A konferencián Kenyeres Kinga, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány főigazgatója mondott köszöntőt. Kiemelte, hogy a Századvég immár tizenegyedik alkalommal vizsgálta az európai közvélemény alakulását a lakosságot érintő kérdésekről. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt évtizedet egymásra rakódó válságok – a migrációs krízis, a koronavírus-járvány, az energia- és inflációs válság és az orosz–ukrán háború – határozták meg, amelyek azóta sem zárultak le, így egymást erősítve formálják Európa jelenét.
Kiemelte, hogy egy korszakváltás küszöbén állunk, amikor a korábbi intézményi és értékrendi keretek már nem adnak meggyőző válaszokat a jelen kihívásaira. A stabilitás helyét egyre inkább a bizonytalanság veszi át, és az európaiak úgy érzik, hogy a politikai döntések nincsenek összhangban a mindennapi tapasztalataikkal. Hozzátette, hogy a liberalizmus hegemóniájának meggyengülése nem váratlan fejlemény, hanem hosszabb ideje tartó folyamat.
Rámutatott, hogy a jelenlegi válság részben belső természetű, és a korábbi politikai-ideológiai keretek ellentmondásaiból fakad. Világszerte, így Európában is megfigyelhető egy politikai átrendeződés, amely a biztonságot, a stabilitást és a közösségi ellenállóképességet helyezi előtérbe, miközben erősödnek a nemzeti alapú politikai megközelítések, amelyek a saját érdekekre és értékekre épülő fejlődést szorgalmazzák.
Az Európai Unió korábbi ígérete – a központosított döntéshozatal révén biztosított jólét és szakmai racionalitás – a kutatási adatok szerint ma már nem érzékelhető egyértelműen a polgárok számára. Kiemelte, hogy romlik a gazdasági teljesítmény megítélése, illetve nő a bizalomhiány az uniós intézményrendszerrel szemben. Hozzátette, hogy az idei eredmények strukturális bizalomvesztést jeleznek, nem csupán egyes hibás döntések következményeit.
Kenyeres Kinga kiemelte, hogy a lakosság jelentős része túlzott hatalomkoncentrációt érzékel Brüsszelben, miközben erősödik a tagállami szuverenitás iránti igény. Hozzátette, hogy az Európa Projekt-kutatás szerint az európaiak borúlátók, és sokan a következő generációk jövőjét is kedvezőtlenebbnek látják. Zárásként hangsúlyozta: a legfontosabb kérdés az, hogy a bizonytalanság érzéséből miként lehet ismét cselekvőképességet formálni, valamint hogyan lehet közelebb vinni a döntéshozatalt az emberekhez.
Hidvégi Áron, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnökhelyettese felidézte Mark Rutte korábbi mondatát, amely szerint: „fel kell készülni egy olyan háborúra, amilyet a nagyszüleink és dédszüleink megéltek”. Ezt egy személyes történettel, egészítette ki, amelyben nagyapjának az emlékeit osztotta meg a világháborúval kapcsolatban, ezek – Hidvégi Áron szerint – olyan történetek, amit senkinek nem kellene újra átélnie.
A kutatás eredményei alapján kifejtette: a háború kérdésében Európa pont úgy működik, mint 2016-ban a migráció kérdésében, vagyis nekünk magyaroknak, nem igazunk van, hanem igazunk lesz. A friss felmérésből kiolvasható, hogy Európa társadalma elkezdett kijózanodni.
Ezt bizonyítja az is, hogy az európai emberek 63 százaléka aggódik a háború miatt, de jól látszik, hogy a fegyverküldés trendje megfordult 2023 óta. Jelenleg 17 országban a többségi vélemény a „nem”, egyedül Svédországban támogatják a katonák küldését. Ukrajna uniós csatlakozását 11 ország nem támogatja, a gyorsított csatlakozást pedig egyik tagállam sem támogatja.
A migráció terén a tapasztalati mutatókra kérdezett rá a felmérés, a megkérdezettek 57 százaléka szerint a bevándorlás mára Európában kontrollálhatatlanná vált. A megkérdezettek 50 százaléka azt tapasztalja, hogy a bevándorlók a származási országokhoz maradnak hűségesek, vagyis inkább pénzszerzési lehetőségként és nem új hazaként tekintenek a célországra.
Hidvégi Áron beszélt arról is, hogy a felmérés során rákérdeztek, hogy a nemzeti kultúra megőrzését vagy a multikulturális értékeket tartják a fontosabbnak az európai polgárok. Ebből egyértelműen kiderült, hogy a válaszadók 57 százaléka patrióta. Külön kiemelte, hogy Európában egyedül Magyarországon nem féltik a nemzeti kultúra gyengülését. Beszélt a politikai oldalak helyzetéről is, szerinte ugyanis 2016 óta egyre jobban erősödik a patrióta oldal, vagyis egyre többen vannak az Európa Unióval szemben kritikus erők.
Deutsch Tamás európai parlamenti képviselő felszólalásában a közvélemény-kutatások politikai megítéléséről és az európai politikai viták kereteiről beszélt. Kiemelte, hogy a kutatások gyakran propaganda- vagy manipulációs eszközként jelennek meg a közbeszédben, miközben a szakmai megközelítés célja a társadalmi valóság bemutatása. Hangsúlyozta, hogy a választópolgárok véleménye és értékrendje meghatározó tényező kell, hogy legyen a politikai döntéshozatalban.
Beszédében kitért az Európai Unió politikai elvárásaira és a háborúval kapcsolatos álláspontokra is. Érvelése szerint az Ukrajna-pártiság, jogállampártiság és EU-pártiság fogalmai torzulnak a brüsszeli politikai diskurzusban, miközben a magyar kormány álláspontját következetesen békepártiként jellemezte. A Századvég Európa Projekt-kutatása egy patrióta Európát mutat, mivel a szuverenista politikai értékek nagy többségével egyetértenek a választópolgárok. Történeti kontextusban utalt Magyarország uniós szerepére, valamint arra is, hogy a nemzeti érdekek és a választói akarat képviseletét tekinti elsődlegesnek.
Az előadás központi eleme az volt, hogy a jelenlegi európai vitákban szerinte növekvő feszültség tapasztalható a tagállami szuverenitás és az uniós politikai, birodalomépítési törekvések között, különösen a háború és az eszkaláció kérdésében.
Dr. Pillók Péter, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Társadalmi folyamatok és Média Kutatóintézetének igazgatója „A háztartások gazdasági helyzetértékelése Európában és Magyarországon” címmel tartott előadást. Az előadás rávilágított, hogy az Európai Unió 27 országának és az Egyesült Királyságnak az adatai alapján általános pesszimizmus tapasztalható a jövő megítélésében, különösen a következő generációk kilátásait illetően.
Kiemelte, hogy az európai lakosság bizonytalan a saját országának gazdasági helyzetének jövőjével kapcsolatban, miközben Magyarországon az emberek 40 százaléka pozitívan tekint a jövőbe. Hozzátette, hogy a válaszadók jelentős része úgy látja: országában inkább rossz irányba mennek a dolgok, ami az ország gazdasági kilátásaira vonatkozó borúlátást tükrözi, ugyanakkor a háztartások saját anyagi helyzetének megítélése valamivel kedvezőbb képet mutat.
Ismertette a háztartások jövedelmi helyzetére vonatkozó kutatási kérdések eredményeit is. A magyarok 78 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a jelenlegi jövedelmükből meg tudnak élni – ez a legjobb eredmény az egész Európai Unióban. Kiemelte, hogy a rezsiköltségek az európai lakosság körülbelül egynegyedének okoztak nehézséget az elmúlt időszakban, míg a magyarok 86 százalékát nem érintette ez a probléma. Hozzátette, hogy az Unióban a háztartások közel harmadának nehézséget jelent a hiteltörlesztés, és sokaknál előfordult, hogy pénzhiány miatt nem tudtak időben befizetni közüzemi számlákat.
Pillók Péter az előadás második felében a magyar társadalom rétegződését és a társadalmi kapcsolathálózatokat mutatta be 20 000 fős, CATI-módszerrel végzett kérdőíves kutatás, valamint 12 fókuszcsoportos interjú eredményei alapján. Az egyes társadalmi rétegek jellemzőin túl szó esett a társadalmi rétegek profiljáról, anyagi helyzetéről és hitelkitettségéről. Kiemelte a kapcsolathálózatok szerepét, és ismertette, hogy a magyarok jelentős része kész segítséget nyújtani ismerőseinek és ismeretleneknek is, különösen krízishelyzetben, illetve hozzátette, hogy a közösségi összetartás is jelentős a magyar településeken.
A konferencia „Veszélyben az európai jóléti modell” című szekciója a „Küszöbön a korszakváltás Európában?” elnevezésű kerekasztal-beszélgetéssel vette kezdetét. A panel résztvevői Dr. Nagy István agrárminiszter és dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter voltak, a beszélgetést Kenyeres Kinga, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány főigazgatója moderálta.
Kenyeres Kinga ismertette az Európa Projekt-kutatás legfrissebb eredményeit, amelyek szerint a megkérdezettek 68 százaléka úgy látja, hogy romlik az Európai Unió versenyképessége, míg 74 százalékuk úgy érzi, hogy az európai elit nem törődik az emberekkel.
Tuzson Bence erre reagálva hangsúlyozta, hogy sokan nem érzik biztosítottnak saját jövőképüket, mert az ideológiai szempontok háttérbe szorítják a hosszú távú stratégiai gondolkodást – ide sorolható a Mercosur-megállapodás kérdése is. Megfogalmazása szerint „minden nagy rendszernek az az erőpróbája, hogy válságba kerüljön, és úgy néz ki az EU nem tudja kiállni ezt az erőpróbát”.
Nagy István rámutatott: a kutatás eredményei is azt jelzik, hogy a sorozatos válságok belső bizonytalanságban tartják az embereket, akik egyértelmű válaszokat várnak. Véleménye szerint az Unió jelenlegi működése nem a gazdasági versenyképesség erősítését szolgálja, miközben a közös agrárpolitika szerepe is háttérbe szorul, ami a közös önellátás alapja lehetne. Hozzátette: „a mezőgazdaság, ami egy életvitel, azt nem lehet máról-holnapra újrakezdeni.”
Kenyeres Kinga felvetésére – miszerint a háború alatt át lehet írni a szabályokat – Tuzson Bence úgy reflektált, hogy a háború sok kérdést elfed, valamint könnyen kialakulhat egy olyan spirál, amelyre a történelemben már volt példa, és amely nem vezetett kedvező kimenetelhez. Nagy István hangsúlyozta: a döntéshozatal során figyelembe kell venni az emberek akaratát, ugyanakkor szerinte Ursula von der Leyen nem ezen dolgozik. Megfogalmazása szerint: „Zátonyra vezették az Európa Uniót a mostani vezetők. A kérdés az, hogy széttörik-e a hajó, amin megfeneklettünk, vagy kibírja odáig, hogy jön egy dagály és tovább tudunk libbenni. Ez a dagály az emberekben lévő politikai akarat.”
Dr. Kökény László, a Századvég vezető tanácsadója előadásában arról beszélt, hogy a legfrissebb felmérések alapján egyre kritikusabb az Európai Unió megítélése. Elmondása szerint a válaszadók 46 százaléka úgy látja, hogy az Unió stagnál, míg 36 százalék már egyenesen hanyatlásról beszél. A versenyképesség terén még erőteljesebb a negatív percepció: 68 százalék szerint romlik az Unió teljesítménye.
Kökény László kitért arra is, hogy a háború és a szankciós politika megítélése különösen megosztó. A megkérdezettek 61 százaléka nem elégedett az uniós döntésekkel ebben a kérdésben. Hangsúlyozta, hogy a tagállamok közül egyedül Dánia esetében mérhető többségi elégedettség.
A nemzetközi kereskedelmi helyzet kapcsán a válaszadók 56 százaléka fogalmazott meg kritikát, ami szerinte azt mutatja, hogy az emberek bizonytalannak érzik az Unió gazdasági mozgásterét. Külön kiemelte, hogy az európai lakosok 51 százaléka szerint a saját országuk vállalkozóit a brüsszeli szabályozások inkább akadályozzák, mint segítik a működésüket. A konferencián elhangzottak szerint sokan a túlzott központosítást tartják problémának, amely nem szolgálja megfelelően a gazdasági szereplők érdekeit.
Előadása végén Kökény László arra hívta fel a figyelmet, hogy mindezek következtében erősödik a gazdasági és megélhetési szorongás, amely ma már meghatározó tényezője az Európai Unióval kapcsolatos közvélekedésnek.
Az „Európa lejtmenetben – a magyar gazdaság és háztartások helyzete” című kerekasztal-beszélgetés során Lehotzky Soma Csaba, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány, Gazdasági folyamatok Kutatóintézetének kutatásvezetője beszélgetett a résztvevőkkel. A diskurzus középpontjában az Európai Unió versenyképességi kihívásai és Magyarország gazdasági folyamatai álltak.
Bánki Erik országgyűlési képviselő, a parlament gazdasági bizottságának elnöke kifejtette, hogy az Ukrajnához kapcsolódó kiadások jelentős forrásokat vontak el, miközben az uniós gazdaság globális súlya az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Hangsúlyozta, hogy a versenyképesség helyreállításához több száz milliárd eurós beruházásokra lenne szükség, ugyanakkor a Draghi-jelentés által feltárt szükséges reformfolyamatok csak nagyon lassan haladnak.
Dr. Kovács Árpád, a miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének tagja szerint a gazdasági döntéshozatal egyre bonyolultabb környezetben zajlik, ami alternatív tervezést és fokozott kockázatkezelést tesz szükségessé mind politikai vezetői, mind lakossági szinten. Hazánk kereskedelmének jelentős része a régióban zajlik, ezért lehetetlen függetleníteni magunkat a körülöttünk zajló eseményektől, ennek ellenére vannak szép számban elégedettségre okot adó gazdasági eredményeink.
Palóc André, a Nemzetgazdasági Minisztérium szóvivője több pozitív gazdasági mutatót is említett a GDP növekedésével, a reáljövedelmek emelkedésével és a foglalkoztatási ráta alakulásával kapcsolatban. Hangsúlyozta az adópolitika, különösen az extraprofitadó szerepét, valamint a családpolitikai intézkedések társadalmi hatásait.
Szalai Piroska miniszterelnöki megbízott asszony kiemelte a megtakarítások növekedését, az eladósodottság csökkenését és a szegénységi kockázat mérséklődését. Jelentős megállapítás volt, hogy az elmúlt években a legnagyobb javulás az alsóbb és középső jövedelmi rétegekben volt érzékelhető, miközben a teljes társadalom stabilitása és alkalmazkodóképessége stratégiai jelentőségű kérdésként jelent meg a kormányzati gazdaságpolitikai stratégia megvalósítása során. Az elmúlt évtizedben 1,3 millióval kevesebb honfitársunkat fenyegette a szegénységi szinthez közeli lét.
Dr. Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium parlamenti államtitkára előadásában kiemelte, hogy az orosz-ukrán háború, amely immár negyedik éve tart, milyen bizonytalanságokat okoz egész Európában. A háborús környezet nemcsak a politikai és gazdasági folyamatokra, hanem a közgondolkodásra is erőteljes hatással van. Hangsúlyozta, hogy az energiapolitikában ma két eltérő megközelítés áll szemben egymással: az ideológiai alapú és a versenyképességet előtérbe helyező irány. Hangsúlyozta, hogy az energiapolitika szuverenitási kérdés is, illetve hogy a patrióta energiapolitika az embert helyezi a középpontba, és az „itt és most” megoldásait keresi.
Ismertette, hogy az európai energiaárak jelentősen meghaladják a globális versenytársak árait, miközben Európa a globális kibocsátás csupán nagyon kis részéért felel. Hozzátette, hogy a karbonkvóta-rendszer érdemben hozzájárul a magas energiaárakhoz és a versenyhátrányhoz, továbbá hangsúlyozta az energiaellátás biztonságának fontosságát, különösen az olajszállítás körüli viták tükrében.
Elmondta, hogy Magyarország az elmúlt másfél évtizedben jelentős eredményeket ért el az atomenergia területén, valamint Európában is erősödik az atomenergia támogatottsága. Ismertette a magyar napenergia-kapacitás bővülését, amely 2025-re elérte a 9 000 megawattot. Rávilágított az energiatárolás fejlesztésének jelentőségére, amely 2028-ra tízszeresére növelheti a hazai kapacitást. Zárásként hangsúlyozta, hogy a következő években a karbonárképzés felülvizsgálata, az atomenergia támogatása és az infrastruktúra-fejlesztés lehetnek a magyar energiapolitika fő irányai.
Dr. Hortay Olivér a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Gazdasági folyamatok Kutatóintézetének igazgatója „Európa gazdasága bajban van!” címmel tartott előadást, amelyben a kutatás energetikára vonatkozó eredményeit ismertette. Az adatok szerint a megkérdezettek 86 százaléka attól tart, hogy az energia túl drága lehet az országában. Hortay Olivér rámutatott: ma egy átlagos európai háztartás 60 százalékkal fizet többet az áramért és 120 százalékkal többet a gázért, mint egy amerikai háztartás. Az Európai Unióban minden ötödik háztartás fűtési nehézségekkel küzd, és a polgárok 28 százalékával előfordult, hogy az elmúlt egy évben anyagi okok miatt nem tudta befizetni rezsiszámláit.
A kutatóintézet igazgatója hangsúlyozta: „Azoknak a törekvéseknek, amelyeket az Európai Bizottság a zászlójára tűzött nincs társadalmi legitimitása, az Európai Bizottság átnyomta a REPowerEU csomagot, és a teljes körű orosz energiahordozó tilalmat, most már arról folyik a vita, hogy a nukleáris együttműködéseket is megtiltaná. Látható, hogy a Bizottság nagyon eltökélt, annak ellenére, hogy az európaiak többsége elutasítja ezeket az intézkedéseket.”
A felmérés arra is rávilágít, hogy az európaiak 59 százaléka nem tartja elfogadhatónak, hogy az uniós zöldpolitika következtében az európai iparvállalatoknak többszörös szén-dioxid-kibocsátási költséget kell viselniük az amerikai vagy kínai versenytársaikhoz képest. Emellett a válaszadók többsége úgy véli: az Európai Uniónak – akár azonnal, akár a háború lezárását követően – helyre kellene állítania az orosz diplomáciai, kereskedelmi és energetikai együttműködést.
A „Geopolitikai és energetikai kihívások” című kerekasztal-beszélgetést Dr. Kökény László, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezető tanácsadója moderálta. A beszélgetés elején felvetette: az energetikai kérdések egyre inkább politikai térbe kerülnek, így nehezebb a szakmai megoldásról beszélni. Arra kérte a résztvevőket, rangsorolják a legfontosabb kihívásokat.
László András európai parlamenti képviselő szerint a legnagyobb kihívás maga a politika. Úgy fogalmazott, hogy az energetikai kérdések kezelése sokszor ideológiai alapon történik, miközben Magyarország számára az olcsó és biztos energiaellátás a lakosság és a gazdaság védelme miatt elsődleges. Hangsúlyozta, hogy a rezsicsökkentés következtében a magyar háztartások kevésbé érzékelik a nemzetközi energiapiaci sokkokat, ugyanakkor az ország továbbra is jelentős mértékben függ a vezetékrendszerektől. A képviselő kitért arra is, hogy az ukrán vezetés – élén Volodimir Zelenszkijjel – politikai nyomásgyakorlással is él és az energetikai ügyeket geopolitikai eszközként használja.
Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért felelős államtitkára arról beszélt, hogy az európai energiapolitikát gyakran ideológiai megközelítés határozza meg. Példaként említette a Fukusimai atomerőmű-baleset utáni atomellenes hullámot, amely szerinte nem szakmai, hanem érzelmi-ideológiai alapú döntésekhez vezetett. Úgy fogalmazott: egyszerre tekintik „rossznak” az atomenergiát és a fosszilis forrásokat is, ami beszűkíti a tagállamok mozgásterét.
Álláspontja szerint Magyarország versenyelőnye éppen abban rejlik, hogy nem változtatja meg radikálisan energiastratégiáját, hanem a szuverenitás erősítésére törekszik. Kiemelte, hogy 2010 óta jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek, csökkent a gázfogyasztás és az importfüggőség, miközben az ország jobban összekapcsolódott a szomszédos államok hálózataival.
A villamosenergia-termelés kapcsán hangsúlyozta: Magyarország egyre nagyobb arányban állít elő helyben áramot, különösen napenergia segítségével. A napelemes kapacitás bővítése és a családi napelemes programok szerinte nemcsak az energetikai szuverenitást erősítik, hanem kiegészítik a rezsicsökkentés politikáját is.
Dr. Hortay Olivér, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Gazdasági folyamatok Kutatóintézetének igazgatója két fő problémát emelt ki: a karbonadó és a szankciós politika kérdését. Úgy vélte, ezek jelentős versenyképességi hátrányt okoznak, illetve mesterségesen drágítják az energiát.
Három szintet különböztetett meg a Magyarországot érő nyomásgyakorlásban: az ukrán vezetés részéről érkező lépéseket – például a Barátság kőolajvezeték ügyét –, a brüsszeli intézményi döntéshozatalt, valamint egyes tagállami vezetők összehangolt fellépését. Példaként említette, hogy a horvát kormány és a MOL közötti viták is ebbe a körbe sorolhatók. Szerinte ezek a lépések összehangolt politikai támadásként értelmezhetők, amelyeket Magyarországnak határozottan vissza kell utasítania.
A beszélgetés során többször felmerült, hogy az energiaárakon keresztül versenyképességi hátrányba kerülhetnek azok az országok, amelyek nem tudják megfizethető szinten tartani az ellátást. László András bírálta a szerinte „dogmatikus” zöldpolitikát, amely úgy próbál leválni az orosz energiahordozókról – például az olajról 2028-ig –, hogy közben nem veszi figyelembe a gazdasági realitásokat. Úgy fogalmazott: Brüsszelben könnyű kívánságlistát írni, de a végrehajtás terhe a tagállamokra hárul. A karbonadót a migrációs kvótarendszerhez hasonlította: szerinte mindkettő központi, büntető jellegű mechanizmus, amely korlátozza a tagállami mozgásteret és a tagállamokra hárítja a probléma megoldását.
Steiner Attila hangsúlyozta: Magyarország célja az erősebb infrastruktúra és a nagyobb önellátás. Úgy vélte, az energetikai fejlesztések hosszú távon komoly versenyelőnyt jelenthetnek, különösen a közép-kelet-európai térségben, ahol több ország hasonló kihívásokkal küzd.
Dr. Hortay Olivér hozzátette, hogy a diverzifikáció önmagában nem cél, ha az nem jár együtt a szuverenitás erősítésével és a belső kitermelés növelésével. Szerinte az uniós energiapolitika jelenlegi iránya mellett nehéz versenyképesnek maradni.
A beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy az energetikai kérdések ma már elválaszthatatlanok a geopolitikai folyamatoktól, és Magyarország számára az ellátásbiztonság, a megfizethető energia és a nemzeti szuverenitás megőrzése jelenti a legfontosabb prioritást.
Az „EU: békeprojektből háborús szövetség?” című kerekasztal-beszélgetést Kiszelly Zoltán, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány politikai elemzési igazgatója vezette az európai geopolitikai és gazdasági helyzetről, valamint a háborús narratívák következményeinek elemzéséről.
Dr. Balogh István, Magyarország Állandó NATO Képviseletének nagykövete hangsúlyozta: Magyarország elsődleges érdeke a békepárti megközelítés, valamint az, hogy Európa önálló békestratégiát alakítson ki. A védelmi célú beruházásokat fontosnak nevezte, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek megítélése attól függ, milyen stratégiai célokat szolgálnak. A háborús kommunikációval kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy a konfliktus része az is, ahogyan a felek beszélnek róla, és a túlzott eszkalációs retorika kockázatokat hordoz magában. A felszólalók egyetértettek azon megállapításával, hogy a jelenlegi európai helyzet komoly stratégiai, gazdasági és társadalmi kérdéseket vet fel.
Dr. Szánthó Miklós jogász, az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint Brüsszel több kérdésben az európai közép- és hosszú távú érdekekkel ellentétes irányt követ. Úgy fogalmazott, hogy az európai jóléti modell három korábbi pillére – az olcsó orosz energia, az olcsó és képzett munkaerő, valamint az Egyesült Államok támogatása – mára meggyengült, ami alapvető stratégiai kihívást jelent. A társadalmi és médiadiskurzus szerepét hangsúlyozta, párhuzamot vonva korábbi európai válságokkal, amelyek világháborúvá eszkalálódtak. Véleménye szerint a háborús pszichológia és az érzelmi bevonódás erősen formálja a politikai döntéseket, és a háborús gépezet önjáróvá vált, ami a jelenlegi brüsszeli és ukrán elit túlélésének a záloga. Hangsúlyozta, hogy a háború az orosz agresszió miatt van, de ez valójában a két szláv nép konfliktusa, amihez semmi közünk.
Hidvéghi Balázs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterhelyettese arra hívta fel a figyelmet, hogy az Unió jelenlegi politikája sokszor feltételezésekre épül, miközben Európa ipari és energiahelyzete sérülékeny. Kiemelte az energiafüggőség és a nyersanyaghiány problémáját, valamint azt a kockázatot, hogy Kína meghatározó szereplővé válik bizonyos technológiai ágazatokban, például az elektromos autózás területén. Figyelmeztetett, hogy Közép-Európa a geopolitikai helyzete miatt különösen érzékeny a biztonságpolitikai változásokra, de a tagállamok számára a fősodortól eltérő stratégiai utak keresése is legitim opció.
