Az amerikai hegemónia jövője magyar szemmel

Az Egyesült Államok a 20. század második felében vitathatatlanul a globális hatalmi rendszer központi szereplőjévé vált. Az amerikai gazdasági, katonai és kulturális dominancia jelentősen formálta a hidegháború utáni világrendet, és az „amerikai álom” – 19–20. században megjelenő – fogalma egyfajta univerzális sikermintaként vonult be a köztudatba. Ugyanakkor az elmúlt időszak geopolitikai folyamatai jelentősen átrajzolták a nemzetközi erőviszonyokat, ami miatt kérdésessé vált az amerikai hegemónia. Ebben a kontextusban különösen releváns annak vizsgálata, hogy a magyar társadalom hogyan érzékeli az Egyesült Államok világpolitikai szerepét, milyen attitűdökkel viszonyul az amerikai szuperhatalomhoz, és miként látja Washington globális befolyásának jövőbeli alakulását. A Századvég új, átfogó közvélemény-kutatása egyedülálló betekintést nyújt ezekbe a kérdésekbe, feltárva az USA jelenkori percepcióját a magyar társadalom különböző csoportjaiban.

USA: A magyarok szemében még mindig a világ vezető hatalma

Kutatásunk egyik legfontosabb megállapítása, hogy a magyarok többsége számára az Egyesült Államok továbbra is a nemzetközi gazdasági és szövetségi rendszerek legmeghatározóbb szereplője. A válaszadók 57 százaléka az USA-t nevezi meg a legbefolyásosabb globális hatalomként, amivel Washington messze kiemelkedik a mezőnyből. Ezt jól mutatja, hogy a magyar közvélemény szemében az Egyesült Államok szuperhatalomként jelenik meg.

Nemzetközi összehasonlításban is kidomborodik az USA kiemelt státusza. A magyarok a legnagyobb arányban az amerikai befolyást tartják a legmeghatározóbbnak jelenleg, jóval erősebbnek érzékelik azt, mint az Európai Unió, Kína vagy Oroszország hatását a nemzetközi politikára. Különösen szembeötlő az EU lemaradása ebben az összevetésben: a válaszadók legnagyobb hányada a legkevésbé befolyásos kategóriába sorolja az Európai Uniót.

Az amerikai szuperhatalmi státusz percepcióját ugyanakkor árnyalják a különböző társadalmi-demográfiai változók mentén kirajzolódó törésvonalak. Az Európai Unió globális befolyásának megítélése kedvezőbb a fiatalok és az alacsonyabb végzettségűek körében. Az USA szerepével kapcsolatban viszont az ellenzékiek, az idősebbek és a diplomások optimistábbak. A felsőfokú végzettségűek emellett Kína világpolitikai súlyával is nagyobb arányban számolnak. Oroszország geopolitikai jelentőségét illetően az átlagosnál kevésbé elutasítók a viszonylag alacsony iskolai végzettségűek és azok, akik a kormánypártokat támogatják.

Ezek az eredmények jól érzékeltetik a magyar társadalom geopolitikai percepcióinak heterogenitását. A pártpolitikai kötődések, az életkor és az iskolázottság mind olyan tényezők, amelyek érdemben differenciálják a globális erőviszonyok megítélését. Bár az Egyesült Államok világpolitikai primátusának percepciója meghatározó, korántsem kizárólagos.

Kétségek az amerikai hegemónia tartósságát illetően?

A magyar társadalom USA-val kapcsolatos geopolitikai percepcióinak heterogenitását a kutatás más eredményei is megerősítik: a magyar társadalom ugyanis megosztott az Egyesült Államok geopolitikai hatalmának jövőjével kapcsolatban.

A válaszadók 41 százaléka az USA világpolitikai szerepének stagnálását, közel egyötödük pedig a hanyatlását vetíti előre a következő évtizedre. Ez arra enged következtetni, hogy a közvélemény egy részében felmerül az amerikai dominancia tartósságának megkérdőjelezése, és többen számolnak Washington globális befolyásának fokozatos csökkenésével, a feltörekvő hatalmak térnyerésével párhuzamosan.

Ebben a vonatkozásban különösen figyelemreméltó Kína megítélése. A megkérdezettek többsége a következő években Peking befolyásának további megerősödésére számít, harmaduk pedig kifejezetten jelentős hatalmi expanziót valószínűsít Kína esetében. Ez azt jelzi, hogy a magyar társadalom a globális erőviszonyok átrendeződését feltételezi, egy formálódó multipoláris világrend irányába, ahol az ázsiai nagyhatalom egyre komolyabb kihívóként jelenhet meg az Egyesült Államok ellenében.

Természetesen a jövőre vonatkozó várakozások sem teljesen egységesek, és itt is megfigyelhetők bizonyos törésvonalak a magyar közvéleményben. A legmarkánsabb törésvonal a pártszimpátia mentén rajzolódik ki: a kormánypárti szavazók körében gyakoribb az USA és Európa vezető szerepének csökkenését prognosztizálók aránya, míg az ellenzékiek között többen számítanak Washington és Európa súlyának növekedésére. Hasonlóképpen, a kormánypárti szimpatizánsok általában derűlátóbbak Kína és némiképp Oroszország jövőbeli globális pozíciójának alakulását illetően, mint az ellenzékiek.

Az „amerikai álom” halványuló ragyogása?

A kutatás fontos tanulsága, hogy az „amerikai álom” koncepciója implicit módon továbbra is erősen hat a magyarok Egyesült Államokról alkotott képére. Az USA a szabadság, a demokrácia és a lehetőségek földjeként él a magyarok gondolkodásában. A 2024-es kutatás eredményei szerint a megkérdezettek többsége olyan, pozitív értékeket és vívmányokat társít az USA-hoz, mint a szabadság (48 százalék), a demokrácia (28 százalék), az üzleti siker (47 százalék), a tudományos innovációk (46 százalék) vagy a kulturális „kisugárzás” (filmek 78 százalék, zene 61 százalék, hírességek 91 százalék). Az amerikai kultúra tehát a magyarok jelentős hányada számára még mindig egyfajta vonzó és inspiráló mintaként jelenik meg.

Ugyanakkor az is érzékelhető, hogy az Egyesült Államok megítélése az elmúlt években veszített valamit fényéből. Az olyan, hagyományosan Amerikához kapcsolt fogalmak, mint a szabadság vagy a demokrácia már nem kötődnek olyan egyértelműen az USA-hoz a magyarok tudatában, mint korábban. Ezzel párhuzamosan más országok, különösen Kína és Magyarország javítottak a percepcióikon számos dimenzióban. Kína esetében főként a dinamikus gazdasági fejlődés, az innovációs teljesítmény növekedése járult hozzá a fokozódó nemzetközi elismertséghez. Magyarország kapcsán pedig az erkölcsi értékek előtérbe kerülését, a közbiztonság javulását és a szociális biztonság erősödésének percepcióját regisztrálhatjuk.

A hazai és nemzetközi viszonyok átalakulása tehát az amerikai álom továbbélése mellett annak fokozatos átértékelődését is magával hozta. Az USA megítélése a szabadsággal, a lehetőségekkel és a sikerrel kapcsolatban már nem annyira egyöntetű vagy kizárólagos, mint a korábbi évtizedekben. A kihívók megerősödése és bizonyos amerikai társadalmi problémák előtérbe kerülése árnyalják az összképet, anélkül azonban, hogy alapvetően megkérdőjeleznék az Egyesült Államok kiemelt szimbolikus jelentőségét.

Ebben a kontextusban különösen érdekesek a pártpreferencia szerinti eltérések a magyar társadalomban. A felmérés tanúsága szerint a kormánypárti szavazók lényegesen (30–40 százalékponttal) pozitívabban ítélik meg hazánk teljesítményét olyan kulcsterületeken, mint a szabadság, a demokrácia vagy a szociális biztonság. Az ellenzéki szimpatizánsok ugyanakkor inkább az Egyesült Államokban, Németországban és Ausztriában vélik felfedezni ezeket az értékeket. Ez a polarizáció egyértelműen jelzi a belpolitika és a politikai identitások meghatározó szerepét a külföld-percepcióban.

Az „amerikai és a magyar álom” viszonyát tehát egyszerre jellemzi a kontinuitás és a változás. Miközben az USA társadalmi modellje továbbra is fontos viszonyítási pont marad, megjelent a „magyar valóság” felértékelődése is. A nyugati orientáció és a nemzeti büszkeség közötti egyensúlyozás várhatóan tartós eleme lesz a magyarok geopolitikai attitűdjeinek, tükrözve azt a kihívást, amelyet a globalizáció és a patriotizmus összeegyeztetése jelent.

USA-kép a változó világrendben

Összegezve a kutatás főbb tanulságait, megállapítható, hogy az Egyesült Államok szuperhatalmi státuszának percepciója és az „amerikai álom” eszméje még mindig erősen jelen van a magyar társadalom gondolkodásában, ugyanakkor az elmúlt évek globális átrendeződése, a feltörekvő hatalmak térnyerése árnyalta ezt a képet.

Az USA a magyarok többsége számára továbbra is a szabadság, a demokrácia, a gazdasági siker és a kulturális kisugárzás forrása, ám ezek a dimenziók már nem kötődnek olyan egyértelműen az amerikai modellhez, mint korábban. Különösen figyelemre méltó ebben a vonatkozásban Magyarország és Kína megítélésének javulása, ami jelzi a magyar társadalom növekvő „önbizalmát” és a multipoláris világrend felé történő elmozdulás percepcióját.

Az amerikai hegemónia jövőjével kapcsolatos várakozások szintén a változás érzetét tükrözik. Bár a magyarok többsége még mindig az USA-t tekinti a legbefolyásosabb globális szereplőnek, sokan Washington dominanciájának stagnálására vagy éppen hanyatlására számítanak a következő évtizedben.

Ugyanakkor a kutatás azt is egyértelművé teszi, hogy a magyar társadalom nem tekinthető egységesnek az USA és más nagyhatalmak megítélését illetően. A kormánypárti szavazók jóval pozitívabban értékelik a hazai viszonyokat, míg az ellenzékiek körében markánsabb a nyugati orientáció és Washington helyzetének kedvezőbb percepciója is. Ez a mintázat rámutat a belpolitika identitásformáló szerepére a külpolitikai attitűdök alakulásában.

Összességében az Egyesült Államok magyar percepcióját a folytonosság és a változás sajátos elegye jellemzi. Bár a fénye megkopott, az „amerikai álom” még mindig él és vonzó sokak számára, noha egyre inkább szembesül más társadalmi modellek és geopolitikai narratívák kihívásaival. Az USA-kép differenciálódása, Magyarország felértékelődése és a politikai törésvonalak kiéleződése várhatóan tartós tendenciák maradnak, tükrözve egy globalizálódó, de egyúttal fragmentálódó világrend belső dinamikáját.