A társadalmi rétegződés kutatások elsődleges célja, hogy egy adott társadalom tagjait bizonyos ismérvek alapján többé-kevésbé homogén, egymással alá-fölé rendelési viszonyban álló csoportokba sorolja. A leggyakrabban alkalmazott megközelítések a foglalkozási struktúrában elfoglalt pozíción keresztül próbálják leírni az osztályszerkezetet. Ez a megközelítés abból az előfeltevésből indul ki, „hogy a munkamegosztásban elfoglalt hely szerepe a meghatározó abban, hol helyezkedik el valaki a társadalomban”. A foglalkozásalapú rétegződés mérvadó koncepciói közé tartoznak a Ferge Zsuzsa által létrehozott munkajellegcsoportok, illetve ezek kortárs vagy – többé-kevésbé azonos kiindulópontot képviselő – nemzetközi változatai. A rétegződésvizsgálatok egy másik meghatározó paradigmája – amely az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb jelentőségre tett szert – az egyes társadalmi rétegeket a tisztán materiális jellegű tényezők helyett eltérő ismérvek révén próbálja körül rajzolni. Egyes kutatók a politikai befolyásra, jogokra vagy kiváltságokra helyezik a hangsúlyt, mások a készségeket és kompetenciákat állítják az előtérbe, megint mások pedig a különböző tőketípusokra vagy ízlés- és értékrendbéli jellemzőkre fordítanak nagyobb figyelmet. Ezek a megközelítések alapvetően a hagyományos rendi vagy osztályalapú társadalmak felbomlására próbálnak meg reagálni, vagyis arra a belátásra épülnek, hogy a vertikálisan tagolt társadalmak „tiszta típusával” szemben – amelyben az egyén gazdasági hierarchiában elfoglalt pozíciója alapjaiban határozta meg az individuális cselekvéseket, viselkedési és fogyasztási szokásokat is – a jelenkori társadalmakban egyre nagyobb hangsúly kerül az egyéni döntésekre és választásokra. Vagyis a modern (vagy posztmodern) társadalmakban az egyén társadalmi struktúrában elfoglalt pozícióját egyre inkább „olyan politikai, kulturális, értékrendbeli, esztétikai stb. tényezők határozzák meg, amelyek nagyobb mértékben függnek az egyének önálló döntéseitől”. Éppen ezért „az individualizálódás futóhomokjában” élő társadalmakat megragadni igyekvő empirikus modelleknek is egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az egyéni döntések és választások konstitutív jellegére. Jelen kutatásunkat ezekhez a tendenciákhoz igazodva építettük fel, vagyis amellett, hogy számos – más rétegződéskutatásokban is gyakran használt – kemény változót vettünk be egyenletünkbe, a hagyományos rétegképző változók mellett puhább, szubjektívebb értékrend- és attitűdbéli változók révén vizsgáltuk meg a magyar társadalom szerkezetét. Elemzésünk célja az volt, hogy egyfajta hierarchikusságot feltételezve ugyan, de elrugaszkodva a korábbi, kemény változókra épülő modellektől– holisztikus megközelítést alkalmazva – felderítsük a magyar társadalomban megragadható jelenkori „törésvonalakat” és azok sajátszerűégeit.
A tanulmány a Magyarország 2021 című tanulmánykötetben jelent meg.
