Kenyeres Kinga, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány főigazgatója nyitotta meg a Riport 2026 könyvbemutatót. Beszédében kiemelte, hogy a most megjelent kötet immár a hatodik a sorozatban, és minden alkalommal jelentős várakozás előzi meg a megjelenését. Hangsúlyozta, hogy a könyv átfogó témaköröket dolgoz fel és széles spektrumot kínál azáltal, hogy sok szerző munkája jelenik meg benne, egy jól szervezett csapat együttműködésének eredményeként.
A főigazgató rámutatott: Turbulens időszakot élünk, és a Századvég Riport-kötete abban tud segíteni, hogy az emberek más optikával, inkább adatalapon lássanak. Emellett segít gondolkodni, hogy ne feltétlenül csak a sajtóból tájékozódjanak. Hozzátette, hogy minden kötetben és fejezetben találhatóak olyan részek, amelyek az olvasók számára különösen izgalmasak lehetnek. Köszöntőjét azzal zárta, hogy jövőre is megjelenik a Századvég Riport új része.
A bevezető előadást Fűrész Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány kuratóriumi elnöke tartotta. Elmondta, hogy büszke a szerzőkre és elismerését fejezte ki munkájukért. Kiemelte, hogy az elmúlt évek során a Századvég Kiadó tekintélyes kiadóvá vált, amelyhez a Riport-kötetek is jelentősen hozzájárultak. Hangsúlyozta, hogy a Riport jól példázza: vannak még olyanok, akik „az analóg korszakban hisznek” és tisztelik az adatokat. Emellett kiemelte azt is, hogy a kötet objektív képet ad Magyarországról, a Századvég által végzett empirikus kutatások alapján.
Dr. Kovács Ákos egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet intézetvezetője előadásában öt tanulmány főbb megállapításait ismertette, kitérve arra, hogy ezek miként vizsgálják a magyarországi médiafogyasztás alakulását. Kiemelte, hogy fontos kérdés az individuális tapasztalatok, illetve a rezilienciaélmény megragadhatósága, valamint az, hogy milyen erőforrások állnak rendelkezésre az antropológiai nyomások kezelésére. Hozzátette, hogy a társadalmi magatartásformák – így a versengés, a gondoskodás és az együttműködés – együttes vizsgálata elengedhetetlen. Ismertette a mesterséges intelligencia szerepét, különösen az MI-alapú tipológiák és kutatási módszerek térnyerését, továbbá szó esett a vallási pluralizáció jelenségéről és annak társadalmi hatásairól. Végül kitért a vidéki lakosság információhoz való hozzáférésének kérdésére is.
Dr. Pillók Péter, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Társadalmi folyamatok és Média Kutatóintézetének igazgatója előadásában a magyar médiafogyasztással kapcsolatos tévhiteket és azok empirikus vizsgálatát ismertette. Szó esett a vidéki médiahozzáférésről, amely kapcsán elmondta, hogy az eszközellátottság és a hozzáférés szélesebb körű, mint azt gyakran feltételezik. Kitért a közösségi média és az internethasználat jellemzőire, valamint hangsúlyozva azok növekvő szerepét. Bemutatta a hírfogyasztás sajátosságait, illetve részletesen foglalkozott a médiapluralizmus kérdésével, rámutatva a percepciók és a valós fogyasztás közötti különbségekre. Ismertette a különböző médiatípusok elérési adatait, valamint szó esett az influenszerek szerepéről a médiában. Az előadás érintette a mesterséges intelligencia társadalmi beágyazottságát, különösen az információszerzésben betöltött szerepét. Végül kitért a nemzeti identitás és a médiakörnyezet kapcsolatára is.
Dr. Kovács Árpád, a miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének tagja előadásában arról beszélt, hogy a 2010 és 2025 közötti időszakot a „jóléti fordulat” keretében értelmezve, három szakaszra lehet bontani. Az első, 2010–2013 közötti periódus a politikai és gazdasági rendbetétel időszaka volt, amelyet egészségügyi fókuszú intézkedések is kísértek. Az ezt követő években egyfajta „aranykor” alakult ki, amelyet a növekedés és a tartalékolás jellemzett, és amely megfelelő alapot biztosított ahhoz, hogy a 2020-as években a magyar gazdaság a Covid-időszak és a háború kihívásait is stabilan kezelje. Kiemelte, hogy a globális hatások ma már lényegesen gyorsabban érik el Magyarországot. Míg korábban hetek alatt gyűrűztek be a válságok, ma ez akár napok alatt zajlanak le. Ez a felgyorsult környezet jelentős többletkockázatot hordoz, amely a makrogazdasági elemzésekre is hatással van.
Paradigmaváltás a magyar gazdaságpolitikában – az inkluzív gazdasági növekedés korszaka címmel tartott előadást Hegedűs Tamás, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Makrogazdaság Üzletágának vezető elemzője. Elmondta, a rendszerváltás után a jövedelmek bővülése elmaradt a gazdaság növekedésétől, recesszió idején pedig még nagyobbat esett vissza, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a 2013-ban dinamikus fordulatot vett gazdasági fellendülés 2016-ban inkluzív fordulatot vett. Az inkluzív növekedési fordulat eredményeként nemcsak az átlagjövedelem nőtt a GDP-bővülésnél is nagyobb ütemben, hanem a jövedelmi egyenlőtlenségek is mérséklődtek. Ezúttal nem a felső jövedelmi tized átlagjövedelme nőtt a legjobban, hanem a középrétegeké, miközben az alacsony jövedelmek is először nőttek érdemben. Kiemelte, hogy a jövedelemnövekedés elsődleges hajtóereje az volt, hogy több mint kétszeresére nőtt a nemzeti bértömeg, aminek forrása a foglalkoztatás rekordmértékű bővülése és a reálkeresetek dinamikus emelkedése, ami összhangban van a munkaalapú társadalom megteremtésével és erősödésével.
Dr. Hab. Gallai Sándor, a Mathias Corvinus Collegium Társadalom- és Történelemtudományi Iskola iskolavezetője szerint a kötetben szereplő társadalomtudományi kutatások közös jellemzője az erős empirikus és módszertani megalapozottság, valamint az a törekvés, hogy a szerzők a domináns tudományos irányzatoktól független kérdéseket is feltegyenek, és azokra adatalapú válaszokat keressenek. Prezentációja három tanulmány eredményeit foglalta össze. Gere Dömötör – Stefkovics Ádám Egyéni képviselőjelölt-preferenciák és döntési mechanizmusok című conjoint kísérleten alapuló kutatása azt vizsgálja, hogy a választók milyen szempontok alapján döntenek egyéni képviselőjelöltek között. A kutatás rámutat arra, hogy pártok hiányában is léteznek stabil preferenciák, amelyek meghatározzák a választói döntéseket.
Orbán Ferenc – Gere Dömötör Gazdasági és társadalmi konzervativizmus Európában című munkája európai összehasonlításban vizsgálta meg a gazdasági és társadalmi konzervativizmus mintázatait. Az eredmények szerint egyre inkább kirajzolódik egy kelet–nyugat törésvonal: Közép- és Kelet-Európában erősebb a nyitottság a konzervatív értékek iránt, míg Nyugat-Európában nagyobb az elit és a társadalmi többség közötti távolság, és ez a különbség kedvez a populista politikai narratívák erősödésének.
Lévai Dániel – Orbán Ferenc Civilizációs szövetség és biztonságiasítás a politikai kommunikációban című tanulmánya Orbán Viktor és Donald Trump beszédeinek összehasonlító elemzésén keresztül vizsgálta a biztonságiasítás jelenségét a politikai kommunikációban. A biztonságiasítás (securitization) olyan folyamat, amelyben politikai szereplők egy adott kérdést biztonsági kihívásként kereteznek, ezzel indokolva bizonyos intézkedéseket. A kutatás megállapította, hogy mindkét politikai kommunikációban megjelenik ez a narratíva, de amíg az Egyesült Államokban a határvédelem elsősorban rendészeti kérdésként szerepel, addig Magyarországon a migráció témája erős külső nyomás hatására vált központi politikai kérdéssé.
Egyéni képviselőjelölt preferenciák – döntési mechanizmusok egy conjoint kísérlet tükrében címmel tartott előadást Dr. Stefkovics Ádám, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Politikai kutatások Kutatóintézetének igazgatója. A szerzők tanulmányukban arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért éppen azt az egyéni képviselőjelöltet választják a választók akit, és milyen tényezők befolyásolják leginkább a döntésüket. A kutatás egyik fontos kiindulópontja, hogy a választók döntései sokszor nem bonyolult ideológiai mérlegelés eredményei, hanem néhány egyszerű, könnyen értelmezhető szempont alapján születnek meg.
A vizsgálat módszertana conjoint kísérlet volt, amelyben a válaszadók fiktív választási helyzetekben két jelölt közül választhattak. A jelöltek tulajdonságait szisztematikusan változtatták, így megfigyelhetővé vált, hogy mely jellemzők növelik vagy csökkentik a támogatottságot. A kutatás szerint az egyéni jelöltek megítélése két különböző logika szerint működik.
- Személyes jellemzők esetén:
- a választók kevés szempontot használnak,
- fontos az életkor, foglalkozás és a helyi kötődés,
- a pártpolitikai különbségek kevésbé számítanak.
- Értékkérdések esetén:
- erős politikai törésvonalak jelennek meg,
- a választók ideológiai alapon különülnek el,
- bizonyos ügyek identitáskérdéssé válnak.
A tanulmány egyik legfontosabb megállapítása, hogy a választók nem folyamatosan ideológiai alapon döntenek, hanem a helyzettől függően váltanak egyszerű személyes szempontok és értékalapú döntések között.
A IV. szekció – Európa külső és belső viszonyai – korreferátumát Prof. Lánczi András filozófus, politikatudós, a Mathias Corvinus Collegium Szakmai és nemzetközi ügyekért felelős igazgatója tartotta. Beszédében az Európai Unióval foglalkozó fejezet kapcsán mindenekelőtt gratulált a szerzőknek, kiemelve, hogy a tanulmányok módszertanában és annak tudatos alkalmazásában egyértelműen megmutatkozik az akadémiai igényesség. Megjegyezte, hogy számos empirikus felmérés esetében az eredmények gyakran előre sejthetők, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az ilyen kutatások sajátossága egyszerre jelent korlátot és erősséget – megállapításaikat adatokkal támasztják alá, így következtetéseik megalapozottak.
Előadásában külön hangsúlyt kapott az a fejezet, amely a globális folyamatok átalakulását vizsgálja. Ennek kapcsán kiemelte: amennyiben a jég olvadása következtében a tengeri kereskedelmi útvonalak átrendeződnek, az jelentős hatással lehet a világgazdaságra. Ez a folyamat újrarendezheti a nyertesek és vesztesek körét, és hosszabb távon a globális élelmezés szempontjából is meghatározó tényezővé válhat.
Az Európa – a kontinens szelleme és az Unió megítélése című kerekasztal-beszélgetésen Hidvégi Áron, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elnökhelyettese, Dr. Kökény László, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezető elemzője és Kollár Dávid, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Társadalmi folyamatok és Média Kutatóintézetének operatív vezetője vitatták meg az Európai Unió jelenlegi helyzetét és jövőjét. A beszélgetést Lehotzky Soma Csaba, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Gazdasági folyamatok Kutatóintézetének kutatásvezetője moderálta.
Hidvégi Áron az Európa Projekt-kutatás 2026-os eredményeire hivatkozva elmondta, hogy az európai polgárok elégedetlenek az uniós vezetéssel és úgy érzik, hogy az elit nem képviseli megfelelően az érdekeiket. Dr. Kökény László hozzátette, hogy az elmúlt évek gazdasági nehézségei – különösen az infláció és az energiaszegénység – erősen befolyásolták a közvéleményt, miközben folyamatosan nőtt az atomenergia támogatottsága. Kollár Dávid arra a kettősségre hívta fel a figyelmet, hogy míg az Európai Unió eszméjét jelentős társadalmi támogatottság övezi, addig annak intézményi megvalósulását több területen is markáns kritika éri.
Az Unió versenyképességének és geopolitikai helyzetének gyengülését vizsgálva Hidvégi Áron hangsúlyozta, hogy az uniós vezetés ideológiai irányultsága háttérbe szorítja a társadalmi akaratot, példaként említve a migráció és a háború kérdését. Dr. Kökény László az iparpolitikai hiányosságokat emelte ki, különös tekintettel az energiaszektor és az autóipar helyzetére. Kollár Dávid rámutatott a túlszabályozottság és a koordinációs problémák negatív hatásaira, valamint az európai kulturális identitás intézményi artikulációjának gyengeségeire.
A jövőre vonatkozóan Hidvégi Áron a szuverenista irány erősödését és a nemzeti identitás felértékelődését hangsúlyozta. Dr. Kökény László a pragmatikus megközelítés erősödésében, illetve a magyar kreativitásban és innovációs potenciálban lát lehetőséget. Végül Kollár Dávid kiemelte, hogy megfelelő döntések esetén versenyképességi fordulat és európai felzárkózás is elképzelhető.
Dr. Hab. Ötvös István egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének tanszékvezetője arról beszélt, hogy a történelem ma nem működik valódi identitásképző erőként, mert nincs világosan meghatározva, mire és hogyan kívánjuk használni ezt a tudományt. Szerinte a történelmet újra kell gondolni. Nem pusztán narratívaként, hanem olyan tudásforrásként, amely segíthet megérteni, milyen „know-how”-k mentén tudtunk korábban társadalmi és gazdasági problémákat kezelni. Az A tanú című film kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy a társadalom történelmi tudását nem elsősorban tudományos művek, hanem filmek és kulturális tartalmak formálják, amelyek gyakran inkább intuíciókra, mintsem tudományos megközelítésekre épülnek.
Az esemény egy kerekasztal-beszélgetéssel – A tanú című film szerepe az Aczél korszakban – zárult, amelyet Mező Gábor, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány 3T-múltkutató Kutatóintézetének igazgatója moderált. A beszélgetés középpontjában A tanú című film szerepe állt a Kádár-korszak kultúrpolitikájában, különösen abban az értelemben, hogy a film miként működött „szelepfilmként”, vagyis olyan alkotásként, amely a rendszerrel szembeni feszültségeket humoron keresztül vezette le, miközben alapvetően nem kérdőjelezte meg a rendszer legitimitását.
A beszélgetés egyik központi állítása szerint A tanú a korszak több más kulturális jelenségéhez hasonlóan – például Hofi Géza műsorai vagy Moldova György írásai – a rendszer működésének részévé vált. A résztvevők szerint ezek az alkotások úgy mutatták meg a diktatúra visszásságait, hogy közben azt az üzenetet közvetítették, hogy a rendszer alapvetően működőképes, a problémák inkább túlkapások vagy hibák, a vezetés jó szándékú, és a társadalom, az egyén felelős a helyzetért.
Basa Balázs filmtörténeti helyszínkutató a film létrejöttének körülményeiről beszélve kiemelte, hogy a forgatás idején a készítők közül többen nem számítottak arra, hogy a film problémát okozhat. Ötvös István egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének tanszékvezetője szerint nem zárható ki, hogy a tiltás és későbbi engedélyezés hozzájárult a film kultikus státuszához. Deák-Sárosi László Herczeg Ferenc-díjas magyar költő úgy véli, a film egyik problémája, hogy a Rákosi-korszak valóságát vígjátéki formában mutatja be, ami óhatatlanul enyhíti a diktatúra súlyát.
Basa Balázs felhívta a figyelmet arra, hogy a film számos szállóigét adott a magyar nyelvnek, – például „magyar narancs” – de ezek gyakran önironikus, sőt önleértékelő jelentést hordoznak. Ötvös István szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a film mélyen beágyazódott a társadalomba, miközben sokszor azt az érzést erősítette, hogy ami magyar, az szükségszerűen hibás vagy nevetséges. A beszélgetés során elhangzott az is, hogy a humoros és művészfilmek a korszakban hálózati hatáson keresztül terjedtek. Különböző közösségekben vetítették őket, így eltérő jelentést kaptak különböző közönségek számára, ezért a kultúrpolitika egyszerre több társadalmi réteget tudott megszólítani.
