Paradigmaváltásra lenne szükség a hazai alapanyagipari vállalkozások körében

A technológia elérhető, szemléletváltás mégsem történt

Az alapanyagipar tekintetében globális szinten napjainkban már a mesterséges intelligenciát (MI) és annak egyéb technológiákkal ötvözött alkalmazásait tekintik a technológia hajtóerejének. Az MI-alapú megoldásoknak köszönhetően – például az adatalapon vezérelt CNC-gépeknek, a zöld kémiai megoldásoknak, illetve az intelligens minőségellenőrző rendszereknek – ma már a műanyag- és gumiiparban, a fémiparban, a vegyiparban és a nemfémásványi iparban is nagy előrelépést lehet látni a hatékonyság növelése területén. Emellett a fa- és papíriparban is egyre jelentősebb az MI, a blockchain és a robotika alkalmazása. Ezek a technológiák mélyebb betekintést nyújtanak az ellátási lánc működésébe, optimalizálják az elosztóhálózatokat és javítják a termelés ütemezését.

Magyarországon az alapanyagipari ágazat több mint 18 ezer vállalkozása által megtermelt bruttó hozzáadott érték 2023-ban több, mint 4036 milliárd forint volt, ami a bruttó hazai termék 5,4 százalékát adta.

A szektor által foglalkoztatott munkavállalók száma 2024-ben közel 294 ezer fő volt, ami a teljes foglalkoztatást tekintve 6,3 százalékos részesedést jelent.

A digitalizációval összefüggő változások mértékét egy-egy ágazatban számos tényező (például az iparágra jellemző cégdemográfiai mutatók, az ágazati értékláncok összetettsége vagy az adott szektor nemzetközi versenynek való kitettsége) befolyásolja.

A magyarországi digitális gazdaság teljes körű, valamennyi ágazatra kiterjedő felmérése fontos eleme lehet a következő évtizedekre vonatkozó gazdaság- és vállalkozásfejlesztési, munkaerőpiaci és képzési szakpolitikák, illetve fejlesztéspolitikai intézkedések megalapozásának.

Erre a hagyományos ágazati szemléletű statisztikai megközelítés nem alkalmas, ezért dolgozta ki a Századvég Konzorcium – együttműködésében a digitális gazdaság vállalkozásait képviselő IVSZ-szel – az ágazati digitalizációs mérési módszertant, amelynek fontos eleme az érintett ágazathoz tartozó vállalkozások reprezentatív, kvantitatív kutatás keretében történő felmérése.

A Századvég Konzorcium 2025. március 26. és április 11. között szűrt vállalati mintán végzett, összesen 300 vállalkozásra kiterjedő közvélemény-kutatása során 155, az alapanyagiparhoz sorolt vállalkozást kérdeztünk meg az ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzetéről, a munkavállalók digitális felkészültségéről, a digitális termékek és tevékenységek arányáról, a digitális fejlesztések és beruházások súlyáról, illetve a várható jövőbeli trendekről és kilátásokról.

Az ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzete

A primer kutatás keretében megkérdezettek kevéssé rendelkeztek határozott elképzeléssel az alapanyagipart jellemző digitalizációs trendeket illetően: az ezzel kapcsolatos nyitott kérdésre a válaszadók több, mint 61 százaléka a „Nem tudja / Nem válaszol” opciót választotta. Azok, akik mégis állást foglaltak a kérdésben, az eszközök (10 százalék), továbbá a szoftverek használatát (9 százalék) tartották a legfontosabb trendeknek.

A globális trendek hazai érvényesülésével kapcsolatban már többeknek volt véleménye. A válaszadók 13 százaléka szerint a globális trendek egyáltalán nem, vagy csak kismértékben (38 százalék) érvényesülnek hazánkban. Többé-kevésbé érvényesülő nemzetközi trendeket lát a hazai piacon a válaszadók 22 százaléka, míg 9 százalék szerint szinkronban vagyunk a világtrendekkel.

A hazai alapanyagipar digitális fejlesztéseinek hajtóerejére vonatkozó kérdésünkre a válaszadók több mint fele a versenyképesség megtartása/erősítése (61 százalék) választ adta.

Szintén magas említési arányt kaptak a hatékonysági törekvések (53 százalék), a megrendelői elvárások (47 százalék), valamint a költséghatékonysági megfontolások (47 százalék) is. A felsorolt tényezők közül a legkevésbé relevánsnak az egyetemi és akadémiai együttműködések bizonyult (13 százalék).

A hazai alapanyagipar digitális fejlesztéseit korlátozó tényezők azonosítására is megkértük a válaszadókat. A legtöbben a saját fejlesztési források hiányát (53 százalék) és az állami/uniós fejlesztési források elérhetetlenségét (44 százalék) nevezték meg a fejlesztések legfőbb akadályaként. A munkavállalók digitális felkészületlenségében (27 százalék) és a menedzsment digitális tájékozatlanságában (26 százalék) kevesebben látnak kihívást az iparág digitális fejlesztéseihez kapcsolódóan.

Ugyanakkor, a megkérdezettek 16 százaléka szerint nincsenek olyan tényezők, amelyek korlátoznák az ágazat digitalizációs célú fejlesztéseinek megvalósítását.

Munkavállalók digitális felkészültsége

A kifejezetten IT-munkakörben dolgozó munkavállalók végzettségére vonatkozó kérdésre a megkérdezettek több, mint 60 százaléka válaszolta, hogy az ilyen pozícióban lévő munkavállalók nem rendelkeznek IT-végzettséggel. Átlagosan 7 százalékra tették a felsőfokú és 9 százalékra a középfokú IT-végzettségűek arányát.

Az IT-végzettséggel nem rendelkezők magas arányát a válaszok alapján nem a kényszer szülte: a válaszadók döntő többsége (95 százalék) nem, vagy csak kismértékben érzékeli gondnak az IT-végzettségű szakemberek hiányát.

Az ágazat egészét tekintve a válaszadók több, mint háromnegyede (76 százalék) ugyanakkora vagy kisebb gondnak tartja az IT-szakemberhiányt, mint saját vállalkozása esetében. Mindössze a válaszadók 7 százaléka gondolja úgy, hogy iparági szinten ez jelentősebb kihívásnak minősül, mint saját vállalkozása esetében.

Az IT-munkakörökhöz hasonlóan, a magas szintű digitális felkészültséget (de nem IT-végzettséget) igénylő munkakörökben dolgozók arányát is viszonylag alacsonyra becsülték. A megkérdezettek fele (51 százalék) szerint az ilyen munkakörök aránya saját cégük esetében nem haladja meg az 1 százalékot. 1-49 százalék közötti részesedést az érintettek 30 százaléka említett, ennél magasabbat pedig mindössze 17 százalék.

A digitálisan felkészült (de nem informatikus) munkavállalók hiánya miatt a válaszadók egyáltalán nem aggódnak

– a megkérdezettek háromnegyede szerint nem, vagy csak kismértékben (19 százalék) jelent gondot a digitális értelemben magas szinten felkészült munkavállalók hiánya.

Digitális termékek és tevékenységek súlya

A válaszadók által képviselt vállalkozások több, mint felénél (65 százalék) az 1 százalékot sem éri el a teljes portfólión belül a digitális termékek és szolgáltatások súlya. 50 százalék feletti digitális arányról a megkérdezettek 7 százaléka számolt be.

A digitális jellegű bevételek árbevételen belüli arányára vonatkozó válaszok hasonló mintázatot mutattak:

a válaszadók több, mint fele a kevesebb, mint egy százalék, míg közel 7 százalék az 50 százalékot meghaladó

kategóriába sorolta vállalkozását.

Nagyjából az árbevételi arányokat követték a válaszok a digitális tevékenységek hozzáadott értéken belül súlyára adott becslés esetében is: a válaszadók több, mint fele 1 százalék alatti, mintegy 4 százaléka pedig 50 százalék feletti arányt becsült saját vállalkozása esetében.

Az exporton belül a digitális termékek és szolgáltatások részesedése tekintetében a válaszadók 86 százaléka sorolta magát az 1 százalék alatti kategóriába, míg 4 százalék 11 és 49 százalék közé becsülte ennek súlyát.

Digitális fejlesztések és beruházások súlya

A digitalizációs célú beruházások súlya a válaszadó cégek 39 százalékánál még az 1 százalékot sem érte el. 50 százalék feletti arányról mindössze 5 százalék számolt be.

A kutatás-fejlesztési tevékenységen belüli digitális súlyt illetően a válaszadók több, mint kétharmada esetében (68 százalék) a digitális célú KFI ráfordítás nem érte el az 1 százalékot. A megkérdezettek csupán alig 2 százaléka számolt be 50 százalék feletti arányról.

Jövőbeli trendek és kilátások

A digitális transzformáció következtében megszűnő munkaköröket illetően is sokan tartózkodtak a véleményalkotástól (36 százalék). Azok, akik nem így tettek, a legtöbben

úgy vélik, hogy nem fognak munkakörök megszűnni az alapanyagiparban (36 százalék).

A megszűnéssel fenyegetett tevékenységek közül a legtöbben a fizikai, a segédmunkás (8 százalék), valamint a gépkezelői munkaköröket (6 százalék) említették.

Az alapanyagipar jövőjét leginkább befolyásoló technológiai megoldások és jelenségek között

a kiberbiztonság felértékelődése (29 százalék), a fenntartható anyaghasználat (29 százalék), továbbá az IoT-megoldások (28 százalék)

kapták a legtöbb magas (5-fokú skálán 4-es vagy 5-ös) értékelést. A legkevésbé fontos fejlemények körébe a válaszadók a kollaboratív robotokat (44 százalék), a virtuális és kiterjesztett valóságot (41 százalék), a mesterséges intelligenciát (39 százalék), valamint a blockchain technológiát (35 százalék) sorolták.

A válaszadók elsősorban a

fenntartható anyaghasználat (49 százalék), a kiberbiztonsági (49 százalék) és a felhőalapú megoldások (48 százalék) elterjedésére számítanak 1-5 éves időtávban.

A kollaboratív robotok (28 százalék), az automatizáció és robotizáció (24 százalék), továbbá a blockchain technológiák (19 százalék) alapanyagiparon belüli elterjedését látják a leginkább távoli jelenségnek.