magas (5-fokú skálán 4-es vagy 5-ös) értékelést, de a felsorolt jelenségek többségét a válaszadók legalább 40 százaléka tartotta fontosnak vagy meghatározó fontosságúnak.

A legkevésbé fontos fejlemények körébe a válaszadók a

humanoid robotokat és kobotokat, a virtuális egészségügyi megoldásokat, továbbá a virtuális és kiterjesztett valósággal (AR/VR) kapcsolatos technológiákat sorolták.

A felsorolt technológiák várható elterjedésének idődimenziójára vonatkozó kérdésre a legtöbb esetben a válaszadók fele az 1-5, továbbá az 5-10 éves időtávot prognosztizálta. A legnagyobb arányban (72 százalék) a 3D nyomtatás esetében várják az 5 éven belüli elterjedést, de a felhőalapú megoldások (67 százalék) és a hálózatba kapcsolt, viselhető orvosi eszközök (60 százalék) esetében is hasonlóan magas a korai elterjedésre számítók aránya.

Mindössze két technológiai újdonság 1-10 éven belüli széles körű elterjedésének valószínűsége nem érte el az 50 százalékot a válaszadók körében – ezek a neurális interfészek (39 százalék), valamint a humanoid robotok és kobotok (29 százalék) alkalmazása.