A nemzetközi piacon versengő hazai cégek felismerték a digitalizációban rejlő versenyképességi potenciált, így mind a technológiai fejlesztésekkel, mind munkavállalóik folyamatos képzésével igyekeznek az élvonalba kerülni – ez azonban csak a hazai kreatívipar top cégeire igaz. A kreatívipari vállalkozások többségére még mindig jellemző az ismerethiány, a tulajdonosi kör motivációinak hiánya, illetve a már megszokott üzleti modellhez való ragaszkodás, melyek egyaránt korlátozzák a digitális fejlesztéseket.

A fejlett technológiákat az ágazat különböző szegmenseiben különösen a piaci trendek nyomon követésére, az adat- és információgyűjtésre és -feldolgozásra, a termelés, a logisztika és a vállalatirányítási rendszerek integrációjának támogatására, a termék- és szolgáltatásfejlesztésre, az új tartalmak előállítására, a marketing és értékesítés támogatására, illetve okosszerződések létrehozására és a szellemi tulajdon védelmével összefüggő jogi tevékenységek támogatására használják.

Magyarországon a kreatívipari ágazat több mint húszezer vállalkozása által megtermelt bruttó hozzáadott érték 2023-ban közel 686 milliárd forint volt, ami a bruttó hazai termék közel 1 százalékát adta;

a szektor által foglalkoztatott munkavállalók száma 2024-ben mintegy 37 ezer fő volt,

ami 0,7 százalékos részesedést jelent.

A digitalizációval összefüggő változások mértékét egy-egy ágazatban számos tényező (például az iparágra jellemző cégdemográfiai mutatók, az ágazati értékláncok összetettsége vagy az adott szektor nemzetközi versenynek való kitettsége) befolyásolja. A magyarországi digitális gazdaság teljes körű, valamennyi ágazatra kiterjedő felmérése fontos eleme lehet

a következő évtizedekre vonatkozó gazdaság- és vállalkozásfejlesztési, munkaerőpiaci és képzési szakpolitikák, illetve fejlesztéspolitikai intézkedések megalapozásának.

Erre a hagyományos ágazati szemléletű statisztikai megközelítés nem alkalmas, ezért dolgozta ki a Századvég Konzorcium az ágazati digitalizációs mérési módszertant, amelynek fontos eleme az érintett ágazathoz tartozó vállalkozások reprezentatív, kvantitatív kutatás keretében történő felmérése.

A Századvég Konzorcium 2025. március 26. és április 11. között szűrt vállalati mintán végzett, összesen 300 vállalkozásra kiterjedő közvélemény-kutatása során 99, a kreatíviparhoz sorolt vállalkozást kérdeztünk meg az

ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzetéről, a munkavállalók digitális felkészültségéről, a digitális termékek és tevékenységek arányáról, a digitális fejlesztések és beruházások súlyáról, illetve a várható jövőbeli trendekről és kilátásokról.

Az ágazati digitalizáció nemzetközi és hazai helyzete

A primer kutatás keretében megkérdezettek kevéssé rendelkeztek határozott elképzeléssel a kreatívipart jellemző digitalizációs trendeket illetően; azok közül, akik mégis állást foglaltak a kérdésben, minden negyedik

a mesterséges intelligencia megoldások terjedését

tartotta a legfontosabb meghatározó trendnek. Viszonylag magas – az érdemi válaszadókon belül csaknem egyötödös – arányt képviselt a tervezési folyamatok egyszerűsödése is, míg a fogyasztói szokások változása és a marketing területe csak periférikus említést kapott.

A válaszadók kétötöde szerint a globális trendek egyáltalán nem (15 százalék) vagy csak kismértékben (27 százalék) érvényesülnek hazánkban. Többé-kevésbé érvényesülő globális trendeket lát a hazai piacon a válaszadók csaknem harmada (30 százalék), míg

tíz százalék szerint szinkronban vagyunk a világtrendekkel;

1,5 százalék szerint pedig egyenesen diktáljuk azokat.

A válaszadók több mint fele szerint a hazai

kreatívipar digitális fejlesztéseinek fő hajtóereje a versenyképesség megtartása/megerősítése,

de a megrendelői elvárásokat, a hatékonysági törekvéseket, illetve a vállalati stratégia megvalósítását is sokan megjelölték.

A hazai kreatívipar digitális fejlesztéseit korlátozó tényezők körében a legtöbben a saját fejlesztési források hiányát jelölték meg, illetve a megrendelők vagy a munkavállalók digitális felkészületlenségét, de sokan a kiforrott technológiák hiányában és a vezetés digitális tájékozatlanságában látják a digitális fejlesztések korlátját. A mélyinterjúk során interjúalanyaink annyiban árnyalták ezt a képet, hogy az ágazaton belül még mindig nem zajlott le az a generációváltás, amely szükséges a digitális megoldásokkal kapcsolatos szemléletváltáshoz.

Munkavállalók digitális felkészültsége

A kifejezetten IT-munkakörben dolgozó munkavállalók végzettségére vonatkozó kérdésre a válaszadók csaknem kétharmada nyilatkozott úgy, hogy ezek az alkalmazottak nem rendelkeznek semmilyen IT-végzettséggel. Átlagosan mindössze 4 százalékra tették a felsőfokú és 10,5 százalékra a középfokú IT-végzettségűek arányát.

A válaszadók

döntő többsége (94 százalék) nem, vagy csak kismértékben érzékeli gondnak az IT-végzettségű szakemberek hiányát.

Az ágazat egészének IT-szakemberhiányát sem látják komoly problémának: többségük a saját cégével azonos (39 százalék) vagy annál kisebb (35 százalék) IT-szakemberhiányt vélelmezett az ágazat egésze vonatkozásában, és mindössze nyolc százalékuk érezte ebből a szempontból az ágazat helyzetét kedvezőtlenebbnek a saját cégéhez képest.

A magas szintű digitális felkészültséget (de nem IT-végzettséget) igénylő munkakörökben foglalkoztatottak ágazati arányára vonatkozó becslések 45 százalékra tették az ilyen munkakörben foglalkoztatottak ágazati szintű arányát.

A válaszadók 91 százaléka a digitálisan magas szinten felkészült munkavállalók hiányát nem (vagy csak kismértékben) érzékeli gondnak.

Digitális termékek és tevékenységek súlya

A válaszadók által képviselt vállalkozások felénél az 1 százalékot sem éri el a teljes portfólión belül a digitális termékek vagy szolgáltatások súlya – ezek a vállalkozások elsősorban a gyártó cégek közül kerültek ki, míg az 50 százalék feletti digitális súlyról számot adó egyharmadnyi válaszadó inkább a kreatívipar szolgáltatói szegmenséhez tartozott.

A digitális jellegű bevételek árbevételen belüli arányára vonatkozó válaszok hasonló mintázatot mutattak: a válaszadók csaknem fele az 1 százalékot sem elérő,

negyedük viszont az 50 százalékot meghaladó kategóriába sorolta saját vállalkozását.

Hasonló megoszlást mutattak a digitális tevékenységek hozzáadott értéken belül súlyára adott becslések is: a válaszadók közel fele 1 százalék alatti, mintegy negyede pedig 50 százalék feletti arányt becsült a saját vállalkozása esetében.

Az exporton belül a digitális termékek és szolgáltatások részesedése – nem függetlenül a mikrovállalkozások magas arányától – a kutatásba bevont vállalkozások alig több mint tizedénél haladta meg az 1 százalékot, és mindössze közel 3 százalék esetében múlta felül az 50 százalékot.

Digitális fejlesztések és beruházások súlya

A digitalizációs célú beruházások súlya a válaszadó cégek harmadánál még az 1 százalékot sem érte el, és

50 százalék feletti arányról mindössze 29 százalék

számolt be.

A kutatás-fejlesztési tevékenységen belüli a cégek kétharmada esetében a digitális KFI az 1 százalékot sem éri el, ezzel szemben

minden tizedik cég a kutatás-fejlesztési költéseinek több mint felét digitális fejlesztésekre fordítja.

Jövőbeli trendek és kilátások

A kérdésre érdemi választ adók csaknem fele úgy vélte, hogy a

digitális transzformáció nyomán nem fognak munkakörök megszűnni.

A megszűnéssel fenyegetett munkakörök közül a legtöbben az analóg technológiai, a manuális/kézműves, illetve a kreatív munkaköröket említették.

A kreatívipar jövőjét leginkább befolyásoló technológiai megoldások, jelenségek közül a legnagyobb arányban

a digitális értékesítési platformok, a kreatív folyamatokat jellemző automatizáció és a fenntartható anyaghasználat

kapott magas (az 5-fokú skálán 4-es vagy 5-ös) értékelést. A leginkább ellentmondásos megítélésű jelenségek között a generatív mesterségesintelligencia-alapú kép-, videó- és hanggeneráló megoldások, illetve a szövegalapú tartalomgyártásban használatos generatív MI-megoldások szerepeltek.

A legkevésbé fontos fejlemények körébe a válaszadók a digitális műalkotásokat és gyűjthető NFT[1]-ket, a virtuális és kiterjesztett valóság (VR/AR) alapú megoldásokat, illetve a Metaverzum elterjedését sorolták.

A felsorolt technológiák várható elterjedésének idődimenzióját firtató kérdésre a legtöbb esetben a válaszadók több mint fele az 1-5 éves időtávot prognosztizálta. A legnagyobb arányban (67 százalék)

a digitális értékesítési platformok esetében várják az 5 éven belüli elterjedést,

de a kreatív folyamatok automatizációja és a kreatív felhőalapú együttműködés esetében is hasonlóan magas a korai elterjedésre számítók aránya.

Mindössze négy jelenség 5 éven belüli széles körű elterjedésének valószínűsége nem érte el az 50 százalékot: a virtuális és kiterjesztett valóság (45 százalék), az AR-alapú vásárlási élmények, a digitális műalkotások és gyűjthető NFT-k, illetve a VR-alapú filmes és játékfejlesztési technikák esetében inkább 5 éven túli elterjedésre számítottak, illetve a válaszadók több mint tizede az utóbbi két technológia esetében a „soha” válaszopciót jelölte meg.

• Módszertan

Primer kvantitatív vállalati kutatás

Mintavételi időszak: 2025. március 26. – 2025. április 11.

Kiválasztás módszere: Rétegzett valószínűségi mintavétel

Minta: 99 darab, a kreatíviparban működő hazai vállalkozás

Adatfelvétel: CATI-módszertan (Computer Assisted Telephone Interview)